Bezák érsek nem akart mindenkinek megfelelni

Róbert Bezák nem beszélhet, már azért is a pápai titok megsértésével vádolják, hogy egy nappal előbb jelentette be menesztését, mint ahogy azt a Szentszék nyilvánosságra hozta. Helyette és róla tehát az egyik általa kinevezett esperest, Herdics György dunaszerdahelyi plébánost kérdeztük.

Bezák érsek leváltását követően a Nagyszombati Egyházmegye több esperese, köztük ön is, felkínálta lemondását. Kaptak már valamilyen választ az érseki hivatalt vezető Ján Oroschtól?

Még nem, erről valószínűleg csak az új püspök fog dönteni. Bennünket Bezák érsek úr nevezett ki, úgy tartottuk tisztességesnek, ha felkínáljuk a posztunkat. Az utódjának e nélkül is jogában áll személyes változásokat végrehajtani, de mi szerettük volna azt is kifejezni ezzel a gesztussal, hogy támogatjuk őt, és mellette állunk ebben a nehéz időszakban.

A Pázmaneum Társulás a szlovákiai magyar papok és hívek nevében üdvözölte a leváltását. Számomra azért volt érthetetlen e nyilatkozat, mert Bezák érsek mindig nyitott és barátságos volt a magyarokkal szemben. Ön tapasztalta valaha az ellenkezőjét?

Soha. Nem tudom, mikor lesz újra olyan püspökünk, aki ennyire jó kapcsolatokat ápol a magyarországi püspökökkel, támogatja az ott tanuló és szolgáló papjaink hazatérését, odafigyel a gondjainkra. Minden adandó alkalommal hangsúlyozta, hogy az egyházmegyében a katolikusok negyven százaléka magyar, és a Nagyszombati Érsekség Esztergom lánya. Azt is számtalanszor elmondta, hogy nem ellenzi a magyar püspök kinevezését. Ki merem jelenteni, hogy nekünk, magyaroknak jó püspökünk volt.

Az egyházmegyén belül az esperesek álltak hozzá a legközelebb. Sejtik, mi lehetett a leváltás oka?

Épp mivel jól ismertük őt, elképzelni sem tudunk olyan okot, ami miatt le kellett váltani.

Mivel a valódi okokat kevesen ismerik, mindenféle találgatások kapnak szárnyra. Több pappal is beszéltem az elmúlt napokban, és még közöttük is akadt, aki úgy véli, Róbert Bezák túl liberális, már-már szabados gondolkodású ember volt, afféle világfi. Valóban olyan volt a hangulat az egyházmegyében, hogy érezni lehetett, sokan ezt róják fel neki?

Egyáltalán nem. Más volt, nyitottabb, emberközelibb, mint ahogy azt az inkább konzervatív szlovákiai egyházi közegben megszoktuk, de sokak számára épp ebben rejlett a vonzereje.

Ez a közvetlenség, nyitottság az előéletéből is eredhetett?

Redemptorista szerzetesként a falvakat járta, hogy a társadalom peremén élőkhöz, a nem hívőkhöz is eljuttassa az evangéliumot, mindenféle emberrel szót kellett értenie. A világban azért nő az egyház szerepe a különféle társadalmi eseményeken, mert felismerte, hogy a hagyományok tisztelete mellett élni kell a modern kor lehetőségeivel. Bezák érsek úr is azt vallotta, hogy az egyház nem csak azokat hivatott megszólítani, akik a templomokban ülnek. Máshogy közelítette meg az evangelizációt, de az egyház elveihez mindig hű maradt.

Akkor viszont a többi szlovákiai püspök annyira ortodox, hogy ez már sok volt nekik?

Nem tudjuk, ez volt-e a valódi ok, véleményem szerint nem. Azt nem mondanám, hogy a szlovák püspökök túl ortodoxok, legalábbis nem a szó negatív értelmében, inkább maga az itthoni hagyományos vallásos közeg nem érett még az ekkora változásra.

Az, ahogyan a nyilvánosság fogadta Bezák érsek leváltását, nem erről tanúskodik.

A szlovákiai katolikusok számát tekintve ez egy szűk réteg. Lehet, hogy mérvadó, véleményformáló, de akkor is kisebbség.

Amikor az esperesek összejöttek, elhangzottak kifogások a döntései, megnyilvánulásai ellen?

Biztos nem. És nem azért nem, mert az ő emberei voltunk, mint néhányan gondolják, hiszen ő más közegből, más egyházmegyéből jött, szinte senkit nem ismert közülünk – engem sem. Bár bevallom, cseppet sem zavart, és most sem zavar, hogy az ő emberének tartottak. Sőt! Egyszerűen olyan környezetet akart kialakítani, amely iránt bizalommal lehet, és ez teljes mértékben jogában állt.

