Magyarországon harcos év lesz 2017

A 2016-os év korántsem volt olyan sikeres a kormányzó Fidesz számára, mint szerették volna: a migrációs kvóták elleni népszavazási kampányba ölt forintmilliárdok nem hozták meg a várt eredményt, egy nyertes referendumot, a vasárnapi boltbezárásra pedig végül magának a pártnak kellett keresztet vetnie. Mindazonáltal Orbán Viktorék jó kondícióban léptek át 2017-be, hiszen a politikai színtéren egy identitását kereső Jobbik és egy szétforgácsolódott, erőtlennek tűnő baloldallal kell szembenézniük.

Orbánék erejét a politikai populizmus előretörése is fokozza, ráadásul folytatódhat az a már 2015-ben elkezdett trend, hogy a politika súlypontját a provinciális belpolitikai harcok felől a globális, általános külpolitikai témák felé tolják el, mint például a migráció vagy a Brüsszel elleni többfrontos harc a V4-ek kötelékében.

A Fidesz és a kormány ellenzékének mind a politikai szférában, mind a társadalomban és a sajtóban az lehet a prioritása, hogy magához térjen 2016 után, alkalmazkodjon az új, Orbán Viktorék által meglovagolt politikai trendekhez, és megtalálja saját arculatát – hiszen a labda az ő térfelükön pattog. A jelenlegi politikai közegben ez talán a Jobbiknak lesz a legkönnyebb, a baloldali pártoknak pedig a legnehezebb. Részben ennek is köszönhető, hogy Vona Gábor pártja minden bizonnyal vállalni fogja a kétfrontos háborút – egyet a Fidesz ellen, egyet pedig az elbizonytalanodott baloldali szavazókért az MSZP-vel. 

Háromfrontos magyar háború

A Fidesz munkáját jelentősen segíti a 2018-as választásokra való felkészülésben, hogy az ellenzék nem találja a saját arcát. Elsődleges célpontjuk a hazai politikában a Jobbik lesz, a háború pedig már el is indult.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"261447","attributes":{"alt":"","author":"Forrás: mediaklikk.hu","class":"media-image","height":"390","title":"Kövér László (középen) bajusz nélkül kezdte az új évet","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Orbánék jobb helyzetben vannak, mint Robert Fico pártja, a Smer volt a 2016-os szlovák parlamenti választás előtt. Ellenzékük megosztott és cselekvésképtelennek tűnik, a Fideszt pedig – bár a korábbi kétharmados többség jelenleg már inkább csak álom – a sokéves kormányzás és a botrányok sem viselték meg annyira, hogy veszélyben érezze a pozícióját. Azt a kényelmes pozíciót tudhatják magukénak, hogy a politikai folyamatokat jelenleg Magyarországon sokkal inkább a nemzetközi, európai események határozzák meg, mint a belső ügyek, ráadásul Orbán a külső kritikát is saját javára tudta fordítani otthon, ezzel kiegyenlítve a hazai botrányok miatti esetleges népszerűségvesztést.

Ellenzéki előválasztás

Az ellenzék ugyanakkor saját identitását keresi, válságát pedig mi sem jellemzi jobban, mint a tavalyi, sikertelen népszavazás utáni helyzet. A baloldal ugyan megpróbálta saját sikereként kommunikálni az érvénytelen referendumot, ám igazi sikert ez sem hozott számára, és a Fidesz úgy tudott profitálni az ügyből, hogy a népszavazás után alkotmánymódosítási javaslata is elbukott. Összefogást ugyanakkor terveznek, hiszen 2017 őszén várhatóan közös előválasztást tartanak, amelyen kormányfőjelöltet keresnének. Mindazonáltal a szakértők szkeptikusak ennek sikerével kapcsolatban, egyrészt, mert a baloldal nem tudja elég hatékonyan prezentálni a témáit, másrészt, mert nincsenek igazi arcai, vezéregyéniségei, akik fel tudnák venni a versenyt Orbánnal.

A baloldal és a Jobbik

Még a baloldali politikum sem teljesen biztos abban, jó irányba halad. Medgyessy Péter korábbi szocialista kormányfő például egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: a kormányváltás 2018-ban csak akkor lehetséges, ha a baloldal összefog a Jobbikkal. A baloldali ellenzéki pártok vezetői azonban ezt az ötletet azonnal elvetették, hiába lenne rá hajlandóság régiós szinten.

A Jobbik szintén kizárta az együttműködést a baloldallal, ám a baloldali szavazókra azért pályázik. Vona Gábor egyre tovább tolja a Jobbik szekerét a néppártosodás irányába, és olyan lépésekre szánja el magát, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak a párt berkein belül: a magyarországi zsidóság kapcsán például saját törzstagjait regulázta meg. Vona arra számít, hogy miközben a látszólagos mérséklődés mellett képes lesz megtartani a 2010 előtti szavazói magot, amire a párt épült, a retorika enyhítésével, és azt sugallva, hogy a Jobbik képes lehet kormányzásra, akár a kiábrándult baloldali szavazók egy részét is elviheti. A radikális, szélsőjobboldali párttagok, valamint a szavazók egy része azonban már most zúgolódik. Nagy kérdés, hogy ők megmaradnak-e a Jobbiknál, elviszi-e őket a Fidesz, vagy esetleg a Vona által leépített, egykor vezető szélsőséges politikusok alapítanak egy új, a Jobbiknál radikálisabb pártot.

A Fidesz célja

A Fidesz ugyanakkor a legkomolyabb ellenfelének jelenleg a Jobbikot tekinti, és tavaly kiépített sajtóján keresztül – beleértve a TV2-t és az újonnan alapított bulvárlapokat – már hónapokkal ezelőtt komoly lejáratókampányt indított Vona ellen, összemosva őt Gyurcsány Ferenccel, a DK elnökével, vagy vélt homoszexualitását feszegetve – s ez 2017-ben valószínűleg csak fokozódni fog. Az Index elemzése szerint a Fidesz célja ezzel az, hogy a régi jobbikosok felismerjék, hogy a pártban identitásváltás zajlik, s jobban teszik, ha elhagyják pártjukat. A Jobbik szavazóinak 40 százaléka márpedig a Fideszre szavazna Vonáék után.