Blogmustra

Az új Dzurinda tündöklése és bukása

A kereszténydemokraták fiatal üdvöskéje 36 éves korára immár komoly politikai karriert tudhat maga mögött. A jogi kar elvégzése után a Harvard Law Schoolon és Cambridge-ben tanult, majd négy évig az igazságügyi tárca hivatalvezetője, később minisztere lett. Mára az ellenzék vitathatatlanul legpiacképesebb politikusává nőtte ki magát. Az egyetlen karizmával is rendelkező keresztény konzervatív demokrata, aki képes a média nyelvén beszélni, tömören és velősen fogalmazni. Ráadásul jövőképe is van, ami, valljuk meg, politikai berkekben általában megbocsáthatatlan bűn, hisz komoly veszélyforrás lehet minden pártelnökre nézve.

Daniel Lipšic mindezt maga is belátva rájött arra, hogy ha célt akar érni, nagyban kell játszania. Mégpedig legjobb, ha saját szakállára. Pártjában ugyanis túlzottan tartanak tőle, így ott különösebb babér úgysem terem a számára. Elhatározta hát, hogy Mikuláš Dzurindát követve, aki ugyanezt a második Mečiar kormány alatt (94–98) már megcsinálta, az egész ellenzék mediátorává, egyfajta szellemi vezérévé válik. Pontosan egy éve javaslatot is tett közös ellenzéki köztársaságielnök-jelöltre, árnyékkormányra és választási programra, mellyel szerinte sikerrel vehető a következő választás. Majd a Palko-féle csoportból az utolsó pillanatban kilépve inkább pártjában, a KDH-ban maradt. Érthetően nem akart másodhegedűssé válni, hisz Pavol Hrušovský mellett jóval nagyobb esélyt látott arra, hogy pártelnökké váljon.

A teljes bejegyzés a Körkép blogban olvasható: http://korkep.sk

Moralitás mint a honi politika közkedvelt szava

Szlovákia. Az utóbbi pár hétben megnőtt a morális szavakkal dobálózó politikusok száma. Hogy mely mérce alapján állítják fel az igazságaikat, kérdéses. Az önreflexióból azonban igencsak hiányt szenved a pozsonyi parlament...

Nem elég, hogy az „ellenzékünk” darabokra van szétesve, a gyenge (kivédhető) pofonok után most már az ökölbe zárt kéz veri szét a sokáig fent hordott orrát.

Lipšic nagyon jól tudta, hogy kijelentései milyen port fognak kavarni. Azt is tudta, hogy a Smer jelenlegi retorikája sem fogja szó nélkül hagyni. Dani annak is tudatában volt, hogy Hrušovský csillaga már hullófélben van. A keresztények rájöttek, hogy Pavol nem vált be elnökként. Dániel ujjal mutogat a többiekre, mondván, én ki akartam lépni, de a hatalom(vágy) nem engedte. Most nevető harmadikként megbánja a dolgokat, és a közvélemény 0,3%-át (ami a KDH viszonylatában már rengeteg) a saját oldalára állítja, s lám, megszületett az új vezér (megjegyzem, még mindig jobb, mint Hrušovský).

A teljes bejegyzés a Presstige blogjában olvasható: http://presstige. sk/blog/

Autonómia – az MKP-tól

Lépett a Felvilág, a civilek hosszú hallgatás után összedobtak egy kerekasztalt. Nem hiszem, hogy Artúr király inspirálta volna őket. Sokkal inkább a múlt, volt már sok minden (legutóbb Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum), és sok minden még nem kóser. Példának okáért nem lenne az egy olyan Egyeztető Tanács, urambocsá miniparlament, amely Erdélyben egyébként simán működik. Annak ugyanis már autonómiás a felhangja a Felvidéken. Jaaaj, nem szabad, fuuuj.

Igaz, aztán megkaptuk, amire telik. Ám „a kerekasztal legyen kerekasztal”. Persze, az vesse rájuk az első követ, akinek nagyobb a „kapacitása”. Új politikai pártra nem telik. Nem is kell, abból csak testvérharc lehet, a végső. De valami mégiscsak égetően kellett, mert ha a Felvilágban csak az MKP van, akkor nyugodtan bezárhatjuk a boltot, lehúzhatjuk a rolót, és várhatjuk a (szlovák vagy globális) Armageddont.

Megszületett tehát a Kerekasztal – welcome! Pár stratégiai szépséghibára azért érdemes felhívni a figyelmet kijevi kibicként és felvilági drukkerként egyaránt. Az első rögvest procedurális jellegűnek látszik, ám több annál. Nem engedték be ugyanis a tanácskozás helyszínére az autonómiaharc kóbor lovagját, Bósza Jánost.

A teljes bejegyzés a Felvilág blogban olvasható: http://www.parameter.sk/blog/felvilag

Így is lehetne

Volt egy álmom. Összeült a szlovák és a magyar emberi jogi bizottság, paroláztak egyet, és két óráig tanácskoztak a nagy semmiről. Aztán amikor végeztek, kiálltak a kamerák elé, és lenyilatkozták a szokásos sablonokat: egyetértés, barátság, megoldásra váró problémák, egy újabb találkozó szükségessége. Minden a szokásos, langyos módon folyt, mikor egyszer csak Balog Zoltán állt a mikrofon elé.

„Sajnos nem jutottak közelebb az álláspontjaink a Dunaszerdahelyen történt szégyenletes rendőrtámadás ügyében sem, a szlovák hatóságok, úgy tűnik, véglegesen lezárták az ügyet. Mivel azonban máig nem került elő hiteles videofelvétel az incidensről, szeretnénk megkérni kollégáinkat egy szívességre. Nálunk ugyanis teljesen véletlenül van egy szalag, ami tisztázza, micsoda és miért történt a futballmeccsen. Szeretnénk ezt a felvételt három példányban átadni mélyen tisztelt szlovák kollégáinknak – kérjük, juttassanak el egyet a parlamentbe, egyet a belügyminisztériumnak, egy pedig akár maradhat is a bizottságban. A lemez negyedik példányát az Európai Parlamentbe küldtük, ahol Gál Kinga szólal majd fel az ügyben. Elmondhatatlanul örülünk annak, hogy segíteni tudjuk a nyomozó szervek munkáját.”

A teljes bejegyzés a Szótlan szemtanú blogban olvasható: http://bumm.sk/blog/szemtanu

(© Lashee)