Csak ne terjedjen! '56 és Csehszlovákia

Az 1956-os magyar forradalom kétségkívül a 20. század legjelentősebb eseményei közé tartozik. Az 1956-os magyar események az akkori Szovjetunió szatellit országai közé tartozó Csehszlovákia társadalmát is megrázta. Bár az országban Magyarországhoz képest messze nem volt olyan kiélezett a helyzet, a pártvezetés így is rettegett a forradalom terjedésétől, ezért mindent megtett azért, hogy egy esetleges felkelés csíráit is sikeresen elfojtsa. Csehszlovákia győztesként került ki a második világháborúból, és a szovjetellenesség akkor még viszonylag alacsony szinten állt a nép között. A Csehszlovák állam erős gazdaságának köszönhetően az országban – legalábbis a környező szocialista államokhoz képest – magas volt az életszínvonal. Hruscsov beszédével kezdődött Csehszlovákiában a szovjet párt XX. kongresszusát követően (1956 februárja) kezdődött meg a politikai erjedés. Hruscsov hétórás beszámolója egybek mellett a forradalom békés útjának lehetőségét hangsúlyozta. A kongresszus legnagyobb visszhangot kiváltott eseménye Sztálin politikájának bírálata volt. Csehszlovákia állampolgáraiban felcsillant a remény: ha már a párton belül megindult az öntisztulás folyamata, akkor talán emberhez méltóbb körülmények között élhetnek, és megszűnik az elnyomás, a terror.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"251931","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"660","style":"width: 600px; height: 618px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"641"}}]] A moszkvai kongresszus után Csehszlovákiában is megélénkült a pártélet, beszélni és bírálni mertek a párttagok és a pártonkívüliek is. Egyesek még Sztálin szerepét is átértékelték – ez korábban elképzelhetetlen lett volna. A kommunista vezetést saját pártjukon belülről is sok bírálat érte, főleg a szocialista törvényesség megsértését és a rehabilitáció lassú előrehaladását kifogásolták. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága 1956 márciusában úgy határozott, hogy szigorúan megszabott mederbe tereli a párttagság személyi kultuszról folyó vitáit, ezért a sajtót szigorúbban ellenőrizték, mint korábban.  A társadalmi feszültségeket érzékelve a belpolitikai helyzetet részleges gazdasági reformokkal igyekeztek konszolidálni. Több állami szektorban újabb béremelést hajtottak végre, a munkahetet lerövidítették, és néhány fogyasztási termék kiskereskedelmi árának csökkentésétől a szociális feszültségek enyhülését remélték. 1956-ban Csehszlovákiában nyilvános diákmegmozdulások voltak. Az értelmiségiek időnként kényes témákat boncolgattak. Legfőképp az írók aktivizálódásától tartottak, de szervezkedésükön a politikai vezetés úrrá tudott lenni.  Dühöngő ifjúság A Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség 1956. május 20-ára Prágában és más városokban is majálist szervezett, amelyet a pártvezetés először betiltott, majd mégis engedélyezett. A majális előtti napokban az egyetemi diákszervezetek leveleket küldtek az ipari és üzemi munkásoknak. Arról írtak, hogy Csehszlovákiában a diákság a szabadságért, a demokráciáért és a fordulatért harcol, és ehhez kérték a dolgozók támogatását. Követeléseiket 12 pontba szedték. Nagyrészt az egyetemi oktatás liberalizálását akarták elérni, „több szünidőt, kevesebb marxizmust” követeltek.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"251932","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"660","style":"width: 600px; height: 405px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"977"}}]] Felvonultak Prága belvárosában, de az Állambiztonsági Szolgálat – látva az államhatalmat sértő táblákat – azonnal közbelépett. Ha a felvonuló fiatalok ellenkeztek, tettlegességre is sor került. A rendőrség a felvonulást szervező diákszervezet két vezetőjét még a majális előtt letartóztatta. A többieket behívatták a rendőrségre, ahol közölték velük, ha nem változtatnak magatartásukon, viselniük kell a következményeket. A pártvezetés viszont a marxizmus oktatásának eddigi 40–50 órás keretét 30 órára csökkentette, és más könnyítéseket is bevezettek. Mindent elkövettek azért, hogy az ifjúság ne vitatkozzon. Az egyetemistákat büntetésből – illetve, hogy elkerüljék a megmozdulásokat – a korábbi évek gyakorlatától eltérően nem vezényelték ki több jelentős politikai eseményre.A csehszlovák írószövetség pártcsoportja 1956 nyarán a sajtófelügyelet és a cenzúra eltörlését követelte, és azzal vádolta a pártvezetést, hogy gyengesége miatt fél nyilvánosságra hozni a lengyelországi és a magyarországi vitákról szóló híreket. 