„Magyar vagyok, ilyen névvel le sem tagadhatnám”

Normális csallóközi családban, szerény körülmények között. Nem voltunk túl gazdagok.

Iskolák?

Az általánost Egyházkarcsán kezdtem, aztán ötödikes koromtól Dunaszerdahelyre jártam, majd az ottani magyar gimnáziumban folytattam.

Hogyan kerültél kapcsolatba a focival?

Édesapám futballista volt, pontosabban az öregfiúk csapatában még mindig focizik. Ő vitt ki a pályára, s amióta futni tudok, azóta focizom.

Jártatok a DAC meccseire?

Persze. Labdaszedő voltam. Nekem akkor az is óriási élmény volt, hogy Radványi Mikinek odadobhattam a labdát.

Kilencéves voltál, amikor a Bayern München játszott Dunaszerdahelyen. Emlékszel arra a meccsre?

Kint voltunk azon is, de az emlékeim már halványabbak. Csak azt nem felejtem el, hogy milyen fantasztikus hangulat volt.

Már gyerekként is arra készültél, hogy egyszer majd profi labdarúgó leszel?

Gyerekként még nem. Csak amikor az ificsapatból kezdtem kiöregedni, akkor kaptam az első profi szerződésemet a DAC-tól.

Azért az még nem egy kaiserslauterni szerződés volt...

Nyolcezerháromszáz korona havi fizetés, 1998-ban.

A szerződésed 2001-ig szólt, de nem töltötted ki, mert egy évvel a lejárta előtt leigazolt a Petržalka.

Aminek nagyon örültem, mert megmentett a katonaságtól.

Mennyiben volt jobb a ligetfalui szerződés, mint a dunaszerdahelyi?

Sokkal jobb volt.

Kivált benned érzelmeket az, hogy a DAC kiesett?

Nem sírtam. Sajnálom a klubot meg a szurkolókat, de ez a realitás. Hozzá nem értő emberek voltak a vezetőségben, ezért szükségszerű, hogy kiesett a csapat.

Ha nem a Petržalkától kapod a második szerződésedet, szerinted most hol tartanál?

Valószínűleg berukkoltam volna Trencsénbe. És onnantól kezdve minden másként alakult volna.

Szerencse is kell egy sikeres futballkarrierhez?

Szerencse is meg jó tanácsadók. Sokat köszönhetek Ladislav Kunának: ő beszélte le apámat arról, hogy Trencsénbe kerüljek. Mert apám szemében nem férfi, aki nem volt katona. És persze kellett Petr Kašpar is, a Petržalka menedzsere.

De a ligetfalui évek is kifejezetten rosszul kezdődtek.

Nem ment a csapatnak, ősszel még kiesőhelyen voltunk. Aztán jött Dušan Galis, tavasszal meghívtak az U21-es válogatottba, és egyszer csak minden jóra fordult.

Amikor az Artmediával sikert sikerre halmoztatok a Bajnokok Ligájában, mennyiben változott meg az életed az újonnan jött népszerűségnek hála?

Fokozatosan jött minden, a népszerűség is. Először megnyertük a bajnokságot, már akkor is megismertek bennünket az utcán. De amikor a Bajnokok Ligájában meneteltünk, már nem lehetett úgy végigmenni egy bevásárlóközpontban, hogy ne súgtak volna össze az emberek. Olyanok is felismertek, akik nem fanatikus futballrajongók. Furcsa érzés volt, de kellemes.

A kívülálló azt hinné, egy BL-ben szereplő együttes csapatkapitányát csak úgy bombázzák leveleikkel a középiskolás lányok.

Azért ilyesmi nem történt.

Amikor 5:0-ra megvertétek a Celtic Glasgow-t, egy egész világ ámult. Hogyan voltatok motiválva? A meccs előtt a tulajdonos bejön az öltözőbe, és megmondja, hogy mennyi az annyi a győzelemért?

Profik vagyunk, pénzből élünk. De az ilyen mérkőzések előtt pénzzel már nem lehet fokozni a motivációt. Mindenki tudatosítja, hogy egy ilyen kiélezett fontosságú mecset talán csak egyszer játszhat egész életében, ezért aztán belead mindent. Mert nem a Púchov, hanem a Celtic az ellenfél.

Mindenesetre az Artmediára nem panaszkodhattak a játékosok: anyagilag a legjobban biztosított szlovák klub.

