Kontrasztok–Kontrastit–Kontrastid

CSEHY ZOLTÁN

Gerevich-Kopteff Éva, a Helsinki Egyetem tanszékvezető tanára Nemes Nagy Ágnes költészetének finn recepciójával foglalkozott, de előadása e tárgynál sokkal szélesebb kontextust teremtett: rámutatott többek közt arra a paradigmaváltásra, mely a közös nyelvtudat és a kulturális hasonulni vágyás egykori igénye helyett a pusztán esztétikai (és nem nemzeti) kritériumok alapján bekövetkező fordítói szelekciót részesíti előnyben. Köztudomású ugyanis, hogy a finn fordításirodalomban kezdetben az egzotikaigénnyel jócskán átitatott romantikus színezetű magyar szerzők kaptak helyet, hiszen Petőfi vagy Vörösmarty költészete a formálódó nemzeti önismeret és öntudat kialakulását is segítette. Ennek az attitűdnek az örökségeként a modern vagy kortárs magyar irodalom is gyakran áldozatául esett a külső, kontextushangsúlyos szempontoknak, s így nem mindig első vonalbeli szerzők kerültek a finn közönség elé. Nemes Nagy Ágnes költészete sem a nemzeti létkérdések megfogalmazójaként, sem nőiségének gender-értelemben vett versbeöntőjeként nem releváns, az egzotikus lázadó szellem romantikus sztereotípiáit sem képes továbbéltetni, már csak ezért is kiemelkedő szerepe van a finn–magyar fordításirodalom szemléletváltásában. A fiatal generáció egyik legtehetségesebb fordítója, Tuula Komsi már nem finnugor alapon indul el, s túllép az egyszerűsítő tendenciákon: még a finnül nagy karriert befutott Kányádit sem a kisebbségi attitűd bebetonozott kliséi szerint olvassa. Tuula Komsi Nemes Nagy Ágnes verseit a freudi-lacani elméletek horizontjából véli értelmezhetőnek, s fordítóként a kimondhatatlannak hangot adó fonetikai-akusztikai szint izgatja. Meglepő, hogy a kortárs finn irodalomból a modernizmus hatására kiszorult a rímes-időmértékes formakultúra, illetőleg a populáris regiszter költői megnyilvánulásaiba került át. Gerevich-Kopteff Éva szerint ez az irányultság változni fog, hiszen ismét klasszicizálódó tendenciák jelentek meg a kortárs finn irodalomban. Az előadó végezetül a Madár, Az alvó lovasok és az Azelőtt című versek összehasonlító fordításelemzéseit végezte el, s kimutatta Tuula Komsi zenei értelmezéseken alapuló bravúros megoldásait, melyek gyakran a hangszimbolika következményei. A zenei meghatározottság olykor a jelentésbeli koherenciánál is fontosabbá válik, hiszen a hangzás is jelentésformáló tényező. Tuula Komsi friss Nemes Nagy Ágnes-fordításai például a Kerberos című lap 2008/2-es számában olvashatók Garaczi László, Takács Zsuzsa és Kányádi Sándor műveinek társaságában.

Irene Wichmann, a Helsinki Egyetem oktatója Jókai Mór XIX. századi fordításairól beszélt, Jókai finn recepciótörténetét vázolta. Jókaitól a XIX. században 26 önálló mű és számos novella, vers jelent meg finnül, ráadásul ezek szinte mindegyike magyar eredetiből készült. A Jókai-fordítás fénykora az 1880-as évek volt, ekkor egy jeles finn kritikus örömmel nyugtázta: „Jókai a miénk!” Az új földesúr finn fordítása hat ismertetést kapott a korabeli sajtóban, melyek kiemelik a nemzeti öneszmélés motívumának kulcsszerepét, a nemzeti identitásukért küzdő finnek elé példaként állítható magatartásformákat. A kritikai észrevételek közt megjelenik egy igen sajátos szempont is: a fordítás nyelvének vizsgálata során egyes kritikusok elmarasztalják az idegen szavak eltúlzott jelenlétét. A Jókai-kultusz intenzív jelenlétét mutatja az is, hogy az Ilmarinen című lap kritikusa 1878-ban egyenesen a finn nyelvet félti a Jókai-fordítás idegen szavaitól! Az Egy magyar nábob finn fordítása elé írt életrajz elemzése több tanulsággal is járt: míg Jókai kimagaslott elbeszélőtehetség, képzelőerő, hazaszeretet és a közönség ízlésének ismerete terén, elmarasztalható a túl élénk fantázia csapongásai és a jellemábrázolás árnyalatlansága miatt. Megemlítendő, hogy Jókai finn karrierjét már a XIX. század legvégén és a XX. század elején tudományosan is feldolgozták: itt elsősorban Chalupka Rezső, Csekey István és Weöres Gyula cikkeire kell gondolni. Világirodalmi párhuzamként Dickens kerül a nagy magyar író mellé.