1955 óta az írók a sajtón keresztül folyamatosan bírálták a rendszert, ezért a vezetés fokozottan figyelte őket. A cenzúrának meg kellett akadályoznia minden pártellenes hangú cikk megjelenését. Indexen a Ludas Matyi 1956-ban a magyarországi sajtótermékek iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés. A nem kívánatos szellemi irányzatok terjedésének megakadályozására a hatóságok bizonyos magyar újságokat betiltottak Csehszlovákiában. Az Irodalmi Újság és a Ludas Matyi cikkeitől tartottak legjobban, ezért ezek hivatalos forgalmazását megszüntették. A lapok figyelését és forgalmazásuk engedélyezését a belügyminiszternek személyesen kellett felügyelnie.  1956 októberének első felében Csehszlovákiában nagy érdeklődést keltettek a Rajk László újratemetéséről szóló híradások. A lengyelországi eseményeket és Władisław Gomułka beszédeit a csehszlovák vezetés egyértelműen elítélte. A hatalom az eseményekre a hallgatás és elhallgatás fátylát borította rá. A szlovák pártvezetés október 18-i ülésén, amelyen a CSKP KB első titkára, Antonin Novotný is részt vett, Karol Bacílek, az SZLKP első titkára előadta fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy a Prágából érkező hivatalos információk nem adnak elég világos képet a magyarországi eseményekről, miközben a magyarországi sajtónak itt nemcsak a magyarság, hanem a magyarul nem tudó szlovákság körében is nagy a hatása.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"251933","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"660","style":"width: 600px; height: 382px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"1036"}}]] Novotný figyelmeztette a pozsonyi vezetőket, ha nem lépnek fel elég erélyesen, olyan helyzet alakulhat ki, mint Magyarországon és Lengyelországban. Az ülésen arról is döntést hoztak, hogy a magyar kommunisták központi lapja, a Szabad Nép is felkerül a gyanús sajtótermékek listájára. A cenzúrának állandóan figyelnie kellett a magyar lapokat, és a gyanúsnak ítélteket vissza kellett tartaniuk. Készenlétben a hadsereg Az október 23-i budapesti eseményekről értesülve a CSKP KB Prágában azonnali ülést hívott össze, és több határozatot is hozott. Kinyilvánították, hogy Magyarországon ellenforradalom zajlik, és erről értesíteni kell a kerületi párt- és nemzeti bizottsági vezetőket (ez október 24-én meg is történt). Az első, október 24-i és 25-i katonai intézkedések gyakorlatilag 1956 végéig érvényben maradtak. A csehszlovák hadsereget készenlétbe helyezték. Október 24-én valamennyi magyarországi újság behozatalát betiltották Csehszlovákiában.  A Politikai Bizottság 1956. október 24-én tartott ülésének jegyzőkönyve szerint a csehszlovák vezetés egyelőre nem foglalt állást Nagy Imre politikájával kapcsolatosan. Prágában és Pozsonyban sokkal jobban értették a magyarországi eseményeket, mint a többi szocialista országbeli testvérpárt, azonnal lemondták a kormánydelegáció már hónapokkal korábban egyeztetett kínai útját, tudván, hogy a távolból nehéz döntéseket hozni.  Október 24-én Moszkvában Antonin Novotný részt vett a SZKP KB Elnöksége rendkívüli, a lengyelországi és magyarországi eseményekkel foglalkozó ülésén, ahol „meggyőződve a helyzet súlyosságáról”, indokoltnak tartotta a szovjet fegyveres erők budapesti beavatkozását. Megbeszéléseket folytatott Nyikita Hruscsovval és más kommunista államok vezetőivel, és még aznap visszatért Prágába, ahol elmondta, hogy Hruscsov élesen bírálta a magyar vezetést, amiért passzív maradt. A magyar eseményeket ellenforradalmi puccsként jellemezte, a felkelőket pedig „banditáknak” nevezte. Féltek a forradalom terjedésétől A csehszlovák pártvezetés attól tartott, ha Szlovákiára is átterjednek a megmozdulások, a Szovjetuniótól függetlenedő, lázadozó térség területileg az Adriától a Balti-tengerig összeér. Ennek megakadályozására több védelmi rendszabályt vezettek be. Szlovákiát a magyarországi forradalom idején elzárták az idegenforgalom elől, nehogy a nyugati ügynökök és más nem kívánt elemek aktivizálódhassanak.