Diáknak lenni (necesse est)

CSANDA GÁBOR

Fókuszban a fiatalok olvasási szokásai, olvassuk az Alma Mater frissen megjelent számában: a főiskolai és egyetemi hallgatóknak ez a különösen exkluzív kivitelű és finom ízléssel tördelt folyóirata november első napjaiban hagyhatta el a nyomdát, mert akkortól látni itt-ott, jobbféle helyeken (intézmények előcsarnokában, kávéházi szegleten, könyvesboltban; aztán hogy hol pontosan, ezt az impresszum tételesen fölsorolja, Füleken pl. a gimnáziumban). Szóval, beszerezhető, ráadásul nem elhanyagolható ismérve a lapnak az ingyenessége. A novemberi huszonnyolc oldal a korábbi évfolyamok jó szokásait megtartva ismét sok kis apróságot közvetít a diákélet szervezett és spontán pillanataiból, klubok és hálózati szervezésű, közelmúltbeli és tervezett rendezvényeiről – az ember elégedetten nyugtázza, hogy a fiatalok manapság is fiatalok, vagyis hogy a mai fiatalok sem fiatalos öregemberek, nyüzsögnek, s nemcsak olvasnak és tanulnak (ez természetes), hanem pl. jókat esznek és isznak is (DH nyári tábor Gymesen). Ezenfelül továbbra is írnak verset – az Almafa rovatban ketten: Hangácsi Zsuzsannának már a neve is poézis, alliterációi pedig keresetlenül szépek; Bényi Zsolt Ferenc ritmusérzékére és jó hallására vall, hogy az utca szó első tagját is megnyújtja. Már tudjuk, ki nevet a végén (F–1; sportrovat, esélylatolgatások az utolsó futam előtt), kissé elidőzünk a Relax oldalán („Készül a székely a vásárba…”), belefejtünk a keresztrejtvénybe, s vagy túl nagy a műveltségünk, vagy túl kicsi a tét (Néma gésa!, két betű, Magyarország autójele, szintén két betű). Az ajánlók közt a könyvek viszik a prímet, de van film és mozi és zene is. Ha Skócia, akkor whisky és Robert Burns, vélhetnénk, de nem: Elek József kalandos útja a Szent Gráltól a légtömlős gumiabroncsig komplett menüt kínál, országjárás örvén a skótság minden lényeges mozzanatát megragadja. A csatornán innen is akad számos látványosság: „A Szádelői-völgy meseszép, minden túlzás ellenére” – olvassuk, s ezzel rögvest egyet is értünk, vágyunk oda, gyűjtenénk mi is a csipkebogyót, hemperegnénk a falevelekben, s lennénk-volnánk örömest fiatal egyetemisták. Vagy minden túlzás ellenére: középiskolások – most megkérdeznék tőlünk: diákok, na, mit csináljunk? És ez jó volna (bővebben, érvekkel alátámasztva a 12. oldalon).

Na de tényleg: olvasnak-e a fiatalok? Grendel Lajos pl. olvas. Mondjuk, ez sejthető volt, itt most amellett érvel, hogy aki magával beszélget, még nem föltétlenül pszichiátriai eset. Sorra kiderül, hogy fontos az otthon látott minta, vagyis hogy aki nem szeret olvasni, az ne az iskolapénzt kérje vissza tanítóitól és tanáraitól, hanem a családi pótlékot a szüleitől. Bűnbakban egyébként nagy a választék: a szülőkön túl a kötelező olvasmányok és az internet továbbra is kárhoztatható, úgy tűnik, e hármak szívós visszatartó ereje csak átfogó óvintézkedésekkel korlátozható (parlamenti határozattal?). Babik Alexanderről (10. oldal) nem derül ki, hol könyvesbolti eladó, de az annál inkább, hogy ahol, ott szívesen lakna az ember.