Kisebbségi jogainkról is szólt 1968

Miután a csehszlovák pártvezetés nem kívánta visszavonni az 1968 tavaszán és nyarán életbe léptetett demokratizáló reformokat, augusztus 20-áról 21-ére az országot megszállták a vele szövetséges államok haderői. Az inváziónak három magyar áldozata ismert: a negyedi Szvityel Józsefet Pozsonyban lőtte le egy szovjet katona, a nyárasdi Zsigárdi Alajos egy harckocsi alatt vesztette életét szülőfalujában, a kassai László Jánost pedig városában érte halálos találat. Az Alexander Dubček vezette pártvezetést a szovjetek Moszkvába hurcolták, ahol egy tagot - František Kriegelt - kivéve az összes pártfunkcionárius (ČTK-fotó) utólag szentesítette az inváziót. A bevonulás napjaiban rendkívüli körülmények között készült lapunk is. „A megszállás miatt a terjesztés majdnem lehetetlen“ - olvasható az Új Szó 1968. augusztus 23-i számában.
„A szlovákiai magyar kisebbség az 1968-as társadalmi átalakulásnak aktív részese volt - mondta lapunknak Bukovszky László történész, a csehországi Titkosszolgálati Levéltár igazgatója. - A Prágai Tavasz a magyar kisebbség körében elsősorban mint nemzetiségi problémakör jelent meg.“ 1968 tavaszán mindazokat a téziseket felvetették a Csemadok különböző szintű fórumain, melyek 1989 után is aktuálisak lettek. Sérelmezték a magyarság nem arányos képviseletét az állami és pártszervekben, a kétnyelvűség megsértését, a magyar és a szlovák iskolák összevonását. Megfogalmazták a kitelepített magyarok hazatérésének, magyar nyelvű egyetem és főiskolák létesítésének, valamint az 1948-ban elszlovákosított történelmi magyar helységnevek visszaállításának az igényét. Ezeket csak részben oldotta meg az októberben elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény, melyet a normalizálás éveiben sem hatálytalanítottak.