Jarábik: Példaértékű az ukránok ellenállása

Kereken egy éve tart már az ukrajnai háború. Lehet azt tudni, hogy mennyi emberéletet követelt a konfliktus, illetve mennyi embernek kellett elmenekülnie, mekkora rombolást okozott az orosz hadsereg?

A pénzben mérhető károkra egészen konkrét becslések vannak. Ezek a 650 milliárdtól ezer milliárd dollárig terjednek. Nem lehet azonban tudni, hogy ezen becslések tartalmazzák-e azokat a károkat, amelyek az után keletkeztek, hogy az oroszok október tizedikétől az ukrajnai kritikus infrastruktúrát kezdték támadni. A háború évében az ukrán GDP 30 százalékos esést produkált a hivatalos adatok szerint. Nem hivatalosan pedig még nagyobb visszaeséséről is beszélnek. Ha a háború áldozatait vizsgáljuk, akkor érdemes megjegyezni, ahhoz képest, hogy milyen intenzitású ez a konfliktus, a hivatalosan megerősített civil áldozatok száma viszonylag alacsony. Az ENSZ hétezer azonosított civil áldozatot tart számon azzal, hogy a valós szám ennél lényegesen több. Ez azonban még így is eltörpül a valószínűsíthető katonai veszteségekhez képest. Hivatalos amerikai források összesen 200 ezres orosz veszteségről, vagyis halott, sebesült, eltűnt katonáról beszélnek. Az ukrán veszteségekről azonban nincsenek adatok, még becslések sem. Én megkockáztatnám, hogy az orosz és az ukrán elesett katonák számában nem lehet túl nagy különbség. Ha az országból menekülni kényszerülők számát nézzük, akkor abból kell kiindulni, hogy 2020-ban a mobiltelefonok aktivitása alapján 37 milliósra becsülték Ukrajna valós lakosságát. Ebben benne van a Donyecki és Luhanszki régió is, de ez a 37 milliós szám is felülbecsültnek tekinthető. Az Ukrán Nemzeti Bank legutóbbi, januári becslése szerint kilenc millióan hagyták el az országot. Ez azért fontos, mert a leggyakrabban emlegetett népszámlálási adatok – az utolsó cenzust 2001-ben tartották – Ukrajna lakosságát 43–44 milliósra tették, de ehelyett egy 26–28 milliós államnak kell most szembenéznie a 147 milliós Oroszországgal.

Mennyire fáradt bele vagy éppen ellenkezőleg, mennyire lelkes az ukrán társadalom, hogy megvédje a hazáját?

Ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, akkor azt látjuk, hogy nem fáradtak bele. Az ellenállókészség egy fantasztikus példáját látjuk. Most, hogy látszik, inkább egy elhúzódó háborúra kell számítani, nem lesz gyors ukrán győzelem, a kutatások szerint az emberekben a remény helyét inkább a harag, illetve a csökönyösség veszi át. Mindez azonban az eltökéltségükön semmit sem változtat. Az ukránok úgy gondolják, nem engedhetik tovább az oroszokat. Ez mindenki számára példaértékű.

Mennyire volt képes átállni az ukrán állam egyfajta háborús működésre?

Ha az ember elmegy Kijevbe, akkor azt látja, hogy az ország működik. Ennek egyik kiváló példája a vasúthálózat működőképessége. Még az amerikai elnök, Joe Biden is vonattal ment Kijevbe, mással mondjuk nem is lehet. Az alapvető állami szolgáltatásokat, elsősorban a digitalizáltakat és a háborúval kapcsolatos feladatokat maximálisan igyekeznek elvégezni. Az info-háborúban pedig kenterbe verik az egész mezőnyt, bár kizárólag nyugaton nyernek ezzel. Az ukrán ellenállóképesség egy jó részét azonban nem az állam, hanem a társadalom önszerveződése, a civil lakosság ellenállása, összefogása adja. De jól kezelték a kritikus infrastruktúrára mért orosz csapásokat is. Február közepe óta már áramhiány sincs, teljes mértékben vissza tudták kapcsolni az ukrán ellenőrzés alatt lévő atomerőműveket, megjavították az elosztóhálózatot. Ehhez mondjuk az is kellett, hogy egy masszív, szovjet rendszerről van szó, amit eleve úgy terveztek, hogy akár egy atomháborút is valamilyen szinten kibírjon. Ezt ugye jó volt nem „dekommunizálni”.

Tud-e a háború sújtotta országban működni a gazdaság, illetve a mezőgazdaság?

