Kobra ma – Nagy Zoltán válogatott művei

KISS-SZEMÁN ZSÓFIA

Nagy Zoltán látásmódja továbbra is összetett, bonyolult, mégpedig mind gondolati tartalmát, mind képi megjelenítését tekintve. Műveiben a világ részletek sokaságából összeálló, többé-kevésbé egységes képként jelenik meg, melynek értelmét éppen az egyes részletek kapcsolódásával egységessé váló, számunkra olykor szokatlan, sőt némelykor nehezen értelmezhető összkép adja. Maga a kép különféle asszociációkat válthat ki, és elsősorban ezzel dolgozik a művész például a Bikás torzó című képén is. Női aktot ábrázol a kép, vagy bikát szarvakkal? Játék. Olykor komoly játék. Néha valóban nehéz megmagyarázni, mivel párosítható össze vagy hogyan interpretálható egy-egy mű. Ezek közé tartozik például a kétértelmű című Nana festmény, mely bizonyos képzettársításokat rejt: a forróságot sugárzó női aktba beépített vasaló talán a veszélyre figyelmeztet, vagy talán a művész a gúzsba kötött vasalóval a hétköznapok gondjait jelzi, a szálak, vonalak, viszonyok és kapcsolatok bonyolultságát, de az is lehet, hogy csak a napok, minden egyes nap intenzitását és ragyogását mindezek ellenére. Újdonság azonban a festményeken, hogy a gondolatok letisztultabb formában kerülnek megfogalmazásra, mint eddigi alkotásaiban.

Nagy Zoltán az alkotás folyamata közben szabadon áramló képzetekkel hagyja magát elragadtatni, nagy teret enged szabad fantáziájának és spontán képzetei megnyilvánulásainak, melyek tele vannak iróniával és öniróniával. Műveiben a groteszk – mint alkotói módjának egyik fő eleme, elve – többféleképpen jelenik meg, miközben képi világának játékosságát és szarkasztikus humorát olykor tragikus komorság fedi át.

A képekben keverednek a külvilág elemei és a „csupán” saját képzeletében megjelenő élő képek, gondolatok, emlékek. Ennek kifejezésére nagyon jól megfelel a kollázs vagy a kollázs jellegű alkotómód. Egy kis ízelítőt kaphatunk a Black Rock című, három részből álló festményén, ahol éppen ezek az emlékek, képzetek, vágyak jelennek meg.

Művészetében mindvégig jelen van a bohóc és a bohóc tragédiája, tehát bizonyos ártatlan játéknak tűnő élethelyzet, mely tragédiába fullad. A bohóc alakját a 20. századtól kezdve gyakran azonosítjuk magával a művésszel, illetve párhuzamot vonhatunk a bohóc és a művész életérzése között. A Bohóckirály című festmény Nagy Zoltán legfrissebb alkotása, mely szinte vibrál. A sárga alapon csupán fekete sziluettként vázoltan festett bohóc – király – művész alakja teljes feszültségében mutatkozik meg. Spontán, ám teljesen határozott vonalai éppen az ellentéteket egyesíti magában.

A szürrealisztikus látásmódhoz társul a spontaneitásban megmutatkozó expresszív kifejezés, a hangsúlyos kifejezőerő és a finom színérzék. De Nagy Zoltán alkotásaiban jelen van játékosság formájában a dada, a kísérletezés, az ötlet, mint például a hullámkarton műveken. A játékosság mutatkozik meg a karikatúrákban is, mint például a Magyar Erzsiklopédiában, mely tele van kedvességgel, szeretettel, de egy kis elismerő szarkazmus is belefér.

Hasonlóan ironikus a művész látásmódja más képekben is. Említsük meg itt a címadó Kobra ma című rajzot, melyben egy egész élet jelenik meg egy momentumban. Mintegy sűrítésben. Az egykori életerős, veszélyes élőlény méregfogait veszítve, idegen helyen, egy kosárban ágaskodik több-kevesebb sikerrel. A meghasonlott, kiábrándult arc figyeli ezt az erejét vesztett táncot, nem tud neki furulyázni, nem képes varázslásra, de jelen van – a maga szomorúságában, a maga igazával, a maga életével és a maga csodájával.

Nagy Zoltán alkotásaiban a világ különleges képekben rögzített tragikomédiáját kísérhetjük figyelemmel, mely – még mindig – tele van feszültséggel és szépséggel.

(Nagy Zoltán kiállítása 2009. március 3-ig tekinthető meg az MKKI pozsonyi székházában)