Csak egy mondat Trianonról

A magyar alap- és középiskolák a szlovák tankönyvek fordítását kapják meg az oktatási minisztériumtól. A 90-es években elkészült a Simon Attila–Kovács László szerzőpáros tankönyve is, ám ezt a diákoknak meg kell fizetniük. Angyal László, a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola történelemtanára szerint az évfordulók és hátterükben megbújó eseményeket folyamatokat más-más szemszögből tárgyalják az egyes könyvek. „Amíg az Orbis Pictus Istropolitana könyveiben elsősorban az államalkotó nemzetek szemszögéből válnak hangsúlyossá, addig a Lilium Aurum tankönyvében már sokkal árnyaltabb a kép” – jegyezte meg Angyal László, aki úgy véli, csak remélhetjük, hogy a magyar szerzők könyvei ott vannak a magyar iskolákban, s a történelemtanárok használják is.

A magyarokról alig írnak

A tankönyveket elemezve hozzátette, hogy a szlovák tankönyvek fordításai Csehszlovákia 1918-as kikiáltását a cseh–szlovák ellenállás győzelmeként tárgyalják. Külön foglalkozik azzal, milyen erőfeszítéseket tettek a szlovák politikusok az új államalakulatért. „A turócszentmártoni deklaráció sarkalatos pontként szerepel a közös állam létrehozásában. Három tananyagban tematizálódik a kérdés, a fejezetekből kirajzolódik, hogy a szlovákok számára nagy jelentősége volt Csehszlovákia megalakulásának. Ugyanakkor a közös államalakulat ellenére különállóan említi Szlovákiát, amely hosszas folyamat révén csatlakozhatott az új államhoz. A törekvésekben mindvégig ellenségként szerepel a magyar hadsereg, amely Szlovákia területén kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot, de ez nem volt hosszú életű. Ez hamis, valótlan képet festhet a diákoknak” – mutatott rá Angyal László, aki szerint a Kovács–Simon szerzőpáros alapiskolásoknak szánt tankönyveiben árnyaltabb kép tárul elénk az eseményről. „Az új állam létrejöttében külön foglalkozik az új állam határainak kérdéseivel, amelyeket korántsem volt könnyű kialakítani, és tárgyalja a csehszlovákiai magyarság sorsának alakulását is a tankönyv” – jegyezte meg Angyal László. Arra is rámutat, hogy Csehszlovákia szétverésével, valamint a müncheni és a bécsi döntéssel több fejezet foglalkozik, és nem mellőzi Hitler bábállama, Szlovákia megalakulását sem. A Kovács–Simon szerzőpáros tankönyvében hangsúlyossá válik a Felvidék visszakerülése Magyarországhoz, és külön foglalkozik a magyarokkal az önálló Szlovákiában. „Ugyanakkor az 1948-as kommunista fordulatot követően a nemzetiségi problémákat elhallgatták. Mivel Csehszlovákia és Magyarország a szovjet blokkhoz tartozott, rendezniük kellett az egymáshoz való viszonyukat” – magyarázta Angyal László. Arra is rámutat, hogy a Kovács–Simon-tankönyvben jól megfér egymás mellett a felvidéki és a szlovákiai magyar jelzőhasználat is.

Kulcsszerepben a tanár

Angyal Péter, a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola történelemtanára szerint igaz ugyan, hogy a 9. osztályosok tankönyvében csak egy-két mondatban említik meg a deportálást, a lakosságcserét, vagyis a felvidéki magyarságot érintő eseményeket, de legalább nem próbálják meg elhallgatni. „Azért vagyunk mi, történelemtanárok ott az órán, hogy ezeket kidomborítsuk, kontextusba helyezzük” – magyarázta a nemesócsai iskola pedagógusa. Az általunk megszólított pedagógusok abban egyetértettek, hogy óriási a felelősségük, és sok esetben a tanáron múlik a témakörök szakszerű kifejtése.

Több óra kell

Angyal Péter szerint a jelenlegi óraszámok, vagyis a heti egy történelemóra – a 9. osztály kivétel, itt heti két óra van – csak az adatok felsorolására elegendő. „Így a történelemtudat ellaposodik, elhomályosodik” – állítja Angyal Péter, aki szerint minden történelemtanárnak vigyáznia kell arra is, hogy óvatosan boncolgassa az érzékeny szlovák–magyar viszonyt. „Az uszítás helyett mindkét oldalon le kell szűrni a pozitívumokat és a negatívumokat is. A tanároknak arra is rá kell mutatniuk, hogy a háborút követő időszakban az emberek gondolkodásmódja teljesen más volt, mint most. Az egymásra mutogatás helyett az adott időszakot kontextusba helyezve, a látás- és gondolkodásmódot is be kell mutatnunk” – hangsúlyozta Angyal Péter.