Az unió nagy segítséget nyújt Ukrajnának, a határellenőrzés könnyítése például sokat jelent a gazdaságnak is. Ezzel együtt is igaz, hogy azok közül, akik a háború előtt dolgoztak, majdnem 40 százalék az elmúlt egy évben elvesztette a munkáját. Ők segélyből, alkalmi munkákból élnek. Az ország negyede a szegénységi küszöb alatt él, és 70 százaléka van ehhez közel. Már a tavalyi ukrán költségvetésben minden, amit adó formájában beszedtek, a hadseregre ment. Minden mást pedig nyugati forrásokból próbálnak fedezni. Lényegében kiszervezték az állam szociális és egyéb támogatásokra vonatkozó feladatait a nyugati donoroknak. Az ukrán mezőgazdaság jelenleg is attól függ, hogy mennyire tudják exportálni a terményeket. Szárazföldön Európa irányába áramlik bizonyos mennyiség, de ebben az irányban kicsi a kapacitás. A törökök, illetve az ENSZ által biztosított tengeri szállítási útvonal ezért továbbra is létfontosságú. A hivatalos adatok szerint az várható, hogy idén 20 százalékkal fog csökkenni az előállított gabonamennyiség. A jövő évben pedig ez szerintem rosszabb is lehet. Ennek oka, hogy a háború során Ukrajna a termőföldjeinek eddig 20 százalékát vesztette el. Az ukrán mezőgazdasági szférát legnagyobbrészt oligarchák uralják, nekik egyébként lenne forrásuk arra, hogy befektessenek, menedzselni tudják az ilyen kieséseket. Az egész gazdaságot, még az IT-szektort is oligarchikus rendszer jellemzi. Gyorsan meg lehet gazdagodni most is, a gazdagok és szegények közötti különbségek a háború alatt tovább nőttek. Ez az állam szerepének további csökkenésére mutat, ami eddig sem volt számottevő.

Mennyire változtak meg a háború hatására az ukrán társadalom értékei? Változott-e például a korrupcióhoz való hozzáállás?

Ezt nehéz megmondani, mert mindenki a háborúval foglalkozik. Mindenféle, az ukrán oldalra vonatkozó kritika visszafogott, hiszen az ilyesmivel visszaélhetnek az oroszok. Ennek ellenére azonban a közelmúltban nyilvánosságra került ügyek azt bizonyítják, hogy a korrupció nem szorult vissza. A hadügyminisztériumról nemrég kiderült, háromszoros áron szerzett be a hadsereg számára élelmiszert. Ez megrengeti az intézményekbe vetett hitet. A korrupció elleni harc majd akkor lesz központi téma, ha a háborúnak már vége lesz. Jelenleg is történnek visszaélések, egy tavalyi hivatalos jelentés szerint például a Zaporizzsja megyének juttatott humanitárius segély 80 százalékát ellopták.

Történt-e Ukrajnában egy civilizációs váltás nyugat irányába?

Maguk az ukránok mondják azt, hogy egy civilizációs váltás történt. Azonban az ukrajnai, ortodox világ az európaitól valójában nem nagy mértékben tér el. Inkább az ukránok szeretnék úgy láttatni, hogy civilizációs értelemben egy nyugat felé fordulás történt. Így fogalmazzák meg, hogy a nyugat támogassa őket ebben a harcban. Valójában egy geopolitikai fordulat történt, és míg az Európa felé fordulás 2014-ben még polarizációt okozott Ukrajnában, most az egész országban egyértelműen jelen van a nyugathoz való tartozás igénye. Az oroszországi kapcsolatok jelentősen visszaszorultak, a lakosság már korábban is nyugatra járt dolgozni.

Mit lehet mondani arra az érvre, hogy ne küldjünk Ukrajnának fegyvereket, mert az csak elnyújtja a háborút?

Elsősorban azért ad a nyugat fegyvereket Ukrajnának, hogy meg tudja védeni magát. Tény, hogy ez hozzájárul a konfliktus elnyújtásához. Ugyanakkor a fegyverszállításokat ellenző szereplők, még maga Orbán Viktor is azt mondja, szükségünk van egy független Ukrajnára. Ehhez viszont muszáj fegyvereket adni. Még akkor is, ha ez elnyújtja a konfliktust. Ettől még egy kormánynak, egy pártnak szuverén joga azt mondani, nem támogatja a fegyverszállításokat. Ez viszont azzal jár, nehéz lesz kimagyarázniuk, ha azt mondják rájuk, hogy az oroszok győzelmét támogatják. Egy másik dolog azonban, hogy Ukrajna retorikája is megváltozott. Szeptember vagy október óta többször halljuk azt a célt, hogy le akarják győzni Oroszországot. Fel kell tenni a kérdést, mennyire lenne érdekünk, ha a komoly nukleáris arzenállal rendelkező Oroszország összecsuklana. Az ehhez vezető útról nem is beszélve.

