Magyarok apróban

SZÉL JÁNOS

Néha különös írásjelekkel emelik mondandójuk hangulatát. Ha kíváncsi vagy rájuk, kedves olvasó, minden gondolatukat láthatod. Kiírják a képernyőre. Igaz, a szemérmesebbek különvonulnak: kettesben beszélgetnek egy kisebb ablakban. Mondom, fura alakok. Megtalálod őket délután ötkor ugyanúgy, mint hajnali kettőkor. Bulikba hívják egymást, hétköznapi gondokat tárgyalnak, szerelmet vallanak egymás fényképeinek. Mert fényképeken jelen vannak. Bár egy öt évvel ezelőtt készült portré mennyit érhet ma? Ha ugyan az illető szerepel rajta. Ám ott, a virtuális mezőben álló házban mindent szabad. Fiatal írhatja magát ötvenévesnek, a hatvanéves huszonnégy lehet. A lényeg, hogy írjon, írjon és írjon a nagy képernyőre.

Egy hónapja figyelem a Magyarok feliratú szoba lakóit. Estéről estére. Sokukat ismerem, igaz, ők nem is tudnak rólam. Aki azonban csetel, közszereplést vállal. Ezzel azt is, hogy megfigyelhetik stílusát, gondolkodását, szavait. Egy szép napon gondoltam egy merészet, benyitottam a házba, beállítottam a szobába, s bekéredzkedtem néhányuk álneve mögé. A saját belső szobájukba. Most elmesélem, kikkel találkoztam ott.

A becserkészés művészete

Baleee és waze21

Baleee, a ravasz srác és waze21, a kedves lány története elé ide írom a danianevem álnevű, Budapesten tanuló egyetemistától kapott idézetet. „Mundus vult decipi ergo decipiatur”. A világ azt akarja, hogy megcsaljuk, tehát csaljuk meg!

Baleee egy szép estén azzal a szöveggel kérte a Magyarok szobában csetelő lányokat, hogy írjanak neki, mert huszonévesen ő még szűz. Megkérdeztem, bejött-e a trükk. „Bejött. A másik szöveg pedig, amire mennek, az, hogy »Csao! Modell vagy?« Erre jól kinevet, és azt mondja: szar duma. Erre én: csak mert fotós vagyok, és a természetes szépséget kutatom, olyat, mint te is vagy.” Ez a duma hány évesekre van hatással, kérdem. „Bejött már huszonegy évesnél is, de inkább a tizenhét-tizenkilenc éveseknél.” Hány esetben találkoztál személyesen is a lánnyal? „Hatvan százalékban mindig találkozom velük.” És nem számított nekik, hogy valójában nem vagy fotós? „Nem. Később meg is mondom nekik, hogy ez csak a becserkészés lényege. Jót nevetnek rajta, azután próbálom őket kiengesztelni.” Vajon mit szól a csajozó trükkhöz egy lány, waze21? Te hiszel baleee-nek?, kérdeztem tőle. „Én nem hiszem, hogy szűz.” Lóvá tudna tenni ilyen szöveggel egy fiú? „Hmm. Azért le tudom szűrni, hogy valaki szűz-e vagy sem. Mármint személyesen.” Gondolom, személyesen igen. De itt, a képernyőn? Ahol bárki állíthatja, hogy szűz. És ha közben mégsem? „Akkor hülye! Mit hazudik?”

A mókamester

Aron19

Az ismerkedés mellett a szoba hangos a nevetéstől is. Minden öt percben akad valaki, aki vicceket ont a képernyőre, ahogy a csetelők mondják, a falra. Aron19 meglepődött, amikor megszólítottam. Mióta jársz ide csetelni? „E-mail címem már régóta volt, de erre az oldalra egy éve járok.” Mindig te voltál itt a mókamester? „Hehe, csak ha unatkozom.” Gyakran unatkozol? „Nem. De tegnap unatkoztam, és akkor is írtam.” Magad találod ki a vicceket? „Nem. Vagyis egyet magam találtam ki, de azt elfelejtettem. Interneten keresem.” Nevetnek a többiek? „Jaj, valaki vissza is ír! Inkább csajok. Volt olyan is, akivel egymásnak írtuk a hülyeségeket.” Írsz egyet? „Chuck Norris egyszer hülyére verte a saját árnyékát, mert túl közelről követte. Azóta az árnyék tíz méter távolságot tart.”

