Bonyolult újdonságról van szó

Csáky Pál: „Előfordulhat, hogy a törvény a parlamenti vita során bizonyos változásokon megy keresztül.” Somogyi Tibor felvételeSokan és sokszor bírálták az emberi jogi központ tevékenységét, átláthatatlan gazdálkodását, az igazgatótanács összetételét, mégsem sikerült változtatni a helyzeten. Miért?

A parlament kudarcot vallott az emberi jogok terén azzal, hogy nem volt képes megoldani a központ problémáját. A törvénymódosítással meg akartuk változtatni a központ igazgatótanácsának az összetételét, és hatékonyabbá akartuk tenni az 5,5 millió koronából gazdálkodó intézményt, melyet az ENSZ genfi központja is bírált. 1995-ben három olyan személyiséget hívtak az igazgatótanácsba az Európai Unió országaiból, akiknek garantálniuk kellett volna, hogy az intézmény európai szinten fog működni. Egyikük 1996-ban, a másik kettő 1997-ben mondott le, mert nem akartak a központtal közösséget vállalni. A jelenlegi kormány többször megpróbált a rendelkezésre álló törvényes eszközökkel rendet teremteni, de a központ igazgatója, Ondrej Srebala még a számvevőszék munkatársait sem engedte be, függetlenségére hivatkozva. Csakhogy a függetlenség szakmai kérdésekre vonatkozik, és nem arra, hogy azt csinálhat az adófizetők pénzével, amit akar. Miután minden próbálkozásom kudarcba fulladt, megkértem Ján Čarnogurskýt, hogy terjesszen elő törvénymódosító tervezetet, ugyanis a központ az igazságügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. A módosítást a parlament elfogadta, csakhogy a parlamenti vita során néhány egyenetlenség került a törvénybe, például hogy az igazgatótanácsba az ombudsman is jelölhet egy tagot. Ez elvileg rendben lenne, csakhogy akkor még nem volt ombudsmanunk. Erre hivatkozva az elnök nem írta alá a törvényt, és visszautalta a parlamentbe újratárgyalásra. Most már 76 szavazat kellett az elfogadáshoz, és két szavazat hiányzott a Demokratikus Baloldal Pártjának klubjából. Ez hiba volt. Fél év után új, bővebb tervezetet dolgoztunk ki.

A diszkriminációellenes törvény is rendelkezik egy központ létrehozásáról, és tudomásom szerint felmerült, hogy az emberi jogi központ átalakulhatna az úgynevezett esélyegyenlőséget biztosító központtá. Ez is bekerült az emberi jogi központról szóló módosító javaslatba?

A diszkriminációellenes törvény valóban feltételez egy olyan intézményt, mely első fokon megítélné, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés, és úgy vélem, nincs szükség újabb hivatal kiépítésére, hanem ezzel a hatáskörrel az emberi jogi központot lehetne felruházni. Tehát az igazgatótanács megváltoztatása és egyéb módosító javaslatok mellett az új törvényjavaslatban az is benne van, hogy a diszkriminációellenes központ jogköreit az emberjogi központ kapná meg.

Csakhogy az ilyen lényeges átalakításhoz szükséges az ENSZ beleegyezése, ami nem biztos, hogy sikerül ebben a megbízatási időszakban.

Közben megkaptuk az engedélyt, ott van az asztalomon. És tekintettel arra, hogy emberi jogi témáról van szó, a tervezet a parlamentben is zöld utat kaphat, bár nyilvánvalóan nem csak szakmai kérdésről van szó. Katarína Tóthová volt miniszterelnök-helyettes és Ondrej Srebala között rokoni kapcsolatok is vannak, és az emberi jogokat felügyelő központ igazgatótanácsában olyan emberek tevékenykedtek, mint Augustín Marián Húska, Marta Aibeková, Katarína Tóthová, Dušan Slobodník, Roman Hofbauer, Vojtech Tkáč...

... és Pavel Kandráč, a jelenlegi ombudsman.