Milyen mértékű a katonai és pénzügyi támogatás, amelyet ma Ukrajna nyugatról kap?

Már a háború előtt beindult a nyugattal való egyfajta katonai integráció, elsősorban felkészítés formájában. Aztán a háború kirobbanása után az ukránok rengeteg hírszerzési információt kaptak, amihez szintén kellett az előzetes integráció. A műholdas adatok például nagyon fontosak voltak ahhoz, hogy meg tudják állítani az oroszokat. A nyugatról érkező Ukrajnának adott pénzügyi támogatás biztosítása is létfontosságú, de nehezen érkeznek a pénzek. A tavaly ígértnek a felét kapták meg, 33 milliárd dollárt még várnak. 2023-ban 48 milliárd dollár külső segítségre lesz szükségük. Összehasonlításképpen, az ukrán GDP a háború előtt 150 milliárd dollár körül volt, míg a költségvetés bevételi oldala 40 milliárd dollár volt 2021-ben. Viszont a nyugati segítség jórésze továbbra is hitel, az adósságot nem írják le.

Ukrán szempontból mi lehet a győzelmi minimum?

Az eredeti orosz katonai terveket sikerült meghiúsítani, ez nem kis fegyvertény. Most én úgy gondolom, az ukránok délen próbálják majd áttörni az oroszok Donbasszt és a Krímet összekötő szárazföldi folyosóját. Ez lehet a jelenlegi minimális cél. Ez azonban nagyon nehéz feladat. Olyannyira, hogy az amerikai hadsereg vezetői ezt annyira nem tartják lehetségesnek, hogy nyilvánosan beszélnek róla. Egy ilyen műveletben az ukrán hadsereg, de egyébként az orosz is, kivérezhet. Ha az ukránok sikerrel járnának és a Krímet fenyegetnék, akkor megnőne a veszélye annak, hogy az oroszok taktikai atomfegyvert vetnek be. Ezt viszont éppen az Egyesült Államok szeretné elkerülni.

A nyugat milyen, a háborúból való kilépési stratégiát tud felajánlani Oroszországnak?

A legnagyobb problémának azt látom, hogy a nyugat nem tudja definiálni, mit szeretne elérni ebben a háborúban. Néha nyilvánosan is felbukkan az a célkitűzés, hogy a háborúval meggyengítsük Oroszországot. Viszont a katonai szakértők jó része azt mondja, a mostani helyzetből nagyon nehéz mást kihozni, mint a jelenlegi status quot. Itt érdemes felidézni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a napokban arról beszélt, Oroszország felfüggeszti tagságát a hadászati atomfegyverek csökkentéséről megkötött orosz-amerikai Új START megállapodásban. Én úgy látom, ez annak is lehet a jele, hogy Moszkva kész tárgyalni a háború befejezéséről. Az Oroszország számára felajánlott kilépési stratégiának ugyanis Ukrajnánál fontosabb elemeket kell tartalmaznia, ilyen lehet az atomfegyverekről szóló megállapodás.

Ez azt is jelenti, hogy ön szerint az ukrajnai háború lezárásáról Washingtonnak és Moszkvának kell megállapodnia?

Nem csak, de ez is kell hozzá. Látni kell, hogy az Egyesült Államok nélkül Ukrajnának már nem lenne elég fegyvere, nem működne az ország sem. Ez továbbra is egy orosz-ukrán háború, de Washington és Moszkva nélkül nem lehet megoldást találni. Ukrajna a háború első fázisában bizonyított, nem hagyta legyőzni magát. A mostani fázisban pedig azt odázza el, hogy az oroszok egy minimális céljukat, a Donbassz teljes elfoglalását elérjék.

Mire számíthatunk, hogyan fog alakulni a háború, milyen lezárása lehet a konfliktusnak?

Én úgy látom, jelenleg két dolgot ki tudunk zárni. Az első, hogy Ukrajna teljes vereséget szenved, a másik, hogy legyőzi Oroszországot. Így két lehetőség marad: vagy folytatódik ez a háború, vagy – hasonlóan Koreához – valamilyen kompromisszum születik. A hosszú háború veszélye, hogy a nyugat egyre inkább belesodródik, hiszen az anyagháborúban inkább az ukránok merülnek ki. Mi például nem vagyunk felkészülve arra, hogy nálunk is fogyóban legyen a muníció. Nagy problémának látom, hogy Ukrajna jövőjére vonatkozóan nincs konkrét stratégia. Nincs például olyan uniós mechanizmus, ami megfelelő mennyiségű pénzt tud juttatni egy nem EU-tag Ukrajnának. Márpedig a koreai modellhez – vagyis kompromisszumhoz – azt kellene, hogy az ukránok elhiggyék, ők lesznek a Dél.