Az ügyvédi titoktartás dilemmái

Még ha csak gondatlanságból mulasztom is el a bejelentés, akkor is kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetést kaphatokHloska Tibor felvételeMennyire súlyos probléma a pénzmosás Magyarországon?

Nehéz megmondani, de a veszély fennáll, ezért nem tudom rossz néven venni, ha e veszély kiküszöbölése érdekében minden szükséges rendszabályt és jogi lehetőséget igénybe vesznek. Ezeknél azonban ügyelni kell arra, hogy ne sérüljenek általános, például az emberi jogi normák, valamint egy több évszázados hivatás legfontosabb etikai normái. Az ügyvédek is azt szeretnék, hogy a közélet tiszta, problémamentes legyen, ugyanakkor fontos, hogy hivatásunkat ne érje olyan sérelem, melyen keresztül vagy nem tudjuk azt korrekt módon gyakorolni, vagy óhatatlanul konfliktusba kerülhetünk az ügyféllel. Angliában például ha valaki házat akar vásárolni, és az ügyvédnek kliense egy-egy megjegyzéséből esetleg olyan gyanúja támad, hogy talán pénzmosásról van szó, jelentenie kell. Amíg viszont az illetékesek ellenőrzik a megérzést, két hónap is eltelhet. Addig mit mondjon az ügyfelének, miért nem foglalkozik vele? Mivel magyarázza, miért nem veheti meg a kiszemelt házat? És ha alaptalan a gyanú? Már több évtizede gyakorlom a hivatásomat, számomra elképzelhetetlen, hogy ügyfelemmel ne közölhessem, bejelentést tettem vele kapcsolatban, és visszajelzésre kell várnom a rendőrségtől, majd esetleg kiderül, túlértékeltem a bejelentési kötelezettségemet.

Magyarországon a jogászoknak van ilyen bejelentési kötelezettségük?

Pillanatnyilag még nincs. Nálunk két azonos szintű jogszabály ütközik. A pénzmosással kapcsolatos uniós direktívát átültettük a magyar jogrendbe – idővel kiderül, jól sikerült-e a fordítása és a magyar viszonyokhoz való alkalmazása. Az már most nyilvánvaló, hogy ez a törvény ütközik az ügyvédekről és az ügyvédi esküről szóló jogszabálynak a titoktartásra vonatkozó rendelkezésével, és ezt valahogyan – legkésőbb ősszel – fel kell oldani.

Konkrétan mi okoz gondot?

A törvény úgy fogalmaz, hogy ha nekem mint jogásznak az elém tárt tényekből, adatokból gyanúm támad, hogy e mögött pénzmosásra utaló cselekmény húzódik, jelentenem kell. Mi az, hogy gyanú merül fel tényekből, adatokból, körülményekből? Nem vagyunk egyformák, és az ügyvédi hivatás gyakorlásához biztonság is szükségeltetik. Ha örökké abban a félelemben kell egy ügy intézése vagy akár csak vállalása kapcsán gondolkodnom, hogy vajon a tény, a körülmény, a gyanú felmerülhet-e, nem lehet félelem nélkül dolgozni. Ezt kell megoldani.

Hogyan?

Nagyon egyszerűen. A rendőr- és nyomozóhatóságnak, illetve egyéb szerveknek minden apparátus megvan ahhoz, hogy az ilyen cselekményeket feltárják és minél előbb felszámolják. Nem indokolt, hogy ezt az ügyvédi titok sértésének árán próbálják megoldani. Vannak egyéb eszközök...

Konkrétan milyenek?

A rendőrség nyomozzon jól! Helyezze el azokat a műszaki és egyéb lehetőségeit, melyeket a vonatkozó jogszabály alapján legálisan használhatnak. Ne az ügyvéd legyen köteles a titkot feltárni! Ha én félős ügyvéd vagyok, tíz ügyből tizenegyszer bejelentem, mert jobb félni, mint megijedni... De hogyan nézzek utána az ügyfelem szemébe? Az angol megoldás megengedhetetlen, azaz hogy két hónapig azzal hitegessek valakit, hogy majd később folytatjuk az ügyét, és tudom, hogy ezt az embert feljelentettem egy megérzés, egy gyanú alapján.

Az uniós norma meghatározza, mi minősül gyanúnak?

