Egyre többször hallom

Egyre többször hallom, hogy az árpádsávos zászló nem önkényuralmi jelkép. Oké, legyen, végül is elsősorban nem az, csak egy gyilkos társaság élt vissza vele... Tudjuk, a horogkereszt sem önkényuralmi jelkép, mondjuk, Indiában. Viszont akkor mit kezdjen majd Magyarországon szegény – történelemből és kulturális antropológiából valószínűleg nem diplomázott – rendőr bácsi, akinek az orra elé, illetve fölé (ha fölérik) a következő tüntetésen egy olyan transzparenst tart majd az öntudatos tüntető, amelyiken egy indiai épületrészlet fényképe lesz: történetesen a horogkereszt-motívum. Hiszen Indiában jártunkban-keltünkben jó turistához méltón minden szép épületet lefényképezünk, így tele a padlás horogkeresztes épületek képeivel. Egy ilyen abszurd helyzet náci provokációnak minősül-e, vagy inkább a turisztika fellendülését szolgálja majd, amiért az utazási irodák még hálásak is lehetnek? Bizony, mondom, nem szeretnék ma Pesten rendőr lenni!

Hallom továbbá mindezzel kapcsolatban, hogy értelmezzük a jelképeket eredeti kontextusukban! Oké, legyen, végül is az eredeti, az eredeti. Csak akkor meg nem értem sem a mai Szent Korona-mizériát, sem ezt a kassai drámafarok-átrendeztetést. Merthogy egy világháborúban játszódó darabban egy korhű kellék – hiszen az árpádsávos zászló éppen a világháború nyilasairól szól eredeti jelentésében – miért szúr szemet bárkinek is, érthetetlen. Maradhatunk tehát az eredeti jelentéseknél, de vagy a művészetet és a gondolkodást kell következetesen elfelejtenünk (lásd az átvitt értelmeket, a trópusokat stb.), vagy a művészetbe való beavatkozást. Mert a művészetbe beavatkozni csak indokolatlanul lehet. A művészet ugyanis lényegéből adódóan szabad. Bizony, mondom, nem szeretnék ma Kassán színházlátogató lenni.

Hallom azt is, hogy azért mégsem kellene a színháznak provokálnia! Oké, legyen, végül is a színház művészet. Csakhogy a művészetet nem lehet kizárni a közéletből és a politikából sem, s nem kóser kárhoztatni a provokatív szándékot, mert akkor például a süket hivatal koszorúival terhelt költőnk forradalmi verseit is el kéne égetnünk március idusán, mondjuk a Nemzeti vagy a Thália Színház lépcsőin, elsők között is a Nemzeti dalt! Félreértés ne essék, nem a színház aktuálpolitizál egy, ismétlem: korhű kellékkel – azzal ugyanis nem lehet... –, hanem a jelen politikája aktualizál és értelmez át és félre és újra és agyon egy korabeli jelképet. Hajlandó vagyok elhinni, vannak helyzetek, amikor szerencsésebb nem provokálni. Oké, legyen, ne provokáljon a színház, de akkor mi a túrót tegyen? Hiszen az esetben nem játszhat sem Tótékat, sem Rómeó és Júliát, sem egyéb olyan darabot, amelynek minimális esztétikai, morális, társadalmi vagy más mondanivalója van, mivelhogy a darabok jellegéből adódik, mondanivalójuk hivatott kiprovokálni azt a bizonyos katarzist. A Rómeó és Júliában a két család szembenállása ma problémamentesen értelmezhető szociális, politikai, merészebb esetben nemzeti(ségi) konfliktusként is. Tehát a színház vagy játsszon semmitmondó darabokat, ezt követően pedig logikus folyamat végeredményeképpen szűnjön meg, vagy pedig egyenesen szűnjön meg! Minek az ilyen?! Amelyik a nyugalom megzavarására alkalmas! Bizony, mondom, nem szeretnék ma Kassán színházi ember lenni, mert ha dolgozik, nem is roszszul, az a baj, ha pedig színházastól megszűnne, abból sem keletkezne nagyobb ribillió, mint ebből a zászlójelenetből! Egy-két hónap hőbörgés után úgy elfelejtené a nagyérdemű szlovákiai magyar publikum, mint tehén a tegnapi lepényét. Vagy mint a Mečiar-kormány ideje alatt megszűnt és életre azóta sem keltett szabad magyar és nem magyar sajtótermékeket!

Hallom továbbá, hogy nem kéne ezt a sajtónak ennyire felfújnia! Oké, legyen, végül is nem nagy ügy, csak a pénzről és a művészet feletti hatalomról beszélünk. Na meg a félelemről és a demokráciáról. Nem ügy. Elv! Ahhoz képest, hogy Paris Hiltonnak igazi-e a melle, amely vagy nincs is neki, vagy csak egyszerűen nem hordja, ez komolyan nem téma. Bizony, mondom, nem szeretnék ma Szlovákiában vagy Magyarországon publicista lenni, mert ilyen jegyzeteket kellene írnom...