Az alapiskolai tanárok abban is egyetértenek, hogy legalább heti kettőre kellene emelni a történelemórák számát. „Én szerencsés helyzetben vagyok, mert iskolánkban az 5. és a 8. osztályban is kaptam egy-egy pluszórát. Viszont a 6. és a 7. osztályos tananyagnál nem tudunk a dolgok mögé nézni” – zárta a nemesócsai pedagógus. A tanárok egyébként azt is rendkívül szerencsétlen elképzelésnek tartják, mellyel legutóbb az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) állt elő. Terveik szerint ugyanis a 9. osztályban a jelenlegi kettőről háromra emelnék a tantárgy óraszámát, viszont az előző évfolyamokban továbbra is maradna a heti egy történelemóra. A magyar iskolák tavaly tavasszal egyéves halasztást kaptak ez alól. Információink szerint a magyar iskolák történelemóráinak számában sincs egyelőre előrelépés.

Nincs segédanyag

Tankönyvek terén hasonló a helyzet a középiskolákban is. Elek József, a komáromi Selye János Gimnázium tanára szerint felső tagozaton pont az 1918-tól számított időszakot tárgyaló tankönyv hiányzik a magyar szerzőpárostól. Elek József a szlovák tankönyvek fordítását több okból sem használja szívesen. „Például a trianoni békét, a határok rendezését egyetlen kurta mondatban említi meg a tankönyv, miközben szlovák szemszögből sem volt mellékes ez az esemény” – mutatott rá Elek József, ugyanakkor azonnal hozzá tette, hogy a magyarországi tankönyvek sem jelentenek megoldást. Hiszen az 1918-as eseményeket, például az őszirózsás forradalmat vagy a köztársaság kikiáltását nagyon részletesen tárgyalják, viszont a Csehszlovákiával kapcsolatos eseményeket nem ecsetelik elég részletesen. „Ez viszont elengedhetetlen, mert három érettségi vizsgatétel is foglalkozik Csehszlovákiával, illetve a szlovák megújhodás témakörével” – mutatott rá Elek József.

Saját forrásból dolgoznak

A komáromi gimnáziumban saját segédanyagot dolgoztak ki erre az időszakra. „Évekkel ezelőtt azzal a filozófiával állítottam össze egy alapszöveget, hogy a semminél több. Ezt köröztetjük a diákok között, erre az alapszövegre építünk a tanórán” – jegyezte meg a történelemtanár, aki szerint a 20. századdal heti két órában kellene foglalkozni a középiskolákban.

Nem lesz új tankönyv

Simon Attila történész nem lát esélyt arra, hogy újabb magyar történelemtankönyvek készüljenek. „Elsősorban azt kellene elérnünk, hogy a minisztérium rábólintson a magyar iskoláknak szánt kerettantervek kidolgozására. Az új tankönyveket pedig ez alapján kellene kidolgozni. A tárca nem akar új kerettantervet, a Híd pedig nem szorgalmazza” – mondta Simon Attila, aki szerint a 20 évvel ezelőtt készült tankönyveket is át kellene dolgozni. A témáról a továbbiakban a Híd és az oktatási tárca véleményét is szándékozzuk közölni.

Történelmi gondolkodás

A gimnáziumi tanár szerint a korábbi évekhez képest jelentősen megcsappant a diákok érdeklődése a történelem iránt. Egy-egy nagy port kavart esemény kapcsán előfordul, hogy diákjai kikérik a véleményét, hogy rákérdeznek egy-egy témára. „Legutóbb a Horthy-szobor állítása kapcsán kérdezték meg a véleményem, de a megyei választások eredményeivel is foglalkoztunk, elsősorban a fasizálódásra összpontosítva” – mondta Elek József, aki szerint a középiskola végére a történelmi adatok, dátumok bemagolása helyett egyfajta történelmi gondolkodás kialakulását kellene elérni a diákoknál. Ez pedig óriási felelősséget ró minden történelemtanárra.