Nem, az ügyvédekre ilyen súlyos kötelezettséget rovó szöveg rendkívül képlékeny, mindenki magyarázhatja, ahogy akarja. Ha nem jelentettem be az ügyfelemet, mert nem volt gyanús megérzésem, később mégis fény derül valamilyen bűncselekményre, azzal vádolhatnak, hogy nem voltam elég körültekintő. Nálunk nemcsak a szándékos, hanem a gondatlanságból elkövetett törvénysértést is büntetik, és utólag mondhatják: ha kellő gondossággal jártam volna el, észlelnem kellett volna, hogy vannak bizonyos gyanúokok.

Vagyis ha Ön nem lát pénzmosásra vagy egyéb bűncselekményre utaló okot, és nem jelenti fel ügyfelét, utólag ezért börtönbe is kerülhet?

Igen, a gondatlanságból elmulasztott bejelentésért komoly büntetőjogi felelősségre vonás jár. Akár kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnék, természetesen a kamarából is kizárnának.

Akinek tiszta a lelkiismerete, gondolom, nem kell a büntetéstől tartania. A normát valószínűleg a becstelen ügyvédek és a pénzmosás ellen találták ki.

Igen, és amikor bírálom az uniós rendelkezést, nem a becstelen, a hivatásukat sárba tipró, nem esküjük szerint dolgozó ügyvédeket akarjuk védeni. Aki súlyosan gondatlanul, szándékosan segítséget nyújt valamilyen bűncselekmény során, annak büntetésére megvannak a büntetőjogi eszközök: lehet tettes, társelkövető, felbujtó és millió alakzata van a felelősségre vonásnak, amire nem vonatkozik az ügyvédi titoktartás védelmével kapcsolatos álláspontunk. Az ügyvédi kamara kizárólag hivatásunk gyakorlása érdekében lép fel. A probléma mindenhol létezik, és bár vannak eltérések, a fő kérdésekben szinte az összes európai országban egyformán gondolkodunk. Ugyanúgy érvényes ez Szlovákiára is, amiről a közelmúltban tartott szakmai konferencián is meggyőződhettem. Ugyanazon dilemma előtt állnak a szlovák ügyvédek, mint a magyarországiak, ezért nagyon jól megértjük egymást. Ha államaink között is olyan jó viszony és együttműködés alakul ki, amilyen ügyvédi kamaráink között létezik, akkor a jövővel kapcsolatban derűlátó vagyok. Ugyanilyen baráti viszonyban vagyunk a szlovén, a cseh, a lengyel és más kamarákkal is.

Eddigi pályafutása során előfordult már, hogy meg kellett szegnie az ügyvédi titoktartást?

Az egyetemen mind a mai napig elpróbáltatnak a jogászhallgatókkal különböző művileg kialakított helyzeteket, de az élet teljesen más. Egy ügyvédi irodába soha nem azzal lép az ügyfél, hogy ügyvéd úr, magát köti a titoktartás, ezért magának elárulom: holnap fel akarom robbantani a parlamentet. Az egyetemen erre azt mondják: az ügyvédet ilyen helyzetben köti a titoktartás, legfeljebb igyekszik lebeszélni az illetőt, mindenféle segítséget megtagad, esetleg megpróbálja az illetékesek tudtára hozni, hogy fokozzák az épület védelmét, de mást nem tehet, amiért felelőségre sem vonhatják. Csakhogy ez lombikpélda. Aki valamilyen rosszat akar tenni, az a titoktartás hatálya alatt nem közli az ügyvédével. Több mint harminc éve ügyvédkedem, de soha nem találkoztam ilyesmivel.

És gyanúja már volt?

Nem. Talán szerencsém volt, bár mostanában gyakran foglalkozom gazdasági ügyekkel. Manapság nagy divat a társaságalapítás, és ilyenkor kikérdezem: milyen tevékenységet akar folytatni, korábban mivel foglalkozott, mennyi tőkével kezdenek. A válaszokból még nem kell arra következtetnem, mi a cégalapítás igazi szándéka, hogy pénzmosásra akarják-e használni. Szerencsére azok, akikkel idáig kapcsolatba kerültem, jelenleg is létező cégek képviselői, még a veszélyhelyzet sem állt fenn, de semmi sincs kizárva.