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"251934","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"660","style":"width: 600px; height: 714px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"555"}}]] Október 24-én Pozsonyban és a határ közeli szlovákiai városokban, ahol nyugtalanságot tapasztaltak, azonnal letartóztatták a „gyanús” személyeket. Ehhez az is elég volt, ha valaki a magyar eseményeket „szabadságharcként” említette. A Magyar Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetének 35 tagú csoportja arról számolt be, hogy a vendéglátó szlovák üzem vezetősége közölte velük: készüljenek fel rá, hogy a közeljövőben internálják őket a hatóságok. Csehszlovákia-szerte, de főleg Prágában és Pozsonyban a középületek őrségét megerősítették, a rendőrőrjáratok éjszakára géppisztolyt kaptak. A fegyverraktárakat és a párt épületeit fokozottan őrizték. Ügyeltek arra is, hogy a rendfenntartó erők ne keltsenek feltűnést. A legnagyobb készültséget a magyar határ közelében rendelték el.  Szlovákiát elcsatolják Megmozdult a csehszlovák propagandagépezet is. Hirdetni kezdték, hogy ami Magyarországon történik, az a magyar reakció műve, a magyar urak újra rá akarják tenni a kezüket Szlovákiára. A propaganda a magyar felkelést nacionalista, soviniszta, Csehszlovákia területi épségét veszélyeztető mozgalomnak állította be. Még az a rémhír is felbukkant, hogy Szlovákiát Magyarországhoz csatolják, és az ország az Osztrák–Magyar Monarchia mintájára fog működni.  AHOL EGYKOR PÁNCÉLKOCSI LÁNGOLT, MA BURGER KING ÁLL - 1956-2016 AKKOR ÉS MOST Sokan nem látták át, mennyire irreális ez a feltételezés, érthető tehát, ha a szlovákság zöme a kezdeti szimpátia után a magyar forradalom ellen foglalt állást, és azt várta, mikor győznek a szovjet csapatok. Kisebb részük, nagyrészt a földművesek, örültek a magyar forradalomnak, remélve, hogy annak győzelme után náluk is megszűnnek a szövetkezetek, és visszakapják földjeiket. A szlovák lakosság harmadik részét az ingadozók alkották, akik hol a magyar forradalom mellett, hol ellene foglaltak állást. Nem tudták eldönteni, mi lenne a jó számukra, ám miután az oroszok elfoglalták Budapestet, helyeselték a forradalom leverését. 1956. október 26-án a csehszlovák vezetés megkereste az SZKP vezetőit, és felvetette, hogy önkéntes egységeket állítanak fel és vetnek be Magyarországon, de az oroszok ezt elvetették. A CSKP Politikai Bizottsága 1956. október 26-án tartott ülésének határozata alapján a hadsereg és a belügyi alakulatok számára október 28-ra százszázalékos készültséget rendeltek el, és a milíciát (Lidová Milícia, a magyar munkásőrségnek megfelelő szervezet) is készültségbe helyezték. A megmozdulások elkerüléséért a csehszlovák vezetésben döntés született, hogy az újságok és folyóiratok szerkesztőit utasítják a „helyes vonal követésére” Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatosan.  Kiszámíthatatlan szlovákiai magyarok A csehszlovák vezetés helyzetét nehezítette, hogy nem tudták, milyen reakciókra számíthatnak a szlovákiai magyarok körében. A határok védelmét megerősítették, az esedékes leszereléseket bizonytalan határidőre elhalasztották. A csehszlovák hadvezetés magyarokkal szembeni teljesen bizalmatlanságát mutatja, hogy nagyrészt cseh és szlovák tartalékosokat hívtak be. A lengyel nemzetiségű katonák sorozását is kerülték. A magyarokat a cseh és morva területekre helyezték át, illetve hazaküldték. A szlovák–magyar határ védelmére kirendelt csapatok teljes felvonulása csak október 31-re fejeződött be. A hadvezetés stratégiai célja – egy esetleges támadás esetén – a pozsonyi hídfő megvédése volt. A rendőrség külön intézkedési tervet kapott október 28-ra, ekkor ünnepelték Csehszlovákia megalakulásának harmincnyolcadik évfordulóját.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"251935","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"660","style":"width: 600px; height: 415px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"954"}}]] A csehszlovákiai kommunista el­lenzékre a lengyel és a magyar események inspiráló hatással voltak. Október 27-én a belügyi szervek elfogtak egy csoportot, amely a Vencel téri tömegben elvegyülve s rendszerellenes jelszavakat kiabálva próbált tüntetést kirobbantani. Az első komolyabb incidens október 27-én történt: nyolcan elfoglaltak egy lőszerraktárt a csehországi Jičín közelében. A helyi hatóságok gyors fellépése következtében azonnal lefegyverezték őket.  