G. Bogár Edit, a konferencia főszervezője, a Pannon Egyetem adjunktusa és a Comenius Egyetem vendégoktatója pragmatikus tárgyat választott: gyakorlatilag egy a hiteles (értsd: hitelesített) fordításokkal kapcsolatos, különleges élménybeszámolót kaptunk. Az előadó a rendőrségi nyomozást megszüntető határozattól kezdve a bírósági iratok, a cégkivonatok, az alapító okiratok fordításán át egészen a nem hiteles étlapfordításokig (vajon hogy kellene egy finn számára érthetővé és vonzóvá tenni pl. a velőrózsa rántva vagy a libamáj roston tokajiaszús-mártásban gyömbéres parféval nevű ételeket?) széles skáláját vonultatta fel a gyakorlati igényekkel szembesülni kénytelen fordító problémáinak. Lehetséges-e egyáltalán minden ponton és maradéktalanul betartani a tartalmi azonosság és az értelmi egyenértékűség elveit, ha maga a létszemlélet is nyelvileg kötött? A lendületes és szellemes előadás a szövegek világán keresztül a finn és magyar valóság számos bürokratikus vagy épp álszakszerűséget tettető vonását is leleplezte, s a kultúraközi kommunikáció problémáira is rávilágított.

Outi Hassi, a Budapesten élő elismert műfordító Dragomán György A fehér király című regényének fordítási problémáiról beszélt. A regény állítólag 28 (a napokban a Kalligramnál megjelenő szlovák változattal immár 29) nyelvű fordításban olvasható. Az előadó az 1980-as évek Romániáját megidéző szívszorító történetfüzér egyik fejezetét vizsgálta. A magyar hosszúmondatos próza hagyományait (Kertész, Nádas) továbbfejlesztő szerző egy gyerek lélegzetvételnyi beszédének folyamatosságát utánozza, mely bővelkedik a redundáns elemekben. A gyerek elbeszélő őszinte megnyilvánulásait a közlés életkori adottságok által determinált megbízhatatlansága ellenpontozza, ezt a kettősséget visszaadni meglehetősen nehéz. Az első vizsgált mondat kétoldalnyi terjedelmű és 98 tagmondatra bomlik, ekkora konstrukció a legtöbb nyelvben törés nélkül tarthatatlan. A szerző az egész műben csak kétfajta írásjelet használ, vesszőt és pontot, Hassi azonban értelmi-stilisztikai okokból a kettőspontot is felvette a repertoárba. Hassi számos lexikai érdekességre is felhívta a figyelmet, külön kitért a durvaságok fordíthatóságára. A „repedtsarkú anyám” fordulat érzékletességét gyakorlatilag lehetetlen visszaadni. Néhány példa: „meine Mutter mit dem gebrochenen Absatz”, „your whore of a mother”, „hävytön äitisi”.

Dragomán külön jegyzéket állított össze fordítói számára a műben szereplő reáliákról és vélhető „egzotikumokról”. A jálézár, a karszám vagy a gombfoci a finn fordító számára is csak ilyen módon vált érthetővé. Hassi rendkívüli érzékenységgel láttatta Dragomán regényének fordítási nehézségeit, s értelmezései, meglátásai egyszersmind magát a regényt is gazdagítani látszottak.

Zuzana Drábeková, a Comenius Egyetem oktatója, a szlovákiai finnoktatás oszlopa, kiváló műfordító Tove Jansson finnországi svéd író Muminkönyveinek magyar fordításaival foglalkozott. Meglepő módon az eredetileg svéd nyelvű műveket magyarra finnből fordították, leszámítva Harrach Ágnes 2004-ben megjelent munkáját. Drábeková kivált a tulajdonnevek fordításait, fordíthatóságát vizsgálta: a magyar fordítások közt nincs termékeny összhang, s ez nagyban gátolja a recepciót magát. A több mint 40 nyelvre lefordított alkotások magyarul több szempontból is szerencsétlen helyzetbe kerültek: egyrészt a szereplők nevének változékonysága miatt, másrészt azért, mert átfedések is vannak egyes szereplők nevei között. Erre példa Snorkfröken, aki Vukovári Pannánál Cókmók néven szerepel, miközben Szakonyi Csillánál Cókmók Gafsan megfelelője. A káoszt növeli, hogy a tv-változatban használt nevek megint mások: a Kiss Morr Harrach Ágnesnél pl. Pöttöm, Vukovári Pannánál Varkocs, ráadásul másutt Büdöske, mígnem a tv-s verzióban Kicsi Máj. Az előadó felhívta a figyelmet a finnországi svéd nyelv sajátosságaira is, melyek félrefordításokhoz is vezethetnek, illetve vezettek a cseh szöveg esetében. A különösen gazdag és soknyelvű apparátust felvonultató előadás argumentációja megfellebbezhetetlen és lenyűgöző volta mellett azért is kitüntetett figyelmet érdemel, mivel az előadó saját fordítási tapasztalatait is belefoglalta, hiszen a szlovák változat az ő munkája.

A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta, melyben a pozsonyi finnugor szak indítása és a 2010. évi Finnugor Kongresszus tárgykörében hangzottak el értékes felvetések, hozzászólások. A pozsonyi magyar nyelv és irodalom tanszék profilja hármas irányultságúvá válna: a hagyományos tanárképzés, illetve a tudományos elitképzés és hungarológia mellé csatlakozna a finn és magyar nyelvet, valamint kultúrát egyaránt magába foglaló (egyelőre még képlékenyen formálódó) finnugrisztikai orientáció is.