József Attila Szlovákiában

Ez a dokumentum a szakemberek előtt ismert, ám az évfordulón talán érdemes arra, hogy a szélesebb közönség is megismerhesse, hiszen szép tanúsága József Attila kultuszának a mi tájainkon. A közlemény iniciálék mögé rejtőzködő szerzője nyilván az a Vass László, aki a közleményben is szerepel.

Vass Rozsnyón született 1905-ben és Budapesten halt meg 1950-ben. Ifjúkorában a sarlósok közé tartozott, aztán a Magyar Nap munkatársa és a kulturális rovat kiváló képességű vezetője. Éppen ezeken a hasábokon köszöntötte a Szép Szó Csehszlovákiába érkező szerkesztőit, akik között a betegségével küzdő József Attila már nem lehetett jelen.

Természetesen nem ez a közlemény az egyetlen, amely azt bizonyítja, hogy József Attila korszakos tehetségére korán felfigyeltek Szlovákiában. Emlékeztetőül legyen elég megemlíteni, hogy a moszkvai kommunista emigráció szélsőségesei által súlyosan megrágalmazott költő éppen egy Fábry Zoltánhoz intézett levélben védekezett a hamis vádak ellen. Forbáth Imre pedig 1938-ban Párizsban, a nemzetközi antifasiszta írótalálkozón – a csehszlovákiai delegáció tagjaként Vitězlav Nezval és Ján Poničan mellett – elsőként hívta fel a figyelmet a már halott József Attila világirodalmi jelentőségére. Talán érdemes megjegyezni, hogy Forbáth szavait Louis Aragon tolmácsolta franciára. Forbáth fölszólalása pedig csehül is megjelent a brünni Rovnostban. És a szlovák olvasót József Attila tragédiájáról Laco Novomeský tudósította nekrológjában, amelyben szintén a kortárs világirodalom élvonalában jelölte ki a költő helyét.

Az alábbiakban szó- és betűhíven közöljük a Szép Szóban megjelent írást.

József Attila-emlékesten Szlovenszkón

József Attila szörnyű halála mély gyászba borította a csehszlovákiai magyarságot is. A lesújtó hír vétele után a kisebbségi magyarság nagyobb napilapjai (Prágai Magyar Hírlap, Magyar Ujság, Magyar Nap), tekintet nélkül a világnézeti különbségekre, egyöntetűen őszinte részvéttel emlékeztek meg külön irodalmi cikkekben is a nagy költő művészetéről és egyetemes magyar jelentőségéről.

A pozsonyi rádió magyar műsorában december 13-án emlékestet rendezett, amelyen Peéry Rezső tanár „József Attila útja a halálba és a halhatatlanságba” címmel előadást tartott, és Pásztor Sári művésznő a költő műveiből mutatott be több költeményt. „A »Nagyon fáj« panaszdalait – mondotta többek közt Peéry Rezső – az anyaölből elszakadt és azóta boldogtalan gyermek sírását, a meztelen emberi fájások elemi erejű szólamait a kései Vörösmarty-versek mellett fogják emlegetni.” – Másnap, december 14-én, a Magyar Demokrata ĺrókör tartott emlékestét a pozsonyi Grémium termében nagyszámú közönség előtt. Győry Dezső megnyitó szavai után a jelenlévők egy percnyi felállással hódoltak a halott költő emlékének. Utána Vass László bevezető beszédében a budapesti évek emlékein át idézte a hallgatóság elé József Attila emberi alakját: – „Esténkint, amikor a város perifériáin csatangoltunk, néha-néha tört hangon mesélt gyermekkoráról. Mindig csak foszlányokban. Nem csinált életéből kirakatot, mert szerénységgel tudta viselni szegénységét. Csak borongós perceiben nyílt meg, és ilyenkor egy mondatot apjáról, másikat az anyjáról, aztán a kósza évekről szólott ritkán, de utána csöndesen elsírta magát, mint egy férfivé ért gyermek, akit emlékei ütöttek szíven. Olyan volt az élete, mint egy sötétlő népi ballada.”

– Peéry Rezső hosszabb tanulmányban világította meg a nagy magyar költő ővrejét: „A Nyugat költőit is ideértve, nincs magyar író, aki a formai, intellektuális és lelki elmélyülésnek nehéz munkáját ilyen pár esztendőbe sűrítve elvégezte volna, mint József Attila. Kicsit későn tudtuk meg, hogy az egykori viharos siheder szegénységének és kiszakítottságának villoni álarcában géniusz volt, az európai magas költészet kiválasztottja.”

– Szalatnai Rezső tanár az első József Attila verskötet (Nincsen apám, se anyám) olvasása közben szerzett élményeiről számolt be, kihangsúlyozva a költő rendkívül fejlett poétikai tudását és mélységes művészi ösztönét. Az egyes előadások közt Pásztor Sári és Balázs András adtak elő több költeményt József Attila műveiből. Végezetül a közönség és a csehszlovákiai magyar írók részvétüket fejezték ki levélben a „SZÉP SZÓ” szerkesztőségének és munkatársainak. – De nemcsak Pozsonyban, hanem szerte egész Szlovenszkón és Kárpátalján az egyszerű munkás- és parasztnép körében is mélységes gyászt váltott ki József Attila halála.

A lévai és garamvölgyi magyar dolgozó ifjúság egyesülete, a „Szikra”, december 12-én áldozott a szegények költője emlékezetének. Egyszerű garamvölgyi magyar munkásifjak szavalták el a „Dunánál”, a „Mama” című költeményeket, Sass János parasztíró pedig a költő életéről és verseiről beszélt. A magyar főiskolások Eötvös József Köre január 11-én rendezett emlékestét Pozsonyban.

– Az Országos Munkásakadémiák pozsonyi és kassai csoportjai a közeli napokban készülnek hasonló gyászünnepélyre. Február elején a losonci közművelődési, munkás-, főiskolás- és polgári egyesületek rendeznek József Attila-emlékestét. – A balatonszárszói sírdomb körül így forr össze az egész magyarság, határokon túl és innen, szétszakíthatatlan szálakkal.

V. L.