Don Magnifico élvezi az életet

Mozart-operák meggyőző hőse a legelragadóbb basszbaritonok közül. Figaro, Leporello, Papageno, Don Alfonso. De Rossini is fényes életet él František Zahradníček torkában. A sevillai borbély Basiliója után a Hamupipőke Don Magnificóját, a kőszívű apát játssza. Prágában, a Nemzetiben, Eszenyi Enikő rendezésében.

A nagy olasz klasszikusok mellett Dvořákot és Janáčeket is a magáénak vallhatja. Ő volt a Ruszalka Víziembere, Erdőőre és Vadásza. Színészetének teljes fegyvertárát mutatja fel Gorjancsikov szerepében is A holtak házában. Minden adottsága megvan ahhoz is, hogy filmrendezőkkel dolgozhasson. Könnyen formálható, széles érzelmi skálán mozgatható, sokoldalú művész. Cagliariban, Lisszabonban, Wexfordban és New Yorkban is letette már a névjegyét.

Mi volt az első nagy szerepe a prágai Nemzetiben?

Mosetto a Don Giovanniban, tizenöt évvel ezelőtt.

S ami előtte volt, az mennyire fontos?

Klarinétszakon végeztem, és tíz évig abból éltem. Az énekléshez kerülőúton jutottam el. Addig a prágai vár díszőrségének a zenekarában játszottam.

Az Oscar-díjas Theodor Pištěk tervezte egyenruhában?

Igen. És szidtuk őt a magas állógallér miatt. Ülve ugyanis nem éppen kényelmes zenélni, ha az ember ajkát nyomja a gallér.

De honnan a klarinét?

Eredetileg gépész vagyok. A szakközépiskola elvégzése után mentem konzervatóriumba. A klarinét mellé második szakként vettem fel az éneket. Tizenhét évesen ugyanis énekkari tag voltam Mostban, de csak azért, mert oda jártak a barátaim. Öten vagyunk testvérek, korán talpra álltam, nem akartam a szüleimre hagyatkozni.

Mostból egyenes út vezette Prágába?

Az észak-csehországi Duchcovban születtem. Ott halt meg Giacomo Casanova a várban. A családunk Mostban lakott, csak épp akkor, amikor én a világra készülődtem, felújítás alatt állt a mosti szülészet. Most nagyon lehangoló város volt, nagyon örültem, amikor elkerültem Teplicébe. Az ottani színház zenekarába jelentkeztem ugyanis klarinétosnak, de nem találtak helyet számomra, így lettem ugyanott énekes különböző operettekben. Prágában, a zeneművészeti főiskolán aztán már operaszakra jártam.

De hogyan került a várbeli zenekarba?

Nekünk még kötelező volt a katonai szolgálat, amit én mindenképpen el akartam kerülni. Így kötöttem ki a hadsereg zenekarában, ahonnan a barátom hívására mentem át a díszőrséghez, ami a belügyminisztérium égisze alatt működött. Tíz évig játszottam velük, de ha nagyobb fellépésük van, hívnak, és én boldogan megyek.

Mennyire színes az ottani repertoár? Vagy csak különböző himnuszokat játszanak?

Az a díszőrségnek is unalmas lenne, művészileg pedig stagnálna a zenekar. Ezért nemcsak államfői látogatások alkalmával játszanak, hanem különböző komolyzenei koncerteken is, sőt népszerű melódiákból is egy hatalmas csokorra valót tudnak. A Prágai Tavaszon például évente fellép a zenekar. Én 1994-ben lettem a tagja, tehát fújtam már a klarinétot Václav Havelnek is. Kedves, közvetlen embernek ismertem őt, megvolt a maga világa. Nem lelkesedett a hivatalos ceremóniákért. Bármilyen furcsán hangzik is: visszahúzódó ember volt. A komolyzenét nem igazán szerette. A dzsessz, a bigbít volt a mindene. A Nemzeti operabemutatóin is gyakran megjelent. Václav Klaus neve inkább a Prágai Tavasz nyitókoncertjével fonódott össze. Miloš Zemant még sosem láttam az Operában.

Klarinéttal a kezében mikor állt legutóbb színpadon?

Öt éve lehet. Mulatságos történet. Az Aidára mentem, nézőként. Szerepel az előadásban egy „hátsó” zenekar is, a fináléban. Nagyrészt a várbeli kollégák alkotják. Nem sokkal az előadás előtt, amikor már hangolt a zenekar, a klarinétos kollégának megsérült a szeme. Egy másik hangszerrel véletlenül megbökte valaki. Azonnal orvoshoz kellett vinni. Tudták, hogy ott vagyok, és megkértek, ugorjak be a helyébe. Meglátott a karmester klarinéttal a kezemben, és azt kérdezte: „Te most viccelsz?” Nem, ma este én játszom, mondtam. Az énekes kollégáim viszont, akik a nézőtérről láttak, azt hitték, szükségem van egy kis mellékesre. Nekik én voltam az előadás attrakciója.

Azóta nem is érzett vágyat a folytatásra?

Az éneklés nagyobb kihívás. És már nehéz is lenne a kettőt egymás mellett vinni. Időben is, technikailag is. A klarinét nagyon megterhelő a nyakizmoknak, az éneklésnél pedig teljesen szabad kell, hogy legyen a nyak. Az volt igazán megterhelő, amikor ugyanazon az estén klarinétoztam és énekeltem is. Ezt a kettőt nem lehet hosszú távon csinálni.

