Farsangzárás a csatai fonóban

Az még önmagában nem feltűnő, hogy egy éneklőcsoport fergeteges farsangzárót tart a helyi kultúrházban, de ha azt is hozzáteszszük: a Rozmaringnak jelenleg már ötven tagja van, s hogy a fiatalokat és időseket nem könyörgésekkel, nógatással, különféle trükkökkel kell rávenni a rendszeres próbákra, hanem még ők biztatják a csoportvezetőt, nos, akkor mindenképp megérdemlik a figyelmet. Falvainkban a munkanélküliség, a kilátástalanság, az elszegényedés, na és az általánosan tapasztalható önzés megteszi a magáét, ha történik is egy-egy kulturális esemény, annak szinte semmi visszhangja sincs, még helyben sem. Február 14-én este, Csatán zsúfolásig megtelt a kultúrház, az MKP mellett működő Rozmaring éneklőcsoport mutatta be A csatai fonóban című műsorát, amelyet farsangi bál követett. A sikert bizonyítja az is, hogy a lakosok kívánságára műsorukat húsvét után megismétlik. Több mint kétszáz ember vastapsa azt is jelezte: igény van a hasonló rendezvényekre, s ezek a közösségi érzést is erősítik. Mint azt Fehérné Béres Anna, a csoport vezetője elmondta, műsorukban a régi faluközösségek jellegzetes életstílusát elevenítették fel abból a korból, amikor az embereknek a szórakozásra és vigalomra csak a termés betakarítása után jutott idejük. Akkor aztán megkezdődött a fonóba és a fosztóba járás, ahol akadt móka, tréfálkozás bőven. A klasszikus összejöveteleken találkoztak a fiatalok, idősebbek, munka közben gyönyörű népdalok, mesék, babonás, vicces történetek, anekdoták hangzottak el, s ami lényeges, a fiatalok szinte észrevétlenül tanultak meg bánni a munkaeszközökkel, megtanulták kezelni a rokkát, a tilolót, a héhőt, a guzsalyt, a motollát és a szövőszéket. A Rozmaring műsorában a nagyobb lányok is magától értetődő természetességgel dolgoztak, forgott kezükben az orsó, csattogott a szátva, miközben megtréfálták a betérő fiúkat, és fordítva: jöttek a lucázók kottyolni, jelentkezett az éjjeli bakter, eljött a végzés napja, amely a fonóbállal fejeződött be. A népdalokkal, anekdotákkal tarkított, a munkavégzés, s egyben az ünnepkör természetes dramaturgiáját követő összeállításban hat éves kortól hetven éves korig minden korosztály képviseltette magát. A Rozmaring tehát hagyományőrző csoport is, híre pedig már Magyarországra is eljutott. „A csapat nagyon összetartó és lelkes – mondja Fehérné Béres Anna. – Immár negyedszázada működünk, számos, egész estés műsort adtunk helyben és a környéken egyaránt. Tavaly farsangkor mutattuk be a Lakodalom van a mi utcánkban című összeállításunkat, augusztusban Gútára kaptunk meghívást, augusztus huszadikán pedig a magyarországi Nagybörzsönyben arattunk nagy sikert. November 16-án a Csemadok lévai járási folklórfesztiválján szerepeltünk, októberben pedig a helyi nyugdíjasokat örvendeztettük meg a műsorral. A csoport népszerűségét jelzi a rengeteg felkérés is, Perőcsénybe és Virtre például már időhiány miatt nem tudtunk elmenni.” Idén júliusban Vámosmikolán lépnek fel, húsvét utáni helyi fellépésükre pedig a nagybörzsönyi éneklőcsoportot is meghívták. Zalabáról például egy egész autóbusznyi közönség érkezik majd, mert ismerik és szeretik őket, de az együttes a nagy létszám miatt az ottani kultúrházban el sem férne. Nagyon jó a kapcsolatuk a lekéri éneklőcsoporttal is. Ősszel ismét Magyarországra látogatnak, Perőcsénybe. Heti egy-két alkalommal rendszeresen próbálnak, s ennek a 14 gyermekszereplő örül a legjobban, nemkülönben a 8 nagylány, a hat legény, a 13 menyecske és a 9 férfi is. Önerőből, saját örömükre és mások szórakoztatására alkotnak, a kellékeket, a ruhákat is maguk teremtették elő, szigorúan ügyelve a hitelességre. A már-már profinak számító Rozmaringot Víg Imre és zenekara kíséri fellépéseiken. „Mivel van mit a nemzetiségi kultúra asztalára tennünk, s ezt örömmel csináljuk, úgy döntöttünk, hogy az Illyés Alapítványnál is pályázunk, hogy felújíthassuk a népviselet-gyűjteményünket, s további hagyományőrző műsorokat mutathassunk be” – tájékoztatott Fehérné Béres Anna.