Eredményeinkkel mi sem vagyunk elégedettek

Bugár Béla a képernyő előtt, Farkas Andrea beírónő társaságábanDömötör Ede felvétele Elnök úr, én jobboldali gondolkodású vállalkozó vagyok Érdekem, hogy a lehető legkisebb adók legyenek ebben az országban. Nem méregdrága gépkocsikat akarok venni, hanem a cégeimet szeretném fejleszteni. A szomszédom viszont jelenleg munkanélküli, aki úgy véli, azért kicsi a segélye, mert kevés adót fizetnek a gazdag vállalkozók. A legutóbbi választásokon mindketten a Magyar Koalíció Pártjára szavaztunk. Érdekelne, miként tud ez a párt felvállalni két ilyen különöbző nézetet és érdeket. Netán úgy gondolják, hogy a szlovákiai magyarnak semmilyen más érdeke nincs, mint szélmalomharcot vívni a magyarságáért? (Kapitalista)

Nyilván életbevágóan fontos megtartani magyarságunkat. Nemzeti közösségünk viszont valóban csak akkor fogja magát jól érezni, ha megélhetése, gazdasági fejlődése biztosított lesz. Igyekszünk úgy politizálni, hogy bővüljenek a munkalehetőségek, ám aki a szociális rendszerből törvénytelenül akar előnyt húzni, azzal szemben szigorúan fel kell lépni. Minden működő piacgazdaság hajtómotorja a vállalkozói réteg. Az ő sikeres munkájukhoz Szlovákiában még nem sikerült minden feltételt megteremtenünk.

Dunaszerdahelyen születtem, egyetemet Pozsonyban végeztem, jelenleg Nyugat-Európában élek. Több év után munkám gyakran szólít Szlovákiába, és azt tapasztalom, hogy a magyarlakta térségek szegényebbek, mint a kilencvenes évek elején voltak. Pozsony, Közép-Szlovákia északi része és a Tátra vidéke viszont szemlátomást sokat fejlődött. A szlovákiai magyarság aránya a legutóbbi népszámlálás adatai szerint tíz százalék alá esett. Lassan négy éve kormányzati tényező az MKP. A fenti tények nem az önök munkáját jellemzik? (Külföldről)

Az előző, mečiari kormány gazdasági szempontból is szegényítette Dél-Szlovákiát. Nagy erőfeszítésünkbe került, hogy a csőd szélés álló üzemek egy részét megmentsük. Példaként a komáromi hajógyártást említem, de ugyanúgy sorolhatnám a ma is működő mezőgazdasági feldolgozó üzemeket. A folyamat lassú, ez pedig az ország gazdasági helyzetével függ össze. Népességünk csökkenése olyan időszakban következett be, amelynek a második részében a polgároknak már nem kellett az utcán védeniük emberi és kisebbségi jogaikat, a konfliktusok jelentős részét az MKP vállalta fel, demokratikus, vagyis parlamenti eszközökkel. A magyarság fogyatkozását semmiképpen sem lehet a párt nyakába varrni.

Tisztában van-e az MKP azzal, hogy a jelenleg is nyögvenyelősen működő szlovákiai szociális rendszer összeomlik? (Pavel Sk & Bill USA)

Érzékeljük ezt a veszélyt. Ezért sürgetjük az elengedhetetlen szociális reformok felgyorsítását. Sajnos, a baloldal ebben sem partner.

Ma már világos, hogy az MKP saját passzivitásával, vagy ha úgy tetszik: politizálásával megosztotta a szlovákiai magyraságot, két táborra szakította. Mielőtt az MKP a csillagokig nyújtózkodna, azért a lába elé is nézhetne! (Maximus)

Nem osztom azt a véleményét, hogy két táborra szakítottuk volna a szlovákiai magyarságot. Eddigi eredményeinkkel mi sem vagyunk elégedettek. Tudtuk, mit kell kellene tennünk, de végül azt tettük, amit tenni lehetett. Fogas kérdés, hogy a jelenlegi szlovákiai politikai erőviszonyok ismeretében, miben, mennyiben tehettünk többet, mikor, miként politizálhattunk volna másként. Súlyos dilemmák ezek, amelyekre szüntelenül keressük a minél pontosabb választ.