Egy dolog a jogkör, másik dolog pedig az, hogyan fogadja ezt az adott közeg. A főpásztori szolgálata elején leváltott esperesek biztos nem örültek a döntésnek.

Ezt embere válogatja, mert volt köztük olyan is, aki megkönnyebbült a sokéves munka után. Nem ebben keresném az okát annak, hogy egyesek miért nem tudták őt elfogadni.

Mégis, mit kifogásoltak nála? Hogy érsekként biciklivel járt Nagyszombatban, Rolling Stonest, Pink Floydot hallgatott, és nem járt mindig reverendában?

Voltak, akik számára ez olyan távol állt attól, ahogy egy érseknek viselkednie illene, hogy már bűnnek számított. Pedig Csehországban, Ausztriában vagy Magyarországon az ilyen megnyilvánulásokon nem ütközik meg senki, és néhány év múlva nálunk se fog.

A hagyományokat minden elé helyezők azt is felrótták neki, hogy elment a Pohoda ifjúsági fesztiválra, megnyitotta a kulturális rendezvények számára a templomokat, urambocsá, egy folkzenekarral énekelt a templomban. Papi szemmel nézve ez már tényleg sok volt?

A Pohoda fesztiválon zajlott beszélgetést és a templomi éneklést is csak felvételről láttam. Véleményem szerint egyik alkalommal sem mondott vagy tett semmi olyasmit, ami méltatlan lett volna a papi hivatásához és az érseki poszthoz.

Azt is paptól hallottam, hogy szimpatizált a németországi Wir sind Kirche mozgalommal, amely a papok nősülését, a nők felszentelését és a homoszexuális házasságokat szorgalmazza.

Én soha nem halottam tőle ilyen nézeteket. A hittételeket illetően szilárd meggyőződésű és konzervatív volt, csak a megnyilvánulási formákban tért el a többségtől.

Olasz hírügynökségek, vatikáni forrásokra hivatkozva, rögtön a leváltása után azt írták, hogy gazdasági okok keresendők a háttérben. A szlovák püspöki konferencia viszont azt hozta nyilvánosságra a héten, hogy az egyházmegye papjai és hívői írtak panaszleveleket a Vatikánba, ezért került sor a vizitációra. Most akkor mi az igazság?

Ezt csak az érintettek tudják. A Vatikánba nyilván levelek ezrei érkeznek, az illetékesek döntik el, minek tulajdonítanak olyan jelentőséget, hogy foglalkoznak is vele. Mi egyáltalán nem érzékeltük, és ha paptársaimmal vagy a hívőkkel beszélgetek, ma sem érzékelem, hogy ellenérzést váltott volna ki az érsek úr viselkedése. Inkább az ellenkezőjéről beszélhetnék. Mindenkinek nyilván nem lehet megfelelni, de ő nem is akart.

Sokszor hangoztatta, hogy úgy fogja vezetni az egyházmegyét, ahogy ő, Róbert Bezák tudja, és ehhez megvolt a felhatalmazása is. A jelek szerint csak befolyásos támogatói nem voltak.

Egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy szövetségeseket szerezzen. Úgy gondolta, hogy a jó szándék és a nyitottság elég. Szerzetesként kis közösségben élt, ahol mindenki mindenkit ismert, nem kellett csoportérdekekre, rejtett összefüggésekre figyelni. Hitte, hogy ha bizalmat kapott, élhet a jogaival, és megteheti, amit a lelkiismerete diktál. Nem akart, és nem is tudott alakoskodni, taktizálni, ez a jellemével ellenkezett volna.

Nem érezte, meddig mehet el az elődjével szemben? Elefánt volt a porcelánboltban?

Róbert Bezák volt. Lehet, hogy tudta, milyen kompromisszumokat várnának el tőle, de egy határon túl a személyes integritásával ellenkezett, hogy megtegye azokat.

Nem tudjuk és lehet, hogy soha nem is fogjuk tudni, abba bukott-e bele, hogy nyíltan elhatárolódott az elődjétől, Ján Sokoltól, sőt, elkezdett takarítani utána. Az viszont felettébb érdekes, hogy miközben a szlovák püspöki konferencia Ján Sokol mellett mindig kiállt, akár a besúgói múltjáról, akár zavaros pénzügyeiről volt szó, Róbert Bezáknak annyit sem mondtak, hogy köszönik a munkáját.

A Szentatya döntése végleges és megmásíthatatlan. A papi engedelmesség jegyében a püspökök sem tehettek mást, mint hogy elfogadják.

Ezt nem vonom kétségbe. Még azt sem vitatom, hogy a kánon értelmében nem tájékoztatnak az okokról. Egyszerűen csak valami emberi hangot, egyházi személyekhez méltó irgalmasságot hiányolok, ami kimondatná valakivel, hogy egy volt közülünk, ismertük, vannak érdemei. Vagy az engedelmesség azt is megköveteli, hogy teljesen megtagadják?

