Köztes pozíciókat foglaltak el

Összetett kérdésről van szó, mely több szintű elemzést igényel. Elsőként az alkotmányos alapkérdéseket említeném, és ebből a szempontból az MKP szereplésével nem voltak különösebb gondok. Nem köthető a párthoz olyan jelentősebb ügy, mely az alapértékeket rongálná.

Korrupcióra, lehallgatásra, törvénysértésekre gondol?

Arra, valamint az állam és az egyház elválasztására. A második szint az ország külpolitikája. Ide tartoznak az uniós alapok, az ország felkészültsége a csatlakozásra, és az ezzel kapcsolatos bírálatok lényegében az MKP-t sújtják. Ez meg is látszódik a párt megítélésén. A harmadik szint a belpolitika különböző vetületeit foglalja magába, és e szempontból vannak sikeres és kevésbé sikeres fejezetek. Itt említeném a szomszédságpolitikát, elsősorban a szlovák– magyar viszonyt, mert ebben az MKP átlagon felül érintett. Az eredmény vegyes érzelmeket kelt, hiszen volt néhány feszültséggóc. Elsősorban a státustörvényre gondolok, amelynek ügyét sikerült valamelyest előbbre vinni, ám a hangnem megváltozása ellenére sem oldódott még meg teljesen ez a kérdés Szlovákiában, és ebben az MKP egyértelműen érintett. Nem utolsósorban az értékelés során azt is szem előtt kell tartani, hogy az MKP a szlovákiai magyar kisebbség pártja, ezért fel kell tenni a kérdést: mi javult vagy romlott az itteni magyarság vonatkozásában? Van néhány biztató jel, ilyen a magyar egyetem és a közigazgatási reform néhány eleme, ugyanakkor még van néhány jelentős feszültségforrás.

Visszatérve az első szinthez: az alkotmányos alapkérdésekhez tartoznak a kisebbségi jogok is. Az uniós alkotmányos szerződéssel kapcsolatban felmerült a kollektív jogok kérdése. Kudarcnak minősíthető-e, hogy nem sikerült meggyőzni a szlovák pártokat, hogy támogassák a magyarok ezzel kapcsolatos elképzelését?

Ez még nyitott. Nemrég Prágából pozitív jelzések érkeztek a cseh és lengyel diplomácia képviselőitől a magyar javaslat valamiféle támogatásával kapcsolatban. A kollektív jogokon kívül van még egy égető kérdés, éspedig a nyelvi charta érvényesítése. Szlovákia ugyan elfogadta a dokumentumot, ám a végrehajtó törvények a mai napig hiányoznak. Jó lenne, ha ez minél hamarább megoldódna.

A kisebbségi és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes, valamint a kulturális tárca államtitkára egyaránt MKP-s, tehát a magyar párton múlik, mikor készül el a kisebbségek jogállásáról szóló jogszabály. Mivel kényes kérdésről van szó, nem a megbízatási időszak elején, talán az első évben kellett volna előterjeszteni?

Nem hiszem. Két törvényről van szó, és ha jó minőségű normákat akarunk, alapos munkára van szükség. Még nincs késő. Egy év múlva már az lesz, úgyhogy majd a kormányzás második évfordulóján kell a pártot felelősségre vonni.

Az előző ciklusban a földek és a magyar egyetem kérdése kemény diónak minősült, most úgy tűnik: egy év alatt sikerült rendezni a dolgot. Elégedettek lehetünk?

Még nem oldódott meg, csak előrelépés történt. Egyelőre csak egy kart akkreditáltak, ugyanakkor Nyitrán is jóváhagytak egy olyan fakultást, melyen magyar nyelvű képzés is lesz. Ez mind pozitívum, de az egyetemalapítási folyamat jogi szempontból még nem zárult le.

Az MKP nem gerjesztett válságot, de a magyar párt népszerűségére nem nyomja rá a bélyegét a partnerek közötti veszekedés?

Dehogynem. A választóknak egy jelentős része a kormány általános teljesítménye alapján ítéli meg azt a pártot is, amelyikre esetleg szavazna. Jövőre elnökválasztás lesz, és az Európai Parlamentbe is fogunk képviselőket küldeni. Az MKP számára nemcsak az a fontos, hogy a közvélemény-kutatások alapján a szlovákiai választók milyen százalékarányban támogatják a pártot a jelenlegi kondíciójában, hanem az is egyfajta kihívást jelent, hogy szavazótáborának mekkora részét sikerült ténylegesen mozgósítania a tavalyi választások során. Ugyanis már akkor megmutatkozott, hogy például a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban nagyon alacsony arányban járultak az urnákhoz a magyar választók. Azaz nem biztos, hogy a támogatási adatok tényleges hajlandósági mutatók is, ezért olyan vizsgálódás is szükséges lenne, hogy a magyar választók hány százaléka akar tényleg voksolni, illetve kire adná le szavazatát. Érdemes lenne megnézni, mennyire változott az MKP-ra szavazók szerkezete, mi történt a magyarokat választó szlovákokkal, vajon megmaradtak-e magyarpártinak, illetve a magyarok közül hányan pártoltak át valaki máshoz. Ezek lényeges kérdések, mert nem mindegy, jövőre milyen támogatottsága és hány EP-képviselője lesz az MKP-nak. Elméletileg akár kettő is lehetne.