Milyen következtetéseket kíván levonni a párt csúcsvezetése a „kilépni-maradni” vitából? Ön személy szerint és az elnökség is kicsit elhamarkodottan a kilépés mellett kötelezte el magát. Csupán hazai és külföldi nyomásra változtattak a véleményükön, szerintem helyesen. A végső döntéshez vezető utat azonban veszélyesnek tartom, mert hiányoltam a racionális döntésmechanizmust. Mi erről a véleménye? (SZI)

Az, hogy az MKP kormányban maradjon-e, vagy sem, nem az intellektust tette próbára, hanem a lelkiismeretet. Lelkiismeretünk egyértelműen a kilépés mellett voksolt, intellektusunk viszont kompromisszumkeresésre kötelezett bennünket. S ez a végső döntésünk eredményezte a viszonylag jó hatásköri törvényt, amellyel majd akkor tudunk élni, ha december 1-jén minél több magyar nemzetiségű polgár megy el szavazni.

Elnök úr, megkerülte a kérdést. Az elnökség ki akart lépni, a tagság nem. A párton belül megy minden tovább, mintha mi sem történt volna. A hatásköri törvényt ne keverjük most ide, hiszen igy azt az abszurd következtetést is levonhatnák, hogy ha valóra válik a tizenkét megyés modell vagy Komárom megye, akkor az MKP rosszabb jogi normát ért volna el! (Hevesi Ottó)

Félremagyarázza a szavaimat. Mi Komárom megyét és a tizenkét megyés modellt tartottuk a legjobb megoldásnak, s erről a véleményünkről és igényünkről máig nem mondtunk le. Ám az adott helyzetben a reform teljes megfeneklése, Szlovákia integrációs esélyeinek a lényeges roszszabbodása fenygetett. Ilyen helyzetben tartottam viszonylag elfogadhatónak a következetes és határozott politizálásunknak köszönhető hatásköri törvényt.

Mennyiben érzi személyesen is felelősnek magát az MKP megalkuvó, folyamatosan meghátráló, egyszóval nemzetáruló politikája miatt, amelynek döntő szerepe van a magyarság lélekszámának drasztikus csökkenésében? (Polák Gábor)

Kellő tisztelettel, de határozottan visszautasítom a feltevését, amellyel – támogatottságunk adatai és más objektív mérce szerint is – a szlovákiai magyarság döntő többsége nem ért egyet. Visszakérdezhetnék, hogy ön mit tett azért, hogy több magyar gyermek szülessen, s polgáraink éljenek például anyanyelvünk hivatali használat érdekénen, vagy azért például, hogy az eddiginél sokkal többen merjék keresztnevüket magyarul feltüntetni. Mert sokan máig nem éltek a kétnyelvűséget lehetővé tevő törvények adta lehetőségekkel. Lehetséges, hogy ez a közönyösség, vagy kényelemszeretet is oka a fogyásunknak.

Jelenleg Kínában dolgozom, és az Új Szó internetes oldaláról követem a hazai eseményeket. Csodálom az MKP kitartását és lelki erejét. Nagyon tetszik, hogy a lehetőségekhez mérten mindig a legésszerűbben igyekeznek dönteni. Kérdésem nincs, ehhez a politizáláshoz gratulálok. (Kiss László)

Köszönöm a véleményét.

Egy éve jelent meg at Új Szóban Grendel Lajos írása, amelyben az MKP és a szlovákiai magyar értelmiség közötti kapcsolat teljes hiányára mutatott rá. Szerintem a kérdés ma is aktuális. Van-e türelme a párt vezetésének ahhoz, hogy valódi párbeszédet kezdeményezzen a szakemberekkel és a szakmai szervezetekkel? (Pogány Erzsébet)

Dunaszerdahelyen nemrég találkoztak a szakértelmiségiek és az MKP-politikusok. Itt egyezség született a párbeszéd folytatásáról, amelynek belátható időn belül remélhetően lesznek szellemi értelemben is vett eredményei.