Nem is panaszkodom. Ami a szerződésben benne volt, azt betartották. Mi is tudtuk, hogy ez nem mindennapos a szlovák fociban. Egyébként a premizálás úgy történt, hogy Ján Kozákkal együtt megkerestük a tulajt, elmondtuk neki az elképzeléseinket a prémiumról, aztán ő reagált.

És mindig igent mondott?

Dehogy! Csak a sikerek után kaptunk pluszpénzt. Úgy is motivált bennünket, hogy a BL-csoportkörért járó prémiumnak csupán hatvan százalékát adta oda a csapatnak. Azt mondta, a maradékot akkor kapjuk meg, ha a bajnokságban az őszi idény végén az első három hely valamelyike a miénk lesz.

Aztán jött a német Bundesligában szereplő Kaiserslautern ajánlata. A szerződés jobb volt, mint a ligetfalui?

Össze sem lehet hasonlítani.

Milyenek voltak az első napok Németországban?

Szörnyűek. Tényleg. Németül alig beszéltem, nem volt ott senki, akivel szót érthettem volna. Amíg edzeni kellett, addig minden rendben volt, de ahogy megsérültem... A pályán nem kell semmit magyarázni, ott ösztönösen is megérteted magad a többiekkel, az edzővel is. De amikor sportorvosok kérdezik meg tőled tizedszer, huszadszor, hogy no akkor most mondd el részletesen, hogyan is fáj az Achilles-ín, akkor tolmács nélkül nehéz helyzetben vagy.

Hogyan jött a sérülés?

Egy hetet edzettem, aztán elkezdett nyikorogni a sarkam, és tudtam, hogy baj van. Begyulladt az Achilles-inam, aztán egy hónap szünet jött. Orvostól orvosig jártam, kaptam egymillió injekciót.

Azért biztosan voltak kellemes élmények is az első hónapokban.

Ha nem sérülök meg, minden nagyon jó lett volna. Profi körülmények, fantasztikus stadion, 35-40 ezer néző meccsenként, egy itteni számára futballparadicsom.

Nyolc meccsen így is pályára léptél. Megérte?

Persze. Most is így döntenék. Egy szlovák játékosnak nincs min gondolkodnia, ha szerződésajánlatot kap valamelyik európai topligából.

A BL-ben szereplő Artmediából hárman is nyugati klubhoz szerződtetek. Mindhárom csapat kiesett: a Treviso (Blažej Vaščákkal), a West Bromwich (Ján Kozákkal) és a Kaiserslautern is. Erről beszéltetek már?

Persze. Jó erősítések voltunk. (mosolyog)

Amikor játszottál, a Lautern többször nyert (négyszer), mint vesztett (kétszer). A klubvezetők is marasztalnak. Mi lesz ősszel?

Szívesen visszamennék, de nem az én kezemben van a döntés. A magyar Hajnal Tamás most a Kaiserslauternbe szerződött, ő is többször felhívott, megpróbált rábeszélni, hogy maradjak, de nem engem kell rábeszélni.

Hanem?

Az Artmedia tulajdonosait.

A másik lehetőség az orosz Ramenszkoje.

Mindkét ajánlatnak megvan az előnye és hátránya. Németországban hátrány lenne az, hogy csak a másodosztályban szerepelnék, Ramenszkojében pedig ott lenne néhány régi csapattársam az Artmediából, de Oroszországban sokkal rosszabb a közbiztonság, mint itt.

Ha már a közbiztonságot említed: Igor Šramkát, a szlovák játékvezetői testület elnökét fényes nappal az utcán verték meg, kislánya szeme láttára.

Mindenképpen elítélem ezt. Döbbenetes ilyesmiről hallani, akár a focival akár a vállalkozásával függött össze. De semmi közelebbit nem tudok az ügyről, még pletykaszinten sem, mert éppen akkor nem voltam itthon.

A német futballnak is megvolt a maga botránya, a Hoyzer-féle bundaügy.

Ez igaz, de fél éve már minden a világbajnokságról szól, úgyhogy Hoyzer neve már alig rezonál.

Miért van az, hogy Németországban, Csehországban, Belgiumban, legújabban pedig Olaszországban robbant ki bundabotrány, csak itt Szlovákiában várunk hiába arra, hogy a rendőrség végre leleplezze a korrupciót a futballban?

Hát, erre nehéz válaszolni. Valaki vagy valakik biztosan ellenőrzésük alatt tartják a dolgokat.

Pedig csak jót tenne a szlovákiai focinak, ha lenne egy teljes, minden klubot érintő átvilágítás. Vagy nem?

