Kelet több figyelmet igényel

A drasztikus szigorítási javaslat valódi célja szerintem a törvény ellehetetlenítése voltVeronika Janušková felvétele Nem teszem fel a kérdést, hogy Ön szerint méltó képviselete van-e a tisztelt házban keleti országrész MKP szavazóinak, inkább arra lennék kíváncsi, mennyit utazik ön, hogy a rozsnyói és a királyhelmeci fogadóórákra is odaérjen?

Elég sokat ülök volán mellett, bár hozzá kell tennem, hogy a nyugat-szlovákiai magyarsághoz képest az ország keleti részén keskenyebb sávban laknak magyarok. Akik nem a gócpontokban élnek, azoknak elsősorban a regionális jellegű problémákat kell felvállalniuk, lehetőség szerint minden területen otthonosan kell mozogniuk. Én például Tornaljától Tiszacsernyőig igyekszem minden magyar polgármestert, lelkészt, akár pedagógust is személyesen megismerni, így látogatásaim során lehetőségem van megismerkedni a régiók gondjaival. Parlamenti, sőt kormányszinten gyakorta előfordul, hogy helyszínen szerzett kiegészítő információk alapján módosulnak a döntések.

Melyek azok a törvények, amelyeket Önnek ily módon sikerült befolyásolnia?

Például az adóhivalokról szóló kormányjavaslatnál a Nagykapostól Somorjáig lévő regionális adóhivatalok megszüntetését csak gyakorlati érvekkel lehetett megakadályozni. Viszont ehhez a Farkas Pál által vezetett pénzügyi bizottság javaslatára volt szükség. Inkább gyakorlati eredményekre hivatkoznék, például az árvízvédelem terén. A Kelet-szlovákiai síkságon ez szinte folyamatos probléma, és Kárpátalját, illetve észak-magyarországi területeket is érint. Képviselőtársaimmal sikerült elérnünk, hogy öszszeüljön a szlovák-magyar, illetve szlovák-ukrán parlamenti bizottság, és közös óvintézkedéseket tegyünk. A tiszai ciánszennyezés idején a romániai kollégákkal is jó együttműködés alakult ki, siettettük a kormányainkat, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Ugyanígy volt eredményes például a szovjet hadsereg után maradt szennyeződések eltávolítása. Akár a Kassát Losonccal összekötő út átklasszifikálása gyorsforgalmi úttá. Jelenleg pedig a veszélyes szakaszok felszámolásáért lobbizunk képviselőtársainkkal.

Ha már a környezetvédelmi bizottságnál tartunk, nem hagyhatjuk ki a Gömör-tornai Karszt nemzeti parkká nyilvánításának „siettetését”. Úgy tudom, a környezetvédelmi bizottság a civil szervezetek kezdeményezésére gyakorolt nyomást a minisztériumra a mielőbbi döntés érdekében.

Már Jozef Zlocha minisztersége alatt is terítéken volt ez a kérdés, ám konkrét lépéseket csak ebben a kormányciklusban tettek. Javasoltuk: nyilvánítsák a Jászótól egészen Kecsőig húzódó területet nemzeti parkká. Büszkék vagyunk arra is, és ez az eredmény a helyzetismeretből adódik, hogy a szlovák parlament nemrég törvénybe foglalta a védett területeken fekvő ingatlanok tulajdonosainak kártérítését. Azok, akik a földművelés és az erdőgazdálkodás korlátozása miatt bevételtől esnek el, a jövőben évente kártérítést kapnak az államtól. Ezzel párhuzamosan jelentkezett egy másik probléma, amely az ivóvizek védelmével kapcsolatos. Az úgynevezett vízvédelmi körzetekben a tájvédelmi körzeteknél sokkal szigorúbbak az előírások, ezért ezen területek tulajdonosait véleményem szerint hasonló kompenzáció illetné meg.

Hogy halad ez a dolog, mikorra valósulhat meg?

Ugyanazokat az elveket kellene kiindulópontnak tekinteni, mint a tájvédelmi körzeteknél, illetve a nemzeti parkoknál. Az ivóvíz egyre nagyobb kincs, egyre drágább lesz, ezért a védelmére is áldozni kell. Ám emiatt nem károsíthatjuk meg azokat, akiknek telkeik éppen a kérdéses területeken fekszenek. Két ízben interpelláltam ebben a kérdésben a földművelésügyi minisztert, aki elvileg igazat adott nekem, gyakorlatilag pedig azt állítja, erre nem futja az államkasszából. Belátom, hogy hazánk költségvetése mindig is feszített volt, nem engedhettünk meg magunknak egy ennyire radikális megoldást, ám a vízművek magántulajdonba kerülése után sokkal sürgetőbben vetődik majd fel ez a kérdés, és minél gyorsabban megoldást kell rá találni. A dolog politikai és gazdasági akarat függvénye.