A legtöbb családot érintő súlyos gazdasági helyzetben a főiskolára, egyetemre készülő fiatalok nagy része anyagi helyzete miatt lemond a továbbtanulásról. Miként lehetne őket segíteni? (Zita)

Átérzem fiataljaink gondjait, Léteznek már különféle alapítványok, amelyek támogatást nyújthatnak a továbbtanulni szándékozó, rátermett fiataloknak. Részletes tájékoztatást, szakértőnk, Dolník Erzsébet nyújt.

Sok tehetséges fiatal sorsa pecsételődik meg, ha elfogadják azt a törvényt, amely alapján a levelező hallgatóknak fizetniük kellene tanulmányaikért. Mi lesz azzal a jóeszű fiatallal, akinek nincs megfelelő szociális háttere, vagy netán munkanélküli? Ki fizeti be helyette a tandíjat? Mekkora az esélye annak, hogy ezt a – Szlovákia jelenlegi gazdasági és szociális helyzetéhez képest túl korai – törvényt elfogadják? (Egy távutas)

Ezt a tervezet második olvasata előtt nehéz megjósolni. A levelező hallgatók esetében a törvény a jelenlegi helyzetet legalizálná. Mi olyan megoldással szeretnénk enyhíteni sokak gondjain, hogy az egyetemistáknak nyújtsunk lehetőséget kedvezményes és hosszú futamidejű kölcsön felvételére, ahogy azt Magyarországon már bevezették. A többi parlamenti párt jelenleg nem támogatja ezt a javaslatunkat, de mi nem tágítunk, tovább tárgyalunk.

A friss egyetemi diplomások közül sokan közvetlenül tanulmányaik befejezése után szeretnék folytatni tanulmányaikat, a legmagasabb képesítés, a doktorandusz elérése érdekében. Az egyetemen általában júniusban végeznek, ez a képzés viszont csak októberben kezdődik. A munkahivatal értetlenkedései miatt pokoli ez a három hónap. Tudnak-e erről a gondról, gondolnak-e erre az új törvény elfogadásakor? (Dömény Zoltán)

Köszönöm a figyelmeztetést, a felvetett gondot igyekszünk orvosolni.

A közeljövőben el tud-e képzelni korrekt – előítéletektől mentes – együttműködést a megújhódott Demokratikus Baloldal Pártjával? Elsősorban a magyarlakta területekre gondolok, ahol számottevő a baloldali érzelmű polgárok száma. (Paulický Péter)

Hol az a megújhódott SDĽ? A rövidesen sorra kerülő tisztújító közgyűlésen feltehetően csak az derül ki, hogy visszafejlődő, vagy legalább a jelenlegi arculatát megtartó párt lesz-e.

Tud-e segíteni a párt a garamkövesdi polgárokon, akik hosszú ideje követelik vissza jogtalanul visszatartott erdőrészüket? (Szabados Ferenc, Garamkövesd)

Természetesen szívesen segítünk, de szakértőnknek át kell tanulmányoznia a dokumtumokat. Arra kérem, levélben forduljon Farkas Pálhoz, pártunk mezőgazdasági bizottságának elnökéhez.

Nekem úgy tűnik, hogy az MKP csak négyévenként gondol a választóira. Amikor kezdődik a kampány, akkor a jelöltek lejönnek falvainkba, városainkba, aztán a voksolások után elfelejtenek bennünket. Szerintem nem jó a kommunikáció a párt és a választói között. Nem tart az MKP attól, hogy a mi térségeinkben is eluralkodik a közöny, és sok polgár nem megy el szavazni? (Polgár)

Nem tudok egyetérteni önnel. A sajtóban is olvashatja, hogy rendszeresen találkozunk választópolgárainkkal, odafigyelünk a véleményükre. Az tény, hogy amióta beléptünk a kormányba, valamivel kevesebb falugyűlésen tudunk részt venni. Ennek egyetlen oka van: ellenzékiként jóval több időnk volt. A párbeszéd azonban nem szakadt meg, rendszeres. Szeretném remélni, hogy választóink december elsején is eljönnek voksolni, hiszen ekkor dől el, hogy lakóhelyüket, szülőföldjüket kik képviseljék a megyei önkormányzatokban.