Don Magnificóként a Hamupipőkében nemcsak énekesként, színészként is pompás alakítást nyújt. Remek humorérzéke mellett kiváló fizikai rátermettségét és megvillanthatja, hiszen az egyik jelenetben görkorcsolyázva énekel. Filmszerepet nem kapott még?

Orosz zenetanárt játszottam egy paródiában. Szívesen filmeznék, de nem járok válogatásokra. Ami pedig a fizikai állóképességemet illeti: negyvenöt évesen is rendszeresen sportolok. A tenisz, a hegyibicikli, a síelés, a jégkorong folyamatosan jelen van a mindennapjaimban.

Mozart mellett ki a másik nagy kedvence?

Mozart az alap. A legjobb hangterápia. Mozart éneklése közben minden esetleges hibára fény derül. Puccininál vagy Donizettinél sok minden leplezhető, Mozartnál semmi. Pedig nála játékosabb szerzőt nem ismerek. Janáček, a másik nagy kedvencem, drámai. A holtak házából vagy a Katja Kabanova nagyon erős történetek. Janáček zenéjében nagyon magas fokra hág a feszültség. A ravasz rókácska Erdészét szeretném elénekelni. Gyönyörű szerep. A szerző minden élettapasztalata benne van.

A Katja Kabanova Kuliginját Robert Wilson, a világhírű amerikai színházi mágus rendezésében formálta meg a prágai Nemzetiben. Hogyan érezte magát az ő különleges esztétikai univerzumában, amelyben a mozgás, a díszlet, a jelmez, a zene, a hang és a fény lenyűgöző egységet alkot?

Rám nincs olyan nagy hatással az ő színháza. Kitalált valamit, ami harminc éve működik, de engem legfeljebb fél óráig tud csak lekötni. Utána elunom magam. Érzelmileg nem tölt fel, a hátam nem borsózik sem az alakításoktól, sem a látványtól. Wilson színházából egyetlen élményem van. Beláthattam a rendezői konyhájába.

Magyar rendezővel, Eszenyi Enikő személyében most dolgozott először. Vele milyen úton ért célba?

Enikő kirobbanó temperamentum. Ha eltévedt a kottában, kivezettük őt a sűrűből. Helyes útra térítettük, s ő hagyta. A színpadi szituációkban ő vezetett minket. Szellemes, cselekménydús jeleneteket komponált. Kiapadhatatlan ötlettárral dolgozik, amivel nemegyszer sokkolt bennünket. Ha egy szituáció nem működött, azonnal kitalált helyette valami mást. Minden helyzetet precízen kidolgozott. Nagyon szeretik a nézők az előadást. A végén állva tapsolnak.

Írországban és Japánban többször is vendégszerepelt már, de New Yorkban, a Carnegie Hallban is fellépett.

A Carnegie Hallban a várzenekarral koncerteztünk. 2001-ben, a terrortámadás után, az életüket vesztett tűzoltók emlékére szervezték az estet. Szaxofonoztam is, énekeltem is, tehát dupla élményben volt részem. A külföldi fellépések nagyon fontosak az énekes számára. Sokféle tapasztalatot szerezhet további munkájához. De ha gyakran utazik az ember, az a magánéletére is kihatással van. Én tíz évig utazgattam a világban, aminek az lett a vége, hogy elváltam. Négy és fél évig olyan igazgatóm volt, aki nem engedett máshol énekelni. Egyszerűen nem hagyhattam el az országot. Azt mondta, szüksége van rám. Valóban megdolgoztatott, de nem nagy szerepekkel. A külföldi meghívások pedig szép lassan elapadtak közben. Ha kétszer-háromszor nemet kell mondanod egy felkérésre, negyedszer már nem hívnak. Szerencsés alkat vagyok, mert én itthon, a Nemzetiben is jól érzem magam.

Ahol az utóbbi években, átgondolatlan minisztériumi döntések miatt, egymást váltották az igazgatók.

Erre szoktam azt mondani, hogy az igazgatók jönnek-mennek, a művészek dolgoznak. Boldog vagyok, hogy az ország első színházában énekelhetek. Nem irigylem azokat a kollégáimat, akik húsz-harminc évig vándoréletet élnek, aztán hazajönnek a nagy semmibe. Én nagyon nehezen viselném.

Erwin Schrott, a világszerte népszerű uruguayi basszbariton is több operaházban vendégeskedik.

Csak közben elvált Anna Netrebkótól. Erről beszéltem az előbb. Hogy a pályát és a magánéletet nagyon nehéz egyeztetni. Schrott mindenesetre óriási személyiség, és nagyon magas szinten énekel. Hatalmas népszerűségéhez természetesen az előnyös megjelenése is sokat hozzátesz. Az én első számú kedvencem az angliai Bryn Terfel. Őt nem sztárolják annyira, és nem is olyan vonzó, karizmatikus egyéniség, mint Schrott, sőt még zárkózott is, de a hangja egészen kivételes.

Zárókérdésként már csak annyit: az aktív sportoláson kívül tesz még valamit a jó kondíció érdekében?

Más semmit. Nem diétázom, és sem a sört, sem a bort nem vonom meg magamtól. Egyszerűen élvezem az életet.