Kampányolt a törvényhozás

A taníttatás ösztönzését tartom a családi pótlék legfőbb feladatánakSomogyi Tibor felvételeMiért volt szükség a tavasszal elfogadott, jobbára a szociális juttatások bővítését eredményező törvények módosítására, illetve ha már most módosítják, miért kellett azokat tavasszal elfogadni?

Ezek a módosítások elsősorban a közalkalmazottak és a köztisztviselők fizetésére vonatkoztak, melyeket az említett törvények és a kollektív szerződések biztosítottak. Ezek némelyikét valóban néhány héttel a választások előtt fogadta el a kormány. A másik csomag viszont a szociális segítségnyújtásról szóló törvény módosításához kapcsolódik. Ezt még a Mečiar-kormány hagyta jóvá, igaz, azóta már több módosításon átesett.

Az első csoportba tartozó megszorításokat tehát a választások előtti populista intézkedéseknek értékeli, vagy csak a törvények költségvetési igényeit számolták ki rosszul?

A köztisztviselői és a közalkalmazotti törvény bértáblázatainak előkészítésében részt vettem, tudom, milyen ádáz harcot vívtunk a költségvetést védő pénzügyminisztériummal. Nem tartom jónak azt az állapotot, amikor a közszférában lényegesen alacsonyabbak a fizetések, mint a gazdaság más területein. Kompromisszumos megoldásra törekedtünk, azonban a béreket a kollektív szerződés határozza meg – ez közvetlenül a választások előtt készült el –, és ebben a kormány már jóval engedékenyebb volt. Magam is meglepődtem az engedékenységén.

Ez a nemrég eltörölt 13. fizetésre vonatkozik?

Igen, a tizenharmadik fizetésre és a jövő évi béremelésre. Azért is lepődtem meg a megkötött egyezségen, mert tudom, hogy én milyen feltételek alapján vezettem az előzetes tárgyalásokat. A kollektív szerződés megkötését a választások befolyásolták, ez nem volt szerencsés lépés, hiszen most a megegyezésen alapuló, magasabb szintű juttatásokat kell csökkenteni.

A szociális segítségnyújtásról szóló törvényt miért kellett módosítani?

Ez azért szorult módosításra, mert a kifizetett juttatások összege rohamosan növekedett; elsősorban az általános munkanélküliség és a tartós munkanélküliség növekedése miatt. Alacsony a különbség a szociális segély és a minimálbér között, ez nem ösztönzi munkahelykeresésre a munkanélkülieket. A munkából származó tiszta jövedelem, leszámítva a munkába járás költségeit, gyakran alacsonyabb volt, mint a szociális segély. Ezen a helyzeten kétféleképpen lehet segíteni: vagy emelni kell a béreket – erre azonban a kormányzatnak nincs közvetlen befolyása – vagy csökkenteni a szociális segélyt. A kormány – költségvetési szempontokból és nemzetközi szakmai szervezetek ajánlására – az utóbbi megoldást választotta. A törvénymódosítás azonban a köztársasági elnök szerint nincs összhangban az alkotmány 39. cikkelyével, ezért visszaadta újratárgyalásra.

Az MKP képviselői elutasították az államfő módosító javaslatait, megszavazták a törvényt. Az MKP tehát egyetért a megszorító intézkedésekkel?

Az MKP választási programja szintén tartalmazza a szociális segélyektől való függőség csökkentését, de ezt intenzívebb szociális munkával és egyéni szerződésekkel – minden családdal külön kellene megegyezni, hogy számukra egy ideig nem emelkedik a szociális segély összege – szerettük volna elérni. A kormány ennél radikálisabb intézkedést választott, tartok attól, hogy a szociális tárca nem mérte fel pontosan az intézkedések következményeit. Tartalmaz ugyan bizonyos kompenzációkat is a törvény: a lakásfenntartási támogatást például nem számolja be a szociális segély összegébe. Tudni kell azonban, hogy a lakásfenntartási támogatás ma még a 2000-es év árszintjét tükrözi. Ezért fontos, hogy a parlament javaslatunkra kötelezte a kormányt a lakásfenntartási segély összegének valorizálására.

