Blogmustra

Čaplovič, a jogvédő

Nem irigylem Dušan Čaplovičot. Egy ilyen kormány kisebbségekért felelős emberének nehéz dolga van, kb. mint iszlám országban női aktivistának lenni. Vagy mint olajcégnél környezetvédelmi referensnek. Utóbbi két dolgot tehet: vagy megpróbál Greenpeace-t játszani, és egy héten belül elbúcsúzhat a munkájától (inkább eleve fel sem veszik), vagy a sajtó előtt fákat ültet és fókákat etet, kioktatja a természetvédőket a természet valódi védelmét illetően, és közben takargatja cége disznóságait. Ismerős a modell?

A szerepet Čaplovič ráadásul pocsékul játssza. A magyarok számára eddig egy fél gesztust sem tett, még a Fico kormányában oly népszerű kirakat-intézkedésekkel sem „kedveskedett” nekünk. Sem egy magyar bál, ahol tört magyarsággal énekel a mikrofonba, sem egy szüreti fesztivál ingyen kolbásszal és burcsákkal, sem pár ezer koronás adomány egy könyvtárnak vagy kultúrháznak. Szíven szúrt nulla.

A teljes bejegyzés a Komáromi blogban olvasható: http://komaromi blog.com/

Magyar püspök Szlovákiában?

A nagy aggódás közepette, hogy a fényesen csillogó euróink ellenére gáz nélkül maradunk, csaknem elsiklott a figyelmünk afelett, hogy Csáky Pál az új év elején ismét hangot adott azon véleményének, hogy a szlovákiai magyar hívek megérdemelnének egy magyar püspököt. A Szlovák Püspöki Kar se váratott sokáig magára a válasszal: az MKP elnöke csak ne gyűjtögessen euróérmék helyett politikai pontokat ilyen kijelentésekkel, a politikusoknak semmi beleszólásuk az egyházi döntésekbe.

Oké, legyünk nagyvonalúak, s ne hányjuk a Szlovák Püspöki Konferencia szemére, hogy képtelenek Csáky Pálban egy egyszerű katolikus hívőt látni. De vajon ők is ugyanolyan nagyvonalúak lesznek-e, ha tényleg nem egy politikus áll elő ezzel a kéréssel, hanem mondjuk egy egyszerű blogger, aki a hitét gyerekkora óta rendszeresen gyakorló római katolikus magyar anyanyelvű szlovák állampolgárként kéri, hogy kapjanak a felvidéki magyarok saját püspököt? Őt meg tetszenek-e hallgatni? Meg a többi csaknem 400 000 magyar nemzetiségű katolikust Szlovákiában? Vagy legalább azt az 50 000-et, akik alá is írták a petíciót a magyar püspökért? Miért van az az érzésem, hogy nem? Mondjuk azért, mert a petíciót se méltatták válaszra?

A teljes bejegyzés a Körkép blogban olvasható: http://korkep.sk

Nincs kiút!

A napi utazás fárasztó, mint azt minden szerencsés érzékelheti, főként úgy, hogy a szlovákiai autóutak száma és minősége közel sincs az EU-s átlaghoz. A mai nehéz útviszonyok között például mindössze 160 perc alatt sikerült megtennünk expresszjáratunkkal a Dunaszerdahely–Pozsony útszakaszt. Megjegyezném, hogy egy köztes megálló sem volt a két város között. Persze ez elsősorban annak eredménye, hogy a 63-as útra magasról tesz a kormány, s nem volt ez másként az előző években sem.

Arról már ne is beszéljünk, milyenek az autópályák, és keletre haladva milyen feltételek várnak ránk az utakon! Nem marad más hátra, mint 85 percet várni arra, amíg egy falun áthaladunk, mert ez a sorsunk. Sajnos, még mindig hiányzik ebben az országban az a fajta társadalmi összefogás, amely képes volna hatékonyan fellépni társadalmi ügyekben. Pedig az infrastruktúra fejlettsége nemcsak társadalmi, hanem gazdasági kérdés is!

A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogban olvasható: http://www.bumm.sk/blog/philosopher

Amikor még volt vér

a pucánkban...

1994. január 8. – Tizenöt éve volt a szlovákiai magyar pártok és önkormányzati képviselők nagygyűlése, amelyen a magyar kisebbség jogállásának alapkérdéseivel foglalkoztak. Sokat lehetne vitatkozni arról, hogy a nagygyűlés és annak követelései helyesek voltak-e vagy nem, valamint arról, hogy mi lett volna az okosabb follow-up. Úgy tűnik, hogy az akkori eufóriából mára csak emléktábla-avatásra futja, összhangban a bevett felvidéki körbevizelős területkijelölés-kultúrával.

Kitérő, de a mondanivalóhoz tartozik: szerepel a mostani hírekben, hogy Szczecin város több más lengyel városhoz hasonlóan polgármesterét, képviselőit küldi Nagy-Britanniába, hogy az ott dolgozó, döntő többségében fiatal lengyeleket hazacsalogassa. A legfelsőbb politikai vezetés részéről is gyakran elhangzik a hazahívó szó. Tisztában vagyok vele, hogy sem számokban, sem kiváltó okokban nem lehet egymáshoz mérni a Brit-szigetek lengyel és szlovákiai magyar gazdasági emigrációit, és nem is erről akarok írni. Ha azonban a fenti hírt olvasom, eléggé nyilvánvalóvá válik a szlovákiai magyar politikai reprezentáció igazi jelleme: a jelen kérdéseire adandó pofás válaszok helyett az európai integráció gyógyírjáról való folytonos papolás, homályos, részleteket nélkülöző önrendelkezési-miazmányok pufogtatása, valamint emlékkonferenciák, múltba révedő tekintetek…

A teljes bejegyzés a Párkányer blogban olvasható: http://parka nyer.blogspot.com (© Lashee)