De, jót tenne, csak éppen látni kell azt is, hogy itt a társadalom minden szegmensét megfertőzte már a korrupció. Mindenhol ez megy, a hivatalokban, az iskolákban, biztosan itt is jelen van a korrupció, a szerkesztőségen belül is.

Azon vagyunk, hogy ne legyen.

Én is azon vagyok, hogy a futballban ne legyen.

Ez dicséretes, de nyilván tudsz olyan meccsekről – mint ahogy mi is tudunk, csak bizonyítékok nincsenek soha –, amelyek el lettek csalva.

Igen, tudok.

Milyen formái vannak a korrupciónak a futballban?

Hallottam már olyanról is, hogy a játékos fizet az edzőnek azért, hogy bekerüljön a csapatba. Aztán „motiválhatók” a játékvezetők, az ellenfelek is, szerintem még a füvet is meg lehet venni.

Téged már kerestek meg azzal, hogy „feküdj le” egy meccsen?

Aki engem ismer, nem jön el utánam ilyesmivel. És amíg csapatkapitány voltam az Artmediában, ott sem történtek ilyesmik.

Rendben, de tegyük föl, hogy fordított a helyzet: nem megalázó egy játékos számára, ha a klubvezetők előre „megveszik” az ellenfelet vagy a bírót? Amikor a meccs nem a pályán dől el?

Megalázó, éppen ezért elutasítom. Az ember ilyenkor nem tud örülni a gólnak, a győzelemnek.

Nyílt titok, hogy a profi kerékpárosok tiltott teljesítménynövelő szereket használnak. A Bundesligában jelen van a dopping?

Nem tudok ilyesmiről. Az Artmediában és a Lauternben is kifejezetten óvatosak voltunk minden egyes gyógyszerrel, nehogy valamelyik hatóanyaga rajta legyen a doppinglistán. A futballban a doppingért azonnali eltiltás jár, ezt szerintem senkinek nem kellene kockáztatnia.

Amikor az év elején lapunk szervezett egy ankétot, s olvasóink szavazhattak az Év szlovákiai magyarjára, Bugár Béla mögött te lettél a második. Figyelted az ankétot?

Persze. Megtiszteltetésnek éreztem a második helyet.

És mivel magyarázod?

Szerintem a Bajnokok Ligájának köszönhető.

Gondolod? Paul Gascoigne is jó focista volt, de soha nem lett volna helyezett egy Év embere-választáson Angliában.

Hát... akkor ez azt jelenti, hogy szeretnek az emberek? (mosolyog)

Egy olvasónk akkor azt írta, Borbély Balázs nem is magyar, mert őt néhány szlovák riporter „Borbélinak” meg „Balásznak” hívja, s ő ezt nem kéri ki magának.

Sokan kérdezik, miért nem szólok a riportereknek, de én mindegyiknek elmondtam már többször, hogyan kell ejteni a nevemet, és nem fogom felkeresni őket minden meccs meg minden közvetítés előtt azzal, hogy ide figyeljen, uram, ejtse helyesen a nevemet. Én mindenképpen magyar maradok, ilyen névvel le se tagadhatnám, hogy magyar vagyok. És nem is akarom letagadni.

Csapattársaid sem cikiztek?

Viccelődések mindenhol vannak, de soha nem találkoztam magyargyűlölettel az öltözőben.

A csapatban kivel szoktál magyarul beszélgetni?

Az Artmedia tulajdonosával, Ivan Kmotríkkal is magyarul beszélgetek. De csak négyszemközt. Ha más is ott van, akkor mindig átváltok szlovákra, szerintem ez így tisztességes.

Magyarnak vallod magad, a válogatott meccsei előtt mégis a szlovák himnuszt hallgatod. Mit jelent számodra?

Erre egy thaiföldi példát említek: a szlovák–magyar meccs előtt elénekeltem a szlovák himnuszt, mert dallamos, s mert szeretek énekelni, s aztán elénekeltem a magyar himnuszt is. Egyébként pedig ha már ott állsz címeres mezben, akkor már csak a meccsre összpontosítasz, semmi más nem jut eszedbe.

Egy hét múlva választások lesznek Szlovákiában. Részt veszel?

Biztosan.

Kire fogsz szavazni?

Az MKP-ra. Ki másra szavaznék?! Egy magyar nem fogja a HZDS-t választani. Engem elfogadtak a szlovákok magyarnak, respektálnak is, ugyanúgy, ahogy Bugár Bélát is elfogadták és respektálják. Fogadjuk el egymást, éljünk itt egymás mellett békében. Ez a fontos.