A kommunista vezetésben ez az esemény óriási félelmet váltott ki, az október 27-ről 28-ra virradó éjszaka kidolgozták a terveket a prágai középületek védelmének megerősítésére. A fontos csomópontokra tankokat vezényeltek. A csehszlovák vezérkar október 29-i tanácskozásán felmerült, hogy az ellenforradalmi erők esetleg megpróbálnak átszivárogni a határon, hogy Szlovákiára is kiterjesszék a felkelést, de az is előfordulhat, hogy a magyar felkelőket Csehszlovákiába szorítják üldözőik. Ezt kivédendő döntöttek a tartalékosok behívása mellett, de az ország nyugati feléből nem vezényeltek át egységeket, mert ezzel „olyan benyomást keltettek volna, mintha Magyarország ellen mozgósítanának”. Lázadás a szlávok ellen Október 31-én éjszaka a csehországi Nymburk középiskolájában négy 16 és 18 év közötti diák a következő szöveget írta táblákra és plakátokra: „Diákok! […] nem akarunk szocializmust, hanem demokráciát. Szimpatizálunk a magyar nép szabadságharcával. Az Amerikai Egyesült Államokkal mindörökké. Halál a Szovjetunióra. El a kommunistákkal, szabadságot akarunk!” Később rendszer elleni izgatásért ítélték el őket.  A politikai tisztek a hadsereg felkészítését is megkezdték. Egy akkor ejtőernyősként szolgáló felvidéki magyar emlékezete szerint október 24-én így tájékoztatták őket: „Magyarországon a magyarok fellázadtak a szlávok, a kommunizmus és a Szovjetunió ellen.” Katonatársaival október 25-én a tőketerebesi katonai bázison a helyi politikai tiszt felhívást íratott alá, amelyben ez állt: „Követeljük önkéntes bevetésünket a magyarok ellen. Ígérjük, hogy eskünkhöz hűen, kiirtjuk még a magyarok írmagját is a szlávság nevében!” (Az aláírást megtagadó ejtőernyőst egy héttel később leszerelték.)A fegyveres erők és a pártapparátus teljes készenlétben állt, hogy ha a magyarországi események hullámai átcsapnának Csehszlovákiába, azt azonnal el tudják fojtani. A pártszervek ösztönzésére a CSKP-hez és a kormányhoz mintegy hétezer tiltakozó távirat érkezett, elítélték a magyarországi ellenforradalmat, de szolidaritásukat fejezték ki a magyar nép iránt.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"251936","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"660","style":"width: 600px; height: 566px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"700"}}]] Október 29-én a CSKP levélben fordult a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságához, amelyben a csehszlovák nép együttérzéséről és megrendüléséről biztosították a magyar pártvezetést: „Mindez mélységesen érinti a mi népünket, mely a Magyar Népköztársaságban baráti testvérországot lát, amelyet a szocializmus és a béke közös eszméi kötnek össze.” A csehszlovák vezetés reményét fejezte ki, hogy megszűnnek az összecsapások, és a szocializmus építése folytatódhat Magyarországon. A csehszlovák kormány támogatásáról biztosítja a magyar népet a gazdaság és az életszínvonal emelésében folytatódott a levél. 1956 - MÚLT ÉS JELEN. SIMON ATTILA TÖRTÉNÉSZ GONDOLATAI AZ ÉVFORDULÓ KAPCSÁN 1956-ban a hatalom Csehszlovákiában egy esetleges felkelés csíráit is sikeresen elfojtotta. Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi események idején Csehszlovákia szlovákiai és csehországi részein is nagyrészt nyugalom honolt. Jelentős megmozdulásokra nem került sor. Az egyik cseh újságíró a következőképpen foglalta össze a lakosság magatartását: „Míg a kommunista Lengyelországban az emberek gyűjtést rendeztek, hogy a magyar felkelőknek gyógyszert és vérplazmát juttassanak, addig a csehek lottóztak, és a pozsonyiak hokimérkőzésre mentek.” Csehszlovákia átvészelte a kritikus 1956-os esztendőt, és megerősödött. Azért maradhatott el a magyarországihoz hasonló megmozdulás, mert a gazdasági helyzet és az életszínvonal összehasonlíthatatlanul jobb volt. Csehszlovákia vezetői a magyar forradalmat és annak leverését saját pozícióik megszilárdítására, valamint arra használták fel, hogy elhallgattassák azokat, akik ki mertek lépni a sorból. Az emberek 1956-os megnyilvánulásait a hatalom saját érdekében bármikor fel tudta használni, amikor valaki ellen repressziós vagy diszkriminatív intézkedést kellett hozniuk. Dr. Janek IstvánA szerző történész, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa