Bedöntött pillérek és szomszédos trükközések

ÖSSZEFOGLALÓ

Pozsony. Nem csak Szlovákiában került veszélybe az elmúlt években a második nyugdíjpillér. A többi V4-es országban is bevezették a nyugdíjpénztári rendszert, ám az elmúlt években gyakorlatilag mindenütt hozzányúltak. Érdekes módon a legkevésbé Szlovákiában sínylette meg a rendszer a politikusok közbelépéseit.

A legismertebb talán a magyarországi eset. Miután a második Orbán-kormány felállása után az unió nem engedte elszállni a magyar költségvetést, a kabinet a magánnyugdíj-rendszer államosítása mellett döntött. 2010 őszén teljesen eltüntette a rendszert – az addigi megtakarításokat államosította (ezekből jórészt a magas államadósságot csökkentették, visszaváltva a nyugdíjpénztárak által vásárolt magyar államkötvényeket), az ügyfelek pedig visszatértek az állami, felosztó-kirovó rendszerbe. A döntés 3 millió leendő nyugdíjast érintett, a pénztárak vagyona 2700 milliárd forint volt, ami a magyar GDP 10 százalékának felelt meg.

Lengyelországban 2013 őszén nyúltak a nyugdíjalapokhoz. A cél itt is pénzpolitikai jellegű volt: a lengyel államadósság vészesen közelített a 60 százalékos adósságplafonhoz, a Tusk-kormány pedig az egyszerűbb utat választotta: államosította a pénztárak kötvényeit. Ezzel egy csapásra a 8 százalékponttal csökkentette a GDP-arányosan meghatározott államadósságot. A nyugdíjpénztártagok követeléseit pedig az állami I. pillér vette át.

Csehországban viszonylag későn, csak a Nečas-kormány vezette be, 2013 januári hatállyal. A jobboldali kabinet nem sokkal később megbukott, az őt váltó baloldali Sobotka-kormány pedig tavaly novemberben elhatározta a második pillér bedöntését. A döntés 2016. január 1-vel lép hatályba. A cseh rendszer iránt – a jövőjével kapcsolatos politikai kérdőjelek miatt is – gyér érdeklődés volt, csak alig több mint 80 ezer személy lépett be a rendszerbe, holott a Nečas-kormány félmillió taggal számolt eredetileg. (MSz)