A szociális juttatások megszorítása mellett jelentős áremelések is várnak a lakosságra. Megfelelőnek tartja az állam által a legszegényebb rétegeknek nyújtott kompenzációt?

Nehéz előre megjósolni az áremelések hatását. Látható azonban egy javulási folyamat kezdete, már valamelyest csökkent a munkanélküliség, nőtt a szabad munkahelyek száma; ha a kormány gyorsan teljesíti azt az ígéretét, hogy a támogatások egy részét az adórendszerbe építi be, akkor elérhető, hogy a családok felelősségteljesebben viselkedjenek. Rosszabb a helyzet azokban a régiókban, ahol nincsenek szabad munkahelyek; itt segíthet a magasabb összegű lakásfenntartási támogatás.

A parlament módosított két, a családi támogatásokkal összefüggő törvényt is: egyik a póttartásdíj folyósítását lehetővé tévő alap, mely megszűnik, a másik a családi pótlék alapösszegének csökkentése. Erre miért volt szükség?

A családi pótlék csökkentésének egyáltalán nem örülök, én a gyermeknevelés támogatását tartom a szociális juttatások legfontosabb szegmensének. Készül a szociális jutatások rendszerének átalakítása az úgynevezett tax-benefit rendszerre, amiben a közvetlen juttatások helyett az adókedvezmények játsszák majd a főszerepet. Most azonban Szlovákiára az a jellemző, hogy önálló életet él az adórendszer és a szociális juttatások rendszere, az újraelosztás pedig rendkívül drága. Egyszerűbb, hatékonyabb és olcsóbb lenne, ha a családi pótlék is be lenne építve az adórendszerbe, adókedvezményként. A pénzügyminisztertől kaptunk erre vonatkozó ígéretet. Talán a személyi konstelláció is segíti ezt: ritkán fordul elő olyan helyzet, hogy a pénzügyminiszter és a szociálisügyi miniszter jó viszonyban van egymással. Annak érdekében, hogy a szociálisan hátrányos helyzetben lévő családok számára ne csökkenjen a családi pótlék öszszege, a parlament feláldozta a középiskolásoknak járó támogatást. Sajnálom, hogy ennek az új támogatásnak a kifizetése legalább egy évvel később kezdődik, mivel én a taníttatás ösztönzését tartom a családi pótlék legfőbb feladatának.

Miért szüntették meg a póttartásdíjalapot?

A törvény végrehajtására nem volt felkészülve a szociális tárca. A kifizetésekre egyszeri dotációt hagyott jóvá a parlament, ha ez a pénz elfogyott volna, nincs miből tovább fizetni a tartásdíjakat, az az elképzelés ugyanis, hogy az állam a kifizetett tartásdíjat behajtja a felelőtlen apákon, illuzórikus. Más országok tapasztalatai alapján tudjuk, hogy a megtérülés alig 10-15 százalékos. A legszegényebbek számára azonban a szociális segítségnyújtásról szóló törvény tartalmaz megoldást.

A póttartásdíjról szóló törvényt tavasszal három magyar képviselő is megszavazta, a többi tartózkodott. Akkor még elfogadhatónak tartották?

Első pillantásra úgy tűnhetett, hogy a törvény megoldást jelenthet egy komoly problémára – a gyermeküket egyedül nevelő szülők helyzete ugyanis, ha a másik szülő nem teljesíti kötelességét, nem fizet, egyáltalán nem könnyű. Megoldást jelenthet a családjogi törvény módosítása, amely szigorúbban büntetné azt a szülőt, aki kibújik a felelősség és e kötelezettség alól. A póttartásdíjról szóló törvény viszont ezt a szülőt felmentette a gyermeke iránti kötelezettség és felelősség alól, ezt a felelősséget bizonyos értelemben az államra hárította.