Mikor lesz, és lesz-e egyáltalán Farkas Pál ellen etikai vagy egyéb eljárás? Az üggyel kapcsolatban mi az ön személyes véleménye? (Vida)

Az MKP vezetése és parlamenti frakciója már foglalkozott az üggyel. Jómagam sem tartom helyénvalónak, hogy Farkas Pál idő előtt elhagyta a helyszínt. Más bizonyítható kihágást viszont nem követett el, ezért a párt etikai bizottságának ebben az esetben nincs mivel foglalkoznia.

Mit tesz az MKP az állami terrorizmus ellen, amely kulturális, oktatási és gazdasági téren magyarságunkat sújtja? (Hajdók Pál, Királyhelmec)

Nem beszélnék állami terrorizmusról, inkább a bürokrácia gáncsoskodásairól és sokféle nemakarásról. Ezeket viszont konkrétumok ismeretében lehet leküzdeni.

Mit tettek a kormányban és a parlamentben azért, hogy a szlovák személyekről elnevezett településeken – Štúrovo, Tomášíkovo – legyenek végre kétnyelvű helységnévtáblák? Elég a kifogásokból, több szív kellene az egészhez! (M. A. Miskolc)

Ha lehetne, azt javasolnám, próbálja meg legalább néhány hónapig az ön által javasolt „több szívvel“ megoldani a kérdést. Ha nincs politikai akarat a partnereinkben, akkor szinte lehetetlen bármilyen kérdést megoldani. Az érem másik oldala viszont az, hogy ott sincsenek mindenhol kétnyelvű táblák, ahol a törvény ezt lehetővé teszi. Menjen egyszer végig nyitott szemmel Dél-Szlovákián!

Milyen példát mutatnak azok a magyar parlamenti képviselők és más politikusok, akik a gyermekeiket szlovák iskolába járatják? (walaki)

Tökéletesen egyetértek önnel, a példamutatás fontos és ösztönző. Nevezzen meg egyetlen olyan képviselőt, akivel a fenti állítását bizonyíthatja!

Az Új Szó Fórum Társalgójában Fehér Miklós, Petőcz Kálmán, Harna István, Podstránsky Vladimil és Sárközi Klára nevét olvastam (Walaki)

ĺgérem önnek, hogy utánanézek, igazak-e ezek az állítások.

A sajtót olvasva úgy vélem, hogy az MKP vezetésében iszonyatos rivalizálás folyik B.B. és Cs.P. között. Ön mintha egyre jobban tartana attól, hogy valaki esetleg megfosztja az elnöki poszttól. (HH)

Ön félreismer engem. Jómagam is azt vallom, hogy nem egészséges semmilyen tisztség és semmiféle vezetés – beleértve az MKP vezetését is, természetesen – bebetonozása.

Vajon a jövő évi választásokon is szerepeltetnek az MKP jelöltlistáján olyan személyt, aki nem tisztázta jelenlétét az ŠtB-sek Rudé krávo listáján, és aki 1968 után bizonyíthatóan lihegve vett részt az akkori társadalmi szervezetekben végrehajtott tisztogatásokban? (Tóth Mihály)

Csak konkrétumokra tudok válaszolni, ugyanakkor a Rudé krávo listája önmagában nem bizonyíték.