A csetelés kikapcsolódás

40magda67

Mielőtt azt gondolnád, kedves olvasó, hogy a virtuális mezőben álló ház szobájában csak unatkozó tizen- és huszonévesek írják egymásnak órákon keresztül szövegeiket, ismerd meg 40magda67-et, aki három gyermeke, munkája és a háztartási teendők után pihenni jár a csetoldalra. Vele a virtuális valóságon innen, személyesen is találkoztam.

Jól nézel ki. Számodra a csetelés tényleg a pihenést jelenti? „Semmit sem teszek azért, ahogy kinézek. Most, negyven év után kezdtem csak járni kozmetikushoz, és hogy nem hízok jobban el, csak a szerencsén múlik. Igen, a csetelés nekem szigorúan csak kikapcsolódás. A férjem az első és egyetlen férfi az életemben. Sokak szerint ez ma szégyen, de engedtessék meg már nekem, hogy e tekintetben hadd maradjak »régimódi«, sőt büszke is legyek rá! Bánom is én, mit mondanak! Csak azok véleménye számít, akiket valamire becsülök.” Akkor hiába üzennek neked itt olyan szépeket a fiúk és a férfiak? „Természetesen! Csak egy kicsit hízik a májam. Hadd tegyék! Sosem csalom meg a férjemet, ez meg csak egy ilyen ártatlan, csetes flört. De honnan tudod, hogy szépeket üzennek nekem?” Egy hónapja minden este olvasom a falat. Mit szólsz a tizenöt éves korosztály kommunikációs szintjéhez? „Sajnos, nagyon alacsony. Ijesztő és egyben megdöbbentő. Szabad szájúak. Ez egy ilyen generáció.” A gyerekeid csetelnek? „A két nagyobb igen, de nem függőek. A kicsi is hároméves korától játszik a gépen. Olvasni még nem tud, csak játszik.”

Régi szép idők

Panya7

Az egyik este szinte hallottam egy elsős diák sóhaját. „Más világ volt itt régebben” – írta Panya7 Unalom10-nek. Megkérdeztem, mire gondolt.

„Nyáron, amikor a gyerekek nem voltak iskolában, többet lógtak a neten. És azt itt mindenki tudja, hogy a felhasználók nagy részét a tizenévesek tölti ki.” Azt is írtad, hogy csináltátok a fesztivált. „Hát minden éjszaka tartottuk itt a showdert. Mindig feljött valami jó téma, amiről azután közösen órákon keresztül hülyültünk. Egyszer én és Unalom10 közösen megrendeztük a »Miss Pokec Hungary«-t, ami nagyon nagy sikert aratott. Kihirdettük az időpontot, hogy mikortól meddig lehet jelentkezni. A csajszik jelentkeztek, én meg a haverommal összesítettem, és kb. fél óra múlva kihirdettük az első három helyezettet.” Hová lettek a többiek? „Az idősebb része a társaságnak, lumpy1235, jocoka11, elmentek munkába, és azért nem látogatják annyira ezt az oldalt. Kis társulatunk női tagja, evrika1 pedig intrin van a suliban, és ott nem tud mindig neten lenni. Rosszcsont13 és én itt vagyunk, de nem annyit, mint régebben, mert az iskola leköt bennünket. Azt még elmondanám, hogy ezekkel az emberekkel nem is ismerjük egymást személyesen. Csak innen, az oldalról. És én meg evrika1 férj és feleség vagyunk itt. Csak nézd meg a profilunkat!”

Jhupi a bárban!