Ezt a kérdést nem nekem kellene feltennie.

Nem tudom elképzelni, hogy Ján Sokol viselt dolgairól ne kapott volna leveleket a Szentszék. Ennek ellenére sem püspöksége huszonegy éve alatt, sem utána nem jött ide apostoli vizitátor, hogy felmérje, mit hagyott maga után, pedig Bezák érsek kérte ezt. Még most is akkora Ján Sokol befolyása a Vatikánban, hogy akár utódja leváltásához is köze lehetett?

Erre most nem ismerjük a választ. Nem tudjuk, milyen felsőbb érdek befolyásolta a Szentszék döntését.

Létezhet olyan felsőbb érdek, amelyért egy embert így meg lehet alázni? El tudja képzelni, hogy Bezák érsek olyan súlyos vétket követett el, amiért ezt érdemelte?

Ezt nem tudom elképzelni.

Az érsek úr, azt állítja, nem tudja, milyen kifogások merültek fel ellene. Ezt elhiszi neki?

Elhiszem, mert nincs okom kételkedni a szavaiban.

Akkor hogy értelmezi a pápai nuncius nyilatkozatát, miszerint, a püspöki kongregáció ismertette Bezák érsekkel a vizitáció eredményének legfontosabb, rá vonatkozó pontjait, és ezekre írásban válaszolhatott.

Lehet, hogy ebből a néhány pontból nem tudott következtetni arra, mi ellene a lényegi kifogás.

Vagy azt sem tudta, hogy a válaszaiból mit fogadtak el?

Valószínű, hogy így van.

Ugyanebben a nunciusi nyilatkozatban az is olvasható, hogy a leváltásáról szóló döntés nyilvánosságra hozatala előtt az érsek még találkozhatott volna a Püspöki Kongregáció prefektusával, de ez a találkozó nem valósult meg. Azt viszont nem írják, miért.

Ez számunkra is talány.

Erre a találkozóra mindenképp a pápai döntés után került volna sor. Változtatott volna még valamit a lényegen?

Aligha. A pápa hosszas mérlegelés és imádság után megfontoltan döntött, nehezen elképzelhető, hogy utólag visszavonta volna.

Bezák érsek sejtette a vizitációt megelőzően, hogy valami készül?

Sejtette, de nem hitte, hogy ennek ilyen súlya lehet a Vatikánban.

Akkor sem beszélhetett arról, mit kérdeztek tőle a vizitátorok?

Nem, a hallgatási kötelezettség már a vizsgálat folyamán is vonatkozott rá. Soha nem beszélhet arról, mit kérdeztek tőle, vagy mit tud a leváltása körülményeiről.

Vagyis csak az hangzik el, amit a Vatikán állít, hogy az érsek mindent tud, de a nyilvánosságot pont az ő érdekében nem tájékoztatják. Emberként borzasztó nehéz lehet elviselni, hogy semmit nem mondhat a saját védelmében.

Emberként biztos, de papként nem emberi távlatokban kell mérni. Az egyház kétezer éves, és az igazság eddig még mindig kiderült. Nehéz lenne úgy élni, hogy ebben nem hiszünk.

Önök kapcsolatban vannak. Hogy viseli, ami körülötte zajlik?

Annak az embernek a békéjével, akinek a lelkiismerete tiszta. Nem ábrándult ki az egyházból, tudja, hogy meg fogja találni benne a helyét és ezt az egészet próbatételnek tekinti. Gyakran mondta, hogy aki püspök lesz, az közelebb kerül Istenhez a dicsőségben és a megaláztatásban is. Ez most rajta is beteljesedett, de sokszor épp a megaláztatás vezet a lelki felemelkedéshez.

Lehet ő még pap Szlovákiában? A püspökök legalább utólag biztosan felmérték a népszerűségét, nem valószínű, hogy engedik, hogy élő legendává váljon.

Azt hiszem, ő is nyugalomra vágyik. Ezt pedig leginkább külföldön találhatja meg akár a rendjében, akár papként.

Amikor hívők kérdezik, mit gondoljanak ezek után az egyházról, hogyan higgyenek abban, hogy igazságos és könyörületes, mit mond nekik?

Azt, hogy amit mi most rossznak látunk, később még vezethet valami jóra. Van az úgy, hogy csak a kezünket tudjuk széttárni, és az égre pillantunk, de akkor is az égre pillantunk. Történelmünk folyamán sokszor a megalázottakból lettek a felmagasztaltak, és a körülrajongottak buktak el. Hívő ember számára Isten az egyetlen ítélőbíró, aki nem csak a cselekedeteinket, hanem a gondolatainkat, a szándékainkat is ismeri. Végső soron pedig csak ez a fontos.