Durva választási kampánnyal indult 2016

Akkor vehetjük észre igazán, mekkorát fordult a világ a szlovák politikai életben, ha visszatekintünk a 2016-os parlamenti választások kampányára. Ennek során bizonyosodott be, hogy a Smer már bőven túl van a zenitjén, a szlovák jobboldal sosem lesz már olyan, mint volt, s hogy a szélsőjobboldal észrevétlenül belopózott az életünkbe.

Az ugyan a választások előtt nem volt kérdés, hogy a Smer ismét az élen végez majd, azt azonban Robert Fico pártjában is érezték, hogy a négyévnyi önálló kormányzás nem tett jót a preferenciáiknak.

A Smer iránya

A kormányfő a választások közeledtével egyre gyakrabban hozta szóba, hogy el tudna képzelni egy kétpárti koalíciót, mely a Smerből és egy jobbközép pártból állna. A Smer kampánystratégiáját pedig új ellenségképre helyezte, mivel látszott, hogy a meggyengült ellenzék támadásával nem szerez majd túl sok politikai pontot. Így meglovagolta azt a témát, mely a leghangosabban rezonált a közbeszédben és a közösségi hálózatokon: a menekültválságot. A Smer a biztonság témájára és a menekültek elutasítására alapozta szinte a teljes választási kampányát. Kísérőtémaként pedig – hogy stabilizálják baloldali szavazótáborukat – Ficóék újabb, immár a harmadik népjóléti intézkedéscsomagukat is bejelentették egy évvel ezelőtt, százezernyi munkahelyet, új óriásbefektetőt, szociális intézkedéseket és ingyen autóbuszokat ígérve a választóknak. Mindezt gázár-visszatérítéssel is megfejelték, 47 millió eurónyi pénzt osztottak szét ilyen jogcímen a háztartások között.

A széthulló Sieť

Mindez a 2012-ben széthullott, darabokra esett jobboldal ellen elégnek látszott. Eleinte azonban úgy tűnt, Radoslav Procházka élni tud a 2014-es elnökválasztáson elért sikerével – akkor a harmadik helyen végzett – és új pártja, a Sieť begyűjtheti a csalódott jobboldali szavazókat. Az óriásplakátjain fehér ingben, a jobboldal „megváltójának” pózában tetszelgő pártelnök pár hónappal a választások előtt olyannyira nyeregben érezte magát, hogy reálisnak tartotta, hogy az új választási ciklus elején egy tető és egy vezetés alá hozza a középosztály védelmében érdekelt pártokat, ergo a jobboldalt. Meg volt róla ugyanis győződve, hogy el tudna vezetni egy olyan gyűjtőpártot, mint a Smer volt a baloldalon a kétezres évek elején. S bár a Sieť eleinte bőven 12-15 százalék körül állt a felmérésekben, végül épp Procházka személye miatt bukott meg. A pártelnök ugyanis a választások közeledtével egyre gyakrabban szólta el magát, és a jobboldali pártelnökök közül egyedül ismerte el azt, hogy ha úgy hozza a sors, kormányra lépne a Smerrel. Mindez a választásokon is megbosszulta magát: a Sieť 15 százalék helyett alig lépte át a parlamenti küszöböt, és bár kormányba került, néhány hónap alatt lemorzsolódott.

Híd–MKP csata

Fico választások utáni másik szövetségese, Bugár Béla Hídja kampányának egyik pillére ugyan a Smer elutasítása volt – az óriásplakátok ezt sugallták –, ám Bugár nem mondta ki egyértelműen, hogy nem kormányozna Ficóékkal.

A Híd és az MKP közti kampánycsata meglehetősen éles volt. A Híd egyik leghangsúlyosabb kampányüzenete épp az MKP ellen szólt: nem szabad, hogy ismét „elvesszen százezer szavazat”, mivel ezek a voksok épp Ficót erősítik.

Az MKP „közös akarat” kampányszlogennel indult harcba, és a civil szféra egy részét is maga mellé igyekezett állítani, beleértve a dél-szlovákiai kétnyelvűségért harcoló fiatalokat, akik felbukkantak a párt listáján, valamint a Csemadokot is. A negatív kampány ugyanakkor az ő retorikájukból sem veszett ki, Berényi József akkori pártelnök gyakran támadta a Hidat, és a párt nem hivatalos kommunikációs csatornáin is gyakrabban volt téma Bugár pártja, mint a párt választási programja. Az eredményt ismerjük: az MKP harmadszor sem ugrotta meg a parlamenti küszöböt, a Híd pedig eddigi legrosszabb választási eredményét produkálta.

A nyertesek

A kampány két nagy nyertese az SNS és Marian Kotleba pártja, a ĽSNS volt, utóbbi ráadásul úgy, hogy hivatalosan szinte nem is kampányolt. Andrej Danko, az SNS elnöke a korábbi pártvezér, Ján Slota kigolyózása után igyekezett megzabolázni a párt élesen magyar- és romaellenes kommunikációját, inkább az EU-t, és az egyszínű Smer-kormányt támadta, és a muzulmánellenes kártyát is elővette – ugyanakkor igyekezett standard, megbízható párt benyomását kelteni. Kotlebáék ugyanakkor ugyanarra alapoztak, amire Boris Kollár pártja, a Sme rodina is: a jelenlegi politikai elit, a standard pártok támadására, valamint a közösségi háló erejére. Ez különösen Kotlebáéknak jött be nagyon: hivatalosan alig költöttek kampányra, ám a Facebookon rendkívül erősen építették közösségüket és célozták meg az elitellenes érzelmű, a politikai felhozatalban csalódott választókat. Eredményük magáért beszél: a felmérésekben 3 százalékos eredményüket 8 fölé tornázták, és néhány hónappal a választások után kiderült: a fiatal szavazók harmada szimpatizál nézeteikkel.