Győrffy Csabát, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetét

Ez nagyon fontos kérdés, érdemes vele foglalkozni. Természetes, hogy Pavol Hrušovský házelnök úr január elsejei beszéde érdeklődést váltott ki Magyarországon. Nem csupán a politikai tényezők figyeltek rá, hanem a közvélemény és a magyar sajtó jelentőségéhez mérten foglalkozott vele. Reakcióikban Hrušovský házelnök beszédét igazi államférfihoz méltó megnyilatkozásként jellemezték. Úgy utaltak rá, hogy ez egy tiszta, őszinte hang, amelyre Magyarországnak oda kell figyelnie. Elsősorban azért, mert olyan témát ragadott meg, amely régóta napirenden szerepel, ez egy olyan kérdéskör, amely foglalkoztatja a közvéleményt és a politikusokat egyaránt. Ennek tükrében érthető Magyarország érdeklődése. Emellett nagyon jó visszhangot keltett, hogy ezúttal szlovák részről történt kezdeményezés. Hasonló kezdeményezések történtek már korábban is különböző megközelítésben, a magyar–szlovák alapszerződés keretében létrehozott illetékes vegyes bizottságban történészek foglalkoztak a kérdéssel. Sajnos nem igazán sok eredménnyel.

Voltak-e a beszédnek konkrét, Magyarország és Szlovákia viszonya szempontjából is figyelemreméltó fejleményei az azóta eltelt időszakban?

Röviddel a beszéd elhangzása után, január 13-án Hrušovský házelnök úr Magyarországon járt a V4-es házelnökök találkozójának keretében. Szili Katalin, a magyar parlament házelnöke az újévi beszédre való tekintettel külön is tárgyalt Hrušovský elnök úrral, és pozitívan méltatta azt. A megbeszélés keretében Hrušovský elnök úr javaslatával kapcsolatban már konkrét, esetleg a gyakorlatba átültethető javaslatokat is tett. A másik esemény, amiről szót ejtenék, február közepén a parlamentben történt. Mécs Imre parlamenti képviselő interpellált a kérdésben. Interpellációjában konkrétan fölvetette Hrušovský házelnök úr január elsejei beszédét. Nagyon nagy elismeréssel nyilatkozott annak megközelítéséről, nyíltságáról, őszinteségéről, és feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy magyar részről ezzel kapcsolatban egy pozitív állásfoglalás, visszajelzés vagy reagálás történjen. A parlamenti képviselő felvetésére Kovács László külügyminiszter válaszolt. Teljes mértékben egyetértett azzal, hogy Mécs Imre képviselő ezt a kérdést a parlament fórumán előhozta. Kitért arra, hogy a szomszédos országok között szinte természetesnek tekinthető, hogy a történelem során konfliktusok, nézeteltérések, ellentétek keletkeznek. Európában talán nincs is két olyan szomszédos ország, amelynek a történelem folyamán ne lett volna a másikkal valamilyen jellegű problémája. Ebben a tekintetben ennek a kérdésnek a fölvetése Magyarország és Szlovákia viszonylatában valóban nem egyedi. Számos példa található rá Európában. Kovács László üdvözölte Hrušovský házelnök január elsejei beszédét, és támogatta Mécs Imre javaslatát, hogy Magyarország részéről pozitív visszajelzés történjen javaslatára. Ezzel a magunk részéről nem tartjuk lezártnak a kérdést. Továbbra is folyik Magyarországon különböző berkekben – az országgyűlésben, akadémiai körökben, a külügyminisztériumban – egyfajta műhelymunka, és figyelemmel kísérjük, hogyan alakul a kezdeményezés a továbbiakban.

Nagykövet úr, Ön a közelmúltban személyesen is találkozott Pavol Hrušovský házelnökkel.

Valóban látogatást tettem nála, és természetesen ez a kérdés is szerepelt a beszélgetésünkben. Tájékoztattam Hrušovský elnök urat a magyar parlamentben elhangzott interpellációról és az arra adott válaszról, átadtam neki az interpelláció és a külügyminiszteri válasz szövegének szlovák nyelvű fordítását, amit Hrušovský úr nagyra értékelt. Úgy emlékszem, hogy az Új Szó is közölt egy rövid hírt erről az eseményről. (mislay)