Gazdasági oka van a migrációnak

Elismerem, megtörténik, hogy más elbánásban részesülnek a romák, akár az iskolaügyben, akár az egészségügyben. Somogyi Tibor felvételeA bizottság nemcsak ülésezett, hanem a terepen ismerkedett a helyzettel.

Felkerestük a Luník IX lakótelepen nemrég átadott iskolát. A képviselők láthatták, hogy a roma gyerekek ott rendszeresen járnak iskolába, és szívesen tanulnak. Kelet-szlovákiai roma civil szervezetekkel is találkozhattak, majd a roma pérót nézték meg Pavlovcében és Deregnyőn. A külföldön menekültstátusért folyamodó romák közül sokan éppen Pavlovcéből indultak útnak. Semmit sem titkoltunk el. Az európai képviselők láthatták, hogy a romákkal összefüggő problémák nem új keletűek, és nem oldhatók meg egyik napról a másikra, ezért a bizottság határozatban javasolta az EP-nek, hogy európai szintű programmal próbáljon javítani a helyzeten. A képviselők tapasztalhatták, hogy a kivándorlók nem politikai diszkrimináció miatt hagyják el Szlovákiát, hanem gazdasági okok miatt.

A bizottság fontosnak tartja az anyanyelvű oktatás biztosítását is a romák számára. Lát erre lehetőséget a közeljövőben?

Jogi akadálya nincs, mivel ez minden állampolgár alkotmányos joga. Két ok miatt nem történt meg eddig: az egyik az érdeklődés hiánya a roma szülők részéről; ezt ugyanis nekik kell kérvényezniük. Erről többször tárgyaltam roma vezetőkkel, örülök, hogy most maguk a romák vetették fel. A másik ok a tanítók és a roma nyelvű taneszközök hiánya, ami szerintem megoldható. Nemsokára befejeződik a roma nyelv kodifikálása, ezzel újabb akadály hárul el.

Milyen eredménye lesz az európai parlamenterek látogatásának?

Fontos, hogy látták a valóságot. Megelégedéssel nyugtázták a szlovák kormány részéről tett erőfeszítéseket. Az ülésnek volt azonban egy másik vonatkozása: tárgyaltunk az általános nemzetiségi jogok teljesítéséről is. Ez ügyben két indítványt nyújtottunk be: elégedetlenségünket fejeztük ki amiatt, hogy a közigazgatási egységeket nem a természetes régiók szerint alakították ki. Sajnos, a közös bizottság szlovák része ezt nem hagyta jóvá. Másik javaslatunkat azonban – hogy a nemrég elfogadott nyelvi charta végrehajtását elősegítő intézkedéseket mielőbb fogadja el a kormány – elfogadta a bizottság.

A jelenlegi nyelvhasználati gyakorlat gyakran a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvénynek sem felel meg.

Ez igaz. Elmondtam, hogy ezt a két éve elfogadott rossz törvényt sem tartja be a szlovák közigazgatás. Sem magyarul, sem más kisebbségek nyelvén nem készültek el a hivatalos nyomtatványok kétnyelvű változatai, melyek biztosítanák a kétnyelvű ügyintézést. Ebben ludasak vagyunk mi is, mert önkormányzataink sem élnek a lehetőséggel. A kétnyelvű helységnévtáblákkal sincs minden rendben. Több mint 50 faluban lenne lehetőségük a romáknak, hogy roma nyelven is feltüntessék a település nevét, de sehol nincs ilyen tábla.

Szóba került a bizottság ülésén az OSI jelentése is? Mi az Ön véleménye erről, a Szlovákiát élesen bíráló anyagról?

Az ülés nem tárgyalta a jelentést. Én ugyan komoly anyagnak tartom, de csak egy a sok közül. Az EU több hasonló jelentést kap évente, tehát nem meghatározó anyag. A jelentés hibájának tartom, hogy a szerzők nevét nem tüntette fel az intézet. El kell mondanom azonban, hogy egy hazug szót sem tartalmaz. A szerzők az írott és az elektronikus sajtóra támaszkodva dokumentálják a különböző roma ügyeket az utolsó két és fél évben. Elkövették azonban azt a hibát, hogy csak az ügyek elejét mondták el, a befejezését nem. Köztudott, hogy az elmúlt három évben sok, emberi jogokat sértő ügy volt, ám többségét sikerült orvosolni – erről nem szól a jelentés. Említhetek egy esetet, melyet Csáky Pállal közösen sikerült megoldanunk: Ňagov és Rokytovce, két ruszinok lakta község önkormányzata határozatban tiltotta meg a romák letelepedését, annak ellenére, hogy emberemlékezet óta ott laktak a falvak mellett. Sikerült elérnünk a törvénysértő határozatok megszüntetését, és a romák is letelepedhettek a közeli Mezőlaborcon, 36-an kaptak állami segítséggel szociális lakást. Ez 2001. márciusában történt, de a tanulmányban nem szerepel, s több ilyen ügyet említhetnék. A jelentés komoly figyelmeztetés, azonban hiányosnak tartom a szerzők szakmai felkészültségét.

A jelentés több megdöbbentő állítást is tartalmaz. Például, hogy a roma nőket sterilizálják Szlovákiában...

Ennek az alapja az, hogy amikor az első szlovákiai romák megjelentek Finnországban, néhányan azt állították, hogy sterilizálták őket és ezt felkapta a sajtó. Ezeket a híreket vették alapul a jelentés készítői. Azt viszont figyelmen kívül hagyták, hogy két éve, amikor az eset történt, a hivatalos szervektől a szakmai szervezetekig mindenki visszautasította a vádat. Az utóbbi tíz évben biztos nem történt ilyen eset. Többen felszólították a romákat, hogy bizonyítsák állításaikat, ám ez a mai napig késik. Ez is kimaradt a jelentésből.

Ami azonban gyakoribb és könynyebben hihető, az az, hogy a roma gyerekeket külön osztályokba sorolják.

Elismerem, megtörténik, hogy más elbánásban részesülnek a romák, akár az iskolaügyben, akár az egészségügyben. Gyakran az előítéletek vezérlik az illetékeseket. Ismerem a naszvadi alapiskola ügyét, melyet megvádolt egy roma szervezet a gyerekek szegregációja miatt. Én magam vizsgáltam ki több képviselőtársammal, és beigazolódott, hogy a vád úgy nem igaz, ahogy azt állították. Azokat a roma gyerekeket helyezték párhuzamos osztályba, akiknek az előmenetele ezt indokolta. A pedagógusok részéről jóindulatot tapasztaltunk, segíteni akartak a tanulásban nehezebben haladó gyerekeknek. Vannak azonban olyan tapasztalataim, melyek a 60-70-es évek gyakorlatán alapszanak, amikor több helyen roma gettókat alakítottak ki. Ma ilyen tendencia nem létezik, inkább integrálni próbálja őket mind a kormány, mind a civil szervezetek.