Szaylent :D mosoly

Azt hittem, hogy Szaylent :D mosoly csupán a szoba másik mókamestere, de hamar kiderült: sokkal több annál. „Egyvalamire jó a cset – kezdte a főiskolás srác, amikor megszólítottam. – Az emberek idegeneknek könnyebben megnyílnak. A jófiúk és a jó kislányok elmesélik egy idegennek, hogy valójában milyenek. Tanulok a világról, megtudok dolgokat mások rejtett gondolataiból” – tette hozzá Szaylent :D mosoly. Először a vicceit olvastam a csetfalon. „Kezdő voltam a cseten, valahogy fel kellett hívnom magamra a figyelmet. És bejött! Írtam egy-két sort, na jó, százsornyi hülyeséget, és jöttek a reakciók, a köszönések. Ezekből beszélgetések lettek, most meg ott tartok, hogy megállítanak a bárban, és megkérdezik »Te vagy az a pokecos Jhupi?« Kicsit ciki, hogy ismerik a nevem.” Miért jársz ide? „Az emberek miatt vagyok mégis itt, még ha ez csak amolyan cyberbarátság is. A cset nagy kirakat. Mindenki kirakja magát, hogy na, találj meg! Amúgy meg egy jó kis ördögi kör. Mert közben biztos, hogy akadna jobb dolgom is, mint itt majomkodni és egy kicsit megbújni a betűk mögött. Megismerek itt valakit, legyen férfi vagy nő, és tudom, hogy jó esetben egyszer találkozom vele az életben. Olyan emberek, akiket szívesen ismernék, vagy tudnék magam körül az igazi életben. Közben meg élik a kis életüket háromszáz-négyszáz kilométerre innen. Ez elszomorít.” Azért van vidám sztorid is a szobából? „Volt egy csaj, akit látásból ismertem, és a másik nicknevemmel majomkodtam itt, a falon. Írt nekem, gondoltam, rendesen nem beszéltünk még sohasem, hát visszaírtam. Ő nem tudta, ki vagyok, hát hülyítettem. De nem kitolásból. Hétvégenként. »Egy komáromi idegen« voltam, miközben keleti vagyok, és bebizonyítottam, hogy kép nélkül, névtelenül is meg lehet kedvelni valakit. Két hónap után lebuktam. De happy end lett a vége. Összejöttünk.”

Lélek akciós áron eladó

Killerboy

A cseterdőben tett hosszú barangolásom legmeglepőbb esete Killerboy hirdetése volt. Lélek akciós áron eladó. Ez állt a képernyőn. Azonnal jelentkeztem. Kérek egy kis lelket ebben a lelketlen világban, írtam. „Mennyi gonoszsággal?” Csak jó lelket kérek. Két kilót. „Az enyémet árulom. Nem valami jó, de nem rossz.” Killerboy! Ha eladod a lelked, mi marad neked? „Nekem már nem kell. Csak szenvedek vele. De megegyezhetünk. Három sör. Vagy háromszáz euró.” Inkább megírnám ezt a sztorit. Miért akarod eladni a lelked? És miért akciós áron? „Szerelmi bánat. Így hamarébb megveszi az ördög.” Értem. És ki hagyott ott kit? „Az a lány, akit az éltemnél is jobban szeretek.” De azért már kifelé mész a bajból? „Én már sosem jövök rendbe. Hagyom a cigit, piát... Ez a vég...” Nem! Ez a kezdet! Egy egészséges élet kezdete! „Amúgy én gyógyítok. Embereket. Ez a szakmám. Gyógymasszőr vagyok.” Csupán magadat nem tudnád hát meggyógyítani? „Az exemet is a munkámnak köszönhetem.” Mi lett a baj? „Messze ment dolgozni. Azt mondják, akit igazán szeretsz, engedd elmenni, és ha visszajön, örökre a tied.” De nem jött vissza? „Még nem. Hat hónapja van kint, három hónapja kapott munkát.” Remény? „Az aranyhal ért elsőnek a célba, a reményhal meg utoljára.” Eddig mesélem Killerboy történetét, amely utána még folytatódott, és ő estéről estére tovább mondta. Ezért tudom: jó, hogy nem adta el a lelkét. Még szüksége lesz rá.

Magyarok 2

Andrew 345

A szelek a cseterdőt sem kímélték. A cyberfák között befújtak a házba. Hideg lett a szobában.