A kormányzás első évét Bugár Béla olyan kijelentéssel zárta, hogy az MKP az egyetlen olyan kormánypárt, amely eddig egyszer sem szövetkezett az ellenzékkel. Viszont ha azok megtehették, az MKP-t sem akadályozhatja meg senki, hogy jó ügyhöz támogatókat szerezzen. Súlyos dilemma: a koalíciós szerződés megszegése vagy az 55 százalékos agrártámogatás feladása? Esetleg költségvetési provizórium? Csakhogy ez a gazdáknak rosszabb lenne, mintha az MKP megszavazná az 50 százalékot. Ha viszont megszavazza, agrárvállalkozó szavazókat veszíthet...

Látszólag sakk-matt. Szerintem azonban a kormánybeli magatartással, azaz a jövő évi költségvetés meg nem szavazásával további tárgyalási teret nyitott magának az MKP. A miniszterek nem hoztak végső döntést, a parlamenti szavazás előtt pedig még lehet lobbizni. Nem kizárt, hogy még lehet módosítani az 50 százalékot, egy-két százalékkal lehet emelni a támogatást. Az 55 szinte elképzelhetetlen, abba nem fognak belemenni, hacsak csoda nem történik. Az 52-53-at azonban reálisnak tartom. Koalíciós kormányban tökéletes döntések nem léteznek, arról nem is beszélve, hogy a javak mindig korlátozottak. Sok múlik azon is, hogy az elért eredményt miképp magyarázzák meg a polgároknak, azaz milyen lesz a kommunikáció a nyilvánosság felé. Továbbá a mezőgazdasággal kapcsolatban fontos szempont, hogy az ágazatban az elmúlt időszakban megvalósultak-e azok a reformok, melyek nélkül nem vehetjük fel a versenyt az uniós piacon, még ha 55 százalékos lesz is a támogatás. Hiába kapnak több pénzt a gazdák, ha az ágazat ugyanúgy fog működni, mint korábban. Elengedhetetlen a szerkezeti átalakulás.

Más pártokról botrányos ügyek, az MKP-ról viszont az juthat az eszünkbe, hogy miniszterei mintha állandóan harcban állnának egymással. Simon Zsolt és Miklós László között időről időre felmerül súrlódás, Gyurovszky László és Csáky Pál pedig szemlátomást nem kedvelik egymást, gyakran a sajtón keresztül kritizálnak, üzengetnek egymásnak. Nem lenne jobb, ha házon belül, a miniszteri klubban tisztáznák az esetleges nézeteltéréseket?

Ez szervezési kérdés, és ha máshogyan nem megy, a pártvezetésnek kellene lépnie. Bizony, nem jó, ha egy párt miniszterei a sajtón keresztül veszekednek egymással. Ez így nem maradhat, mert nyilvánvalóan sokat árt a pártnak.

Az első év végén, múlt pénteken az MKP olyan javaslattal állt elő, hogy Szepsiben, Királyhelmecen és Párkányban is lehetne körzeti hivatal. A keddi koalíciós egyezség értelmében Párkányban lesz is. A keletiek nem neheztelnek majd az MKP-ra?

Úgy tűnik, minden kormánypárt javasolhatott még egy hivatalt, és a magyaroknak a háromból kellett választania. Vagyis az utolsó pillanatban nem sokat lehetett tenni. Hamarább kellett volna lépni. Nem lehet kizárni, hogy a keletiek csalódnak a pártban, de ez csak egy szempont, azaz nem csak ez alapján rokonszenvezik valaki a párttal.

A kormánykoalíción belül szinte havonta volt valamilyen válság. Hogyan értékeli az MKP hozzáállását az egyes botrányokhoz?

A magyar párt szépen kivonta magát a botrányos ügyekből, így a polgárok egy részének elterelődött a figyelme az MKP korábbi problémáiról, az uniós népszavazásról és alapokról. A magyarok ügyesen olyan köztes pozíciókat foglaltak el, melyek révén egyik botrány mellett sem kötelezték el magukat. Ilyen szempontból az MKP jól szerepelt, és hogy a polgárok mit gondolnak, majd kiderül jövőre, amikor – mint már említettem – két választás is lesz Szlovákiában.