A minap olvastam az Új Szóban, hogy Pásztor István az MKP tagja, mégis függetlenként indul a megyei választásokon, rontva ezzel a párt jelöltjeinek esélyeit a bejutásra. Miként kezeli ezt a kérdést a pártvezetés, és mi erről a személyes véleménye? (Kamikaze)

A megyei jelöltlista összeállításáért a párt regionális szervei viselik a legnagyobb felelősséget. Ugyanakkor Pásztor Istvánnak, Komárom polgármesterének is éreznie kell ezt a felelősséget a párttal szemben, ha már az MKP segítségét kérte a polgármesteri szék megszerzéséhez.

A regionális választásokon induló MKP-jelöltek és a parlamenti képviselők halmaza elég nagy. A megyei jelöltlistán kevés a harmnc év körüli fiatal. Miért? (Dömény Zoltán, Lajos)

Kettőn áll a vásár. Ha az önök által említett fiatalok a párt jelöltjeiként akarnak indulni a választásokon, akkor először be kell kapcsolódniuk a napi pártmunkába. Az MKP jövője valóban attól is függ, hogy menynyire tudunk újítani. Ehhez a polgárok segítsége is szükséges.

Hiányzik a pártból a fiatal vér! Kvarda úr hovatovább már minden lesz. Polgármester, Csemadok-elnök, parlamenti képviselő, megyefőnök… Hogy bírja ezt a pali? Nála 36 óra egy nap? És persze, minden fronton bevethető zseni… Ne mondják nekem, hogy Nyitrán, Pozsonyban, a Magyra Ifjúsági Közösségben, vagy a Selye János Kollégiumban nincsenek rátermett fiatalok! Petőcz Kálmán közkedvelt, kiválóan felkészült személy volt, mellékvágányra terelték! Meg fog ez a párt újulni, vagy 2050-ben is ugyanez a gárda irányítja majd az addigra már csak 200 ezres magyarságot? (new generation)

Sokan politikai pályájuk csúcsának tartják a nagyköveti posztot. Petőcz Kálmán is így érzi. Nyilván akadnak bevethető és rátermett fiatalok. Keressük őket. Például a külügyi bizottságunkat szerettük volna felfrissíteni velük, és alig találtunk 5-6 olyan fiatalt, aki nemcsak utazgatni, hanem dolgozni is hajlandó volt. Lehet, hogy rossz a módszerünk, de az sem elképzelhetetlen, hogy kevesen vállalják ezt a munkát.

Jövőre helyhatósági választások is lesznek, s mi, Gútán arra törekszünk, hogy végre olyan polgármesterünk legyen, akit az MKP jelölt erre a posztra. Három jelöltet szemeltünk ki, de közülük kettő már jelezte, hogy függetlenként óhajt indulni. Ők újra gyengíteni fogják az MKP-jelölt esélyeit. Meddig kell tűrnünk, hogy ilyen emberek gyengítsék sorainkat? (Visnyei Gyula)

Ennek az éremnek is két oldala van. Az egyik, hogy tud-e a párt jó jelöltet állítani. A másik hajlandó-e a függetlenként induló személy támogatására. Mi nem tudunk és nem is akarunk beavatkozni a jelölés módjába.

Miért nem tudnak a komáromi szlovákok és a helyi Matica-szervezet tagjai saját városukban Cirill és Metódnak méltó szobrot állítani? Azért, mert a városi önkormányzatot az MKP helyi szervezete, azt meg az MKP országos vezetése, azt meg BB, őt meg Orbán Viktor irányítja. Orbánt meg valamilyen ufó? (colavino)

A város nemcsak az önöké, hanem minden komáromié is, akiknek törvényesen megválasztott önkormányzata dönt a hatáskörébe tartozó ügyekben. Senki sem sugalmaz nekik semmit, miként nekem sem. Cirill és Metód szobrának elhelyezését a katonai templomban javasolta, aztán az Európa Udvarban találtak méltó helyet.

Miért nem Nyitrán akarják elhelyezni ezt a szobrot? Én ezt a művet Pozsonyban, Károlyfaluban akarom látni. A hittérítőknek Récsén sincs emlékműve! (Katee, Ficko)

Ezek a felvetések is az illetékes önkormányzatok hatáskörébe tartoznak.