„Eluralkodott a magyargyűlölet és ez beitta magát a magyaroknak fenntartott szobába is. Ebből kifolyólag kényszerült arra a közösség, hogy alkalmanként átvonuljon egy békésebb helyre, de – magyar lévén – nem volt sok választási lehetőség.” Ezt már andrew345, a Magyarok 2 szoba létrehozója mondta, majd így folytatta: „Jól jött a Magyarok 2, amely azonban csak addig élt, amíg ideiglenesen helyre nem állt a rend. Gondoltam, ha ilyen gyakori probléma ez, miért ne vegyem szárnyaim alá és vigyázzak a szobára. Így is történt. Egy éjszaka nagy létszámú sereg zúdult be, és örült annak, hogy békességben töltheti el az időt barátaival. Nem sokkal ezután megoldódtak a gondok a Magyarok szobával, viszont ez egyáltalán nem jelentette a Magyarok 2 történetének végét.” Mert folytatódott, és a szoba ma is létezik! – vetettem közbe. „Történt ugyanis, hogy néhányan feltűnően jól érezték magukat a nagy nyüzsgéstől mentes szobámban. Úgy hozta az élet, hogy egy remek társaság kovácsolódott össze.” Állandó szoba lettetek? „Sajnos nem sikerült megoldanunk, hogy állandó szobává váljunk, de mindig akad valaki, aki őrzi a lángot. Kétségtelen, a Magyarok 2 mára fogalommá vált. Nyugodt légkört biztosít a társaságra vágyók számára, egy kellemes beszélgetés erejéig. Nagyon fontos megjegyezni, honnan is fakad a szoba éltető ereje. Kiemelném a füleki lányokat, akik vidámságot csalnak mindenki arcára, akár visszatérő ismerős, akár csupán egy betévedt idegen. E két nélkülözhetetlen teremtésnek köszönhetően sokféle emberrel sikerült megismerkednem, akik valamennyien értéket képviselnek, és próbálnak ellenállni a modern társadalom fertőjének. Nagyon jó érzés olyanokkal leülni egy virtuális asztalhoz, akikben feltétel nélkül megbízhat az ember és legféltettebb titkait is megoszthatja velük, mert tudja, hogy megértésre talál. Megtanultam: ha hiszel a tetteidből adódó sikerben, megéri küzdeni. Aki mer, az nyer. Hát én nyertem.” Ezeket írta andrew345, a Magyarok 2 szoba létrehozója, aki a csetelésről azt tartja, hogy itt megkapott valamit, ami addigi életéből hiányzott. „Kezdődött pár egyszerű ismerkedéssel, csalódással, kiábrándulással, hogy itt tényleg csak egy bizonyos intelligenciaréteg van képviselve, majd később sikerült rátalálnom néhány hasonló sorsú személyre, mint jómagam vagyok. Velük máig tartom a kapcsolatot – nem csak a portálon keresztül –, mert részei lettek az életemnek, aminek nagyon örülök. Ki is használnám a lehetőséget barátaim üdvözlésére, akik bár több száz kilométerre élnek tőlem, mégis úgy kezelem őket, mintha egy karnyújtásnyira lennének. Endru voltam.”

A betűk csak dőlnek tovább

Mintha karnyújtásnyira volnának. A házban, a Magyarok és a Magyarok 2 szobákban. A cseterdő közepén, a virtuális mezőben. Mennyi estét töltöttünk együtt! Hogy most megtudjuk, milyenek apróban. Akadtak, akik azonnal elküldtek, mások lusták voltak, megint mások bizalmatlanok. Matyika 84 jut eszembe. Az ő történetét még ideírom. A bizalomról szól.

„Volt egy fickó, akit nem ismertem, de visszaírtam neki. Majd Kanadában járt, és kérdezte, hogy kell-e valami. Én meg hülyeségből visszaírtam, hogy kellene egy Kanada feliratú mez. És képzeld, elküldte! Sapkával meg egy kanadai zászlóval együtt. És csak itt ismertem meg a cseten! Ilyen rendes volt, mert írtam vele.”

Akik ebben a riportban szerepelnek, Kassáról, Szencről, Dunaszerdahelyről, Léváról, Nagymácsédról, Fülekről, Szepsiből, Királyhelmecről és Felsőszeliből, hasonló bizalmat szavaztak nekem, amit ezennel megköszönök. És a betűk dőlnek csak tovább! Reggel, délben, éjjel. Különös írásjelekkel, villogó rajzokkal, régi és új fényképekkel. A legelején idéztem egy mondatot a képernyőről. A végén is idézek két mondatot, amit andrew345 küldött. A Children of Distance együttes Emlékezz rám című dalából valók. Ez a szám a Magyarok 2 szoba törzstagjainak a kedvenc dala. Azt éneklik benne, hogy „...aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem, / Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.”