Csáky: hazugság az 1945–1948-as csehszlovákiai demokrácia

A felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) néppárti EP-képviselője erről a Beszélgetések a nemzettudatról elnevezésű történelmi és közéleti fórumon, annak kedd esti - a volt Csehszlovákia létrejöttének évfordulóján megtartott - rendezvényén beszélt.

A beszélgetős est központi témája a második világháború után az egykori Csehszlovákia területén élő németek és magyarok sérelmére, az akkori reguláris hadsereg alakulatai által elkövetett vérengzéssorozat volt. A Felvidéken élő magyarok és németek második világháború utáni történelmének legsötétebb és legkevésbé feltárt időszakáról és annak tragikus eseményeiről Csáky Pál, a rendezvény házigazdája Szabó Józseffel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsosával és Dunajszky Géza íróval beszélgetett.

A beszélgetés résztvevői szerint míg az 1945 és 1948 közti "jog nélküli évek" azon tragédiája, hogy a Benes-dekrétumok alapján százezreket űztek el otthonukból vagy küldtek kényszermunkára, közismert tény, az viszont, hogy ebben az időszakban felvidéki magyarok és németek ezreit gyilkolták le minden bírósági ítélet nélkül, "nincs jelen a közösségi emlékezetben". Úgy vélik, ebben részint a tragédiák túlélőinek máig tartó félelme játszik szerepet, de leginkább az, hogy a történelmi tények eltussolása és az esetek kivizsgálásának megakadályozása érdekében az 1948 utáni kommunista hatalom képviselői mindent megtettek.

Az adott időszak eseményeinek feltárásával évek óta foglalkozó Szabó József előadásában elmondta: a front átvonulása után szinte azonnal és törvényi felhatalmazás nélkül internálótáborokat hozott létre a területen a hatalmat átvevő csehszlovák kormány által újraszervezett katonai vezetés. Az akkori viszonyokat jól tükrözi az akkori szlovák belügyi megbízott Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja későbbi főtitkárának és államfőnek 1945 júniusában a kelet-szlovákiai Pravdának tett azon kijelentése, miszerint "nem német falvakat, hanem német koncentrációs táborokat akarok látni". A táborok létre is jöttek, és egy részük olyan megsemmisítőtáborként működött, ahol a kivégzések egyetlen szempontja az áldozatok nemzetisége volt.

A jelenlegi ismeretek szerint az egyik legnagyobb és jórészt magyarok kárára elkövetett ilyen tömegmészárlás 1945 nyarán Pozsonyligetfalun (mai szlovák nevén: Petrzalka) történt, ahol a helyi erődrendszer sáncárkaiban legalább 530 embert öltek meg a 17. gyalogezred katonái az alakulat elhárító és politikai tisztjeinek parancsára. Más esetekhez hasonlóan ennek a tömeggyilkosságnak a felelőseit sem sikerült kézre keríteni mind a mai napig, annak ellenére sem, hogy ennek a mészárlásnak az ügyében két évtizeddel később, 1965-ben a csehszlovák belügyminisztérium vizsgálatot is indított.

A fórum előadói szerint a vizsgálat leginkább azért nem járt sikerrel, mert az érintettek aktái és a vizsgálati anyag eltűnt, miután azt az állampárt magas rangú vezetői - vélhetően saját vagy közeli hozzátartozóik érintettsége okán - bekérték. Csáky Pál ezzel kapcsolatban azt mondta: ebben több akkori kommunista vezető is érdekelt volt, Gustáv Husák államfői regnálása idején tűntek el dokumentumok, és az ügyben Jozef Lenárt volt pártfőtitkár neve is felmerült. "Voltak olyanok is, akik elmenekültek az igazságszolgáltatás elől, van olyan, akinek Nyugat-Európában, van, akinek Izraelben veszett nyoma" - tette hozzá Csáky Pál.

A kedd esti fórum előadói bejelentették: az 1945 és 1948 közti időszakban a felvidéki németek és magyarok sérelmére elkövetett tömeggyilkosságokról belátható időn belül tényfeltáró kötet kívánnak kiadni. Hozzátették: jövőre már a hetvenedik esztendő telik el a tragédia óta, és így a Pozsonyligetfalun meggyilkoltak tömegsírjánál és a kivégzések helyszínén emlékműveket szeretnének állítani, ezért nyilvános gyűjtést indítanak.