Igen. A központ kissé sztálinista felfogású politika gyümölcse: az ENSZ akart egy ilyen intézményt, az előző kormány pedig azt mondta, rendben van, akkor csinálunk egyet a mi képünkre. És a HZDS telerakta a saját embereivel, mi csak ezt akartuk megváltoztatni. Lényegében Kandráč úr tehetetlensége – ahogyan nem tudja létrehozni az ombudsmani hivatalt – is mutatja, hogy milyen szakemberek dolgoztak a központban, bár Kandráčot még mindig inkább a szakértők közé sorolnám. Fél évvel ezelőtt a parlamentben végül is ugyanaz történt, mint az ombudsman vagy a közigazgatási reform esetében, amikor megfúrták a kezdeményezésünket. Ugyanakkor látok esélyt arra, hogy a diszkriminációellenes törvényt elfogadják a képviselők, ugyanis felkeresett Ján Cuper és Katarína Tóthová, és mindketten azt mondták, a HZDS-frakció támogatja a diszkriminációellenes törvényt. Ezzel természetesen Amerika előtt szeretnék az imázsukat javítani. Ezzel szemben a központ körül valószínűleg kemény politikai vita alakul ki, hiszen az lényegében máig a HZDS kezében van, és Srebala újabban Robert Ficóval szövetkezik.

Srebala megpróbálta megakadályozni a tervezet benyújtását, sikerült ugyanis összeszednie 600 aláírást, élt a csoportos véleményezés lehetőségével, mely alapján vitába szállhatott volna az előterjesztővel, a polgárok képviselőjeként érvelhetett volna a tervezet ellen. Csakhogy Srebala nem ment el az egyeztetési tárgyalásra, talán feladta...

Inkább időhúzás volt a részéről. Srebala ügyesen manipulálja a képviselőket. Egyszer már megakadályozta a törvény módosítását, most pedig időzavarba hozta a kormányt és a parlamentet. Ezért bizonytalan mindkét törvény elfogadása, hiszen a honatyák már nem fognak sokszor ülésezni, és a parlament programja több mint 200 pontot tartalmaz.

A diszkriminációellenes törvény nem tartozik az uniós csatlakozáshoz szükséges EU-törvények közé?

De igen, és a parlament sürgősségi eljárással tárgyalja. Ugyanakkor e miatt a jogszabály miatt nem lesznek komoly gondjai Szlovákiának, mert sem az Európai Unió országaiban, sem a tagjelölt államokban nincs sehol ilyen törvény. Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban vannak bizonyos normák, de ilyen átfogó törvény, mint a mienk, még nem létezik. A törvény-előkészítő tanács kétszer foglalkozott a tervezettel. Érdekes, hogy először arra összpontosított, miért nem lehet megvalósítani, másodszor azonban már kedvezőbb volt a fogadtatás, sőt Ľubomír Fogaš miniszterelnök-helyettes, a tanács elnöke arra kért, hadd lehessen ő is a törvény előterjesztője. Vagyis az eddigi kételyek után – akárcsak az ombudsman esetében – megváltozott a véleménye, és reálisnak tartja a törvény elfogadását, sőt megvalósítását. Én megígértem, hogy lehet előterjesztő, mert az csak jó, ha egy ilyen törvénynek minél nagyobb a támogatottsága.

Az egyik kifogás az volt, hogy nem egyértelmű a bizonyítási folyamat, azaz hogy pontosítani kell, mi alapján és hogyan döntik el, történt-e diszkrimináció. Ezt hogyan sikerült megoldani?

Ebből a szempontból valóban bonyolult és nehéz törvény van szó. Nem akartuk, hogy végrehajthatatlan legyen, hogy csak egy deklaráció legyen, a gyakorlatban viszont ne érjen semmit, ezért pontosítottuk a diszkrimináció fogalmát és azt a procedúrát is, melyen majd végig kell menni. Azt is el akartuk kerülni, hogy a bíróságokat e törvény alapján tucat számra lepjék el a beadványok, ezért lesz egy központ, mely egyfajta filterként működik majd.

Részletezné a diszkrimináció fogalmát és a bizonyítási folyamatot?

Azért fogalmazok óvatosan a törvény tartalmáról, mert újdonságról van szó, illetve a jogszabályt véleményező jogászokban még mindig kételyek fogalmazódnak meg, és előfordulhat, hogy a törvény a parlamenti vita során bizonyos változásokon megy keresztül. Ezért részletekbe most nem bocsátkoznék.