Ha egytől tízig terjedő skálán kellene értékelnie a környezetvédelmi bizottság négyéves munkáját, hány pontot adna maguknak?

Nyolcat. Szerencsénk van olyan szempontból, hogy a bizottság tagjai nagyon jól együtt tudnak dolgozni, többségünk pragmatikus és racionalista módon igyekszik védeni a környezeti értékeket, összhangban a jelenlegi lehetőségekkel. A környezetvédelmi miniszterrel mind szakmailag, mind emberileg is jó volt a kapcsolatunk, így javaslatainkat keresztül tudtuk vinni, és ugyanez fordítva is érvényes: ha a minisztériumnak voltak legiszlatív jelegű észrevételei a törvénytervezetekkel kapcsolatosan, egyeztettek a bizottsággal.

Egy vállalakozói érdekvédelmi társulás nemrég élesen bírálta a reciklációs alapot. Szerintük nem átlátható, és nem úgy működik, ahogy öt hónapos létezés után elvárható lenne.

Új dologról van szó, az lenne a csoda, ha már most problémamentesen működne. Azok a vállalkozók, akik kiszorultak az irányítói körből, természetesen támadó álláspontra helyezkednek. Itt elsősorban üzleti érdekek vannak. Ha valamiről azt állítják, hogy nem átlátható, gyakorlati elképzeléseket kellene felmutatniuk. A reciklációs alapnak van létjogosultsága, mert azokat a gyártókat hivatott támogatni, akik meg tudják oldani a másodlagos nyersanyagok újrahasznosítását és visszaforgatását az iparba. A csomagolóanyagokról szóló törvénytervezet ezzel szorosan összefügg, és bizottságunk az érintett iparágak képviselőit, valamint a civil szervezeteket is véleménnyilvánításra kérte fel. Remélhetőleg megtaláljuk a pragmatikus megoldást két szélsőséges vélemény között. Gyermekbetegségek persze felüthetik fejüket, ám minden kezdet nehéz.

A sokat vitatott PVC-ellenes törvény is gyermekbetegségnek tekinthető?

Itt is két véglet csapott össze. Bizottságunk nem a betiltást, hanem a felhasználás ésszerű korlátozását javasolta. Erre érkezett egy eléggé sajátos ellenjavaslat a PVC gyártásának 2008-tól történő teljes megszüntetése. Érzésem szerint e drasztikus szigorítási javaslat valódi célja a törvény ellehetetlenítése volt. A következő szélsőséges ellenjavaslat értelemszerűen a kérdéses cikkely kihúzására irányult. Most elölről kell kezdeni a PVC-kérdés vizsgálatát.

Magyar képviselőként Önnek lehetősége van figyelni a magyarországi környezetvédelmi gyakorlatot, illetve a törvényhozás munkáját, meríteni az anyaországi kollégák tapasztalataiból. Kihasználta ezt a nyelvtudásból eredő lehetőséget?

A környezetvédelmi bizottság leghatékonyabban és legszorosabban éppen a magyar országgyűlés hasonló bizottságával működött együtt. A két ország hasonló gondokkal küzd, a környezetvédelemben pedig kevés a politika. Én magam is gyakran fordultam tanácsért magyarországi szakemberekhez, csoportokhoz, a csomagolóanyagokról szóló illetve a hulladékgazdálkodási törvény parlamenti vitája során pedig konkrét cikkelyekről is konzultáltam a kollégákkal. A magyar nyelvtudásra a szűkebb kétoldalú szakmai tárgyalásokon eleve szükség van, de előfordult már a kárpátaljai és a romániai hivatalos látogatáson is. Sajátságos volt például, hogy a mohi atomerőműnél tett közös parlamenti látogatás alkalmával a szakmai részt én tolmácsolhattam.

Keleten a helyzet változatlan, vagy azért történt javulás az elmúlt négy évben?

Részben visszahoztuk Kelet-Szlovákia problémáit a köztudtaba, megállítottuk a teljes leszakadást: ipari parkok alakulnak Rozsnyón, Kassa környékén, a környezetvédelmi beruházások terén pedig konkrét eredményeink is vannak. Javult a környezeti infrastruktúra, gondolok itt a gázosításra, ivóvíz-ellátásra, csatornázásra, szennyvíz-tisztításra. A romaprobléma, a munkanélküliség és a keleti régiók megközelíthetetlensége viszont továbbra is megoldandó kérdés. Az infrastruktúra fejlesztésén sok múlik, az Ung-vidéknek és Bodrogköznek, Gömörnek de akár Abaújnak is sokat segítettek volna az új határátkelőhelyek. Be kell ismerni sajnos, hogy sem Magyarországon, sem nálunk nem találkoztunk megértéssel.