Császármetszés után sterilizálták őket

„Szörnyű fájásaim voltak, de nem kaptam sem tablettát, sem injekciót. Később orvosok jöttek, elvittek a műtőbe (császármetszéssel szült) és megkezdték az altatást. Már kezdtem elaludni, amikor az egyik nővér hozzám lépett, megfogta a kezemet, és valamit aláíratott velem. Nem tudom, mi volt az. Nem tudtam megnézni, nem tudok olvasni, csak a nevemet tudom aláírni. Különben is fáradt, kábult voltam. Amikor elengedtek a kórházból, közölték velem, hogy nem lehet több gyerekem. Azelőtt teljesen egészséges voltam, most állandóan fájdalmaim vannak. Sok fertőzés ...“

Agneša, 28 éves, Svinia

Šarlota Zborovban él kilencéves lányával. Kétszer szült, mindkétszer a bártfai kórházban, császármetszéssel. Második gyereke - egy kisfiú - azonban 1995-ben, háromhetes korában meghalt. Ekkor teljesen összeomlott. „A fiacskám halála után felkerestem az orvosomat, és érdeklősdtem, lehet-e még gyerekem. Szülés közben, a császármetszés előtt a doktor a kórházban megkérdezte, akarok-e még gyereket. Azt válaszoltam, hogy nem azonnal. Utána valamit aláírtam, de nem tudtam, hogy ez örökre szól... Csak arra emlékszem, hogy a doktor egy tiszta lapot hozott, arra írtam a nevem. Habár aláírtam, az aláírásom egyáltalán nem volt jó (olvashatatlan volt), mert akkor már nagy fájdalmaim voltak. Emlékszem, hogy az egyik nőgyógyász kérte a másikat, ne írassa velem alá azt a papírt, akkora fájdalmaim vannak.“ Šarlota mindössze húsz perccel a császármetszés előtt írta alá az üres papírlapot, közvetlenül a műtőbe szállítás előtt. Csak jóval később tudta meg, hogy sterilizálták. „A helyi nőgyógyász mondta, hogy ez örökre szól. Ez meglepett. Meg akartam kérdezni a doktortól, tehetek-e valamit azért, hogy legyenek még gyerekeim, de szégyellem magam, mert a nőgyógyászok általában azért átkozzák a roma nőket, mert sok gyerekük van. Azt állítják, csak azért kell nekünk a gyerek, hogy kapjuk a (szociális) támogatást. Hát féltem megkérdezni. A lányom szeretne egy kistestvért, és én legalább még egy gyereket ...“

Šarlota, 28 éves, Zborov

Michaela 14 éves korában szülte első gyermekét, a másodikat 1996-ban, amikor 16 éves volt. Feltételezi, hogy sterilizálták a második szülésekor, ami császármetszéssel történt. „Már 11 óra is elmúlt, amikor megérkeztem a korompai (Krompachy) kórházba. Az egyik orvos rám kiáltott: „Te ki..aszott cigány kurva, hogy mersz te éjfélkor szülni!“ Mindjárt elvitt a műtőbe, miközben folyamatosan káromkodott, és minden magyarázat nélkül megcsinálta a császármetszést ... Amikor másodszor mentem a kórházba, egy másik doktornő volt ott. Megkérdezte: „A doktor úr első alkalommal miért végzett császármetszést? Azt mondtam: „Nem tudom“. Aztán elaltatott, és ő is császármetszést alkalmazott. Lehet, hogy valamit aláírtam, de nem emlékszem, mikor, és arra sem, mit. Amikor mentem haza, mondták, hogy lehet még gyerekem, de már hatodik éve várok és semmi.“ Michaela szeretett volna még gyereket, ezért megpróbálta kezeltetni magát. „Három évvel ezelőtt szerettem volna kezeltetni a meddőségemet, de a páciensek a kórházban azt mondták, szörnyű dolgokat csinálnak velünk. Megijedtem és elmentem. Féltem azért is, mert megláttam azt az orvost, akinél először szültem. Amikor meglátott azt mondta: „Te büdös cigány, az Úristen büntessen meg, ahogy megérdemled!“

Michaela, 22 éves, Richnava

(forrás: Test és lélek)