Márai Sándor: A teljes napló, 1943–1944 (részletek)

„Az emberek vinnyognak, menekülnek. Aztán, átmenet nélkül, röhögni kezdenek, libát zabálnak, bort vedelnek, szeretkeznek. Aztán, sunyi módon, Istent kérlelik.”

u

„Hűségesen kell élni, de hűségesen kell meghalni is… hűségesen ahhoz a belső törvényhez, mely életünk értelme volt.”

u

„Az ember, ez a járvány.”

u

„A »jó magyarok« eleinte még gyanakodtak. »Jó lesz ez, sógor?« – kérdezték egymástól halkan és összehajoltak. – »Fog ez menni? Nem lesz baj belőle?« Az oroszok messze, a zsidók közel voltak, ki lehetett rabolni, meg lehetett gyilkolni őket. […] Nekigyürkőztek, megpederték a bajszukat, s magyaros lendülettel nekiláttak az ügynek. S látták, hogy »megy«.”

u

„Egy sárga csillagos gyerek, kinek szüleit és nagyszüleit vagonban elhurcolták a lengyel deportációs telepekre – a gyerek megmenekült s egy intézményben él –, a vasárnapi ünnepségen verset szaval. Nyolcéves. A verset ő választotta. Ezt szavalja:

Magyar vagyok, magyarnak születtem

Magyar nótát dalolt a dajka felettem

Magyarul tanított imádkozni anyám

És szeretni téged, gyönyörű szép hazám

s a néhány ember a teremben, aki ismeri a gyerek sorsát, sápadtan ül. A hideg végigszaladt a hallgatók hátán.”