Az idei év sem szűkölködött az egészségügyi válságokban

A felsorolt válságok árnyékában talán már távolinak tűnhet, de az idei év első negyedéve még a koronavírus-járvány kezeléséről szólt. Szlovákia 2022 januárjára túl volt a delta variáns által kiváltott hullám csúcsán, így az év első néhány hete az óvintézkedések fokozatos feloldásáról szólt: a diákok a távoktatás nehézségei után végre visszatérhettek a jelenléti oktatáshoz, és a kijárási tilalmat is eltörölték. Ugyanakkor néhány korlátozás továbbra is érvényben volt, az egészségügyi minisztérium ebben az időszakban igyekezett nagyobb szabadságot adni azoknak, akik beadatták a koronavírus elleni vakcinát. Ennek eredményeként jöttek létre a különféle OP-rezsimek – az emberek annak függvényében látogathattak el az éttermekbe és a különféle rendezvényekre, hogy ki mennyi oltást vett fel, illetve mikor esett át a megbetegedésen. A szabályok szinte hetente változtak, és nagyon nehéz volt követni, ki milyen rezsimbe tartozik, illetve hogy az egyes csoportokat milyen többletjogok illetik meg.

Az omikron

A korlátozások enyhítése közben azonban már tudni lehetett, hogy hamarosan érkezik az újabb hullám, amelyet a még gyorsabban terjedő új mutáció, az úgynevezett omikron variáns vált majd ki. Az említett mutációt már január elején azonosították Szlovákiában, így a kérdés csak az volt, mikor válik dominánssá, illetve mikor indítja el az újabb hullámot.

Az omikron január utolsó hetében robbant be, ekkor kezdett újra jelentősen megemelkedni a fertőzöttszám, és végül február közepén érte el a tetőpontját, amikor a naponta azonosított betegek száma meghaladta 20 ezer főt. Valójában azonban sokkal több fertőzött lehetett az országban, hiszen a szlovákiai laboratóriumokban mindössze napi 40 ezer PCR-tesztet voltak képesek kiértékelni. A pozitivitási arány ekkoriban 50–60 százalék között mozgott, ami azt jelenti, hogy minden második letesztelt személy fertőzött volt. A magas pozitivitási arány alapján a szakértők arra következtettek, hogy valójában százezrek lehetnek fertőzöttek az országban.

Gyors hullám

A legfontosabb kérdés akkoriban az volt, hogy a szlovák kórházak mennyire lesznek képesek ellenállni az omikron variáns okozta hullámnak. A szakértők félelme abból adódott, hogy 2021 telén a szlovák fekvőbeteg-ellátás egy hajszálra volt az összeomlástól, hiszen február végén közel 4000 ezer páciens szorult kórházi kezelésre. Akkoriban minden olyan műtétet el kellett halasztani, amely nem volt életbevágó, hiszen alig tudták elhelyezni a betegeket az egyes intézményekben, és a betegek jogosan tartottak attól, hogy nem jutnak időben egészségügyi ellátáshoz.

Az omikron azonban szerencsére nem volt annyira pusztító, mint az előző variánsok. A virológusok szerint ennek számos oka volt. Az egyik az omikron alapvető tulajdonságából adódott – amellett, hogy fertőzőbb volt a korábbi mutációknál, kevesebb eséllyel okozott súlyos lefolyást. Ráadásul egy olyan időszakban szabadult rá az ország lakosságára, amikor sokaknak még erős volt a természetes védettsége az egy hónappal korábbi, delta által kiváltott járványhullám miatt, illetve ekkoriban már több mint 2,5 millió ember adatta be a vakcinát. Egy évvel korábban, amikor a kórházak a telítettség szélén álltak, még alig volt elérhető a vakcina a lakossága számára. Ezek a tényezők mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kórházi kezelésre szoruló betegek száma végül el sem érte a háromezret – a hullám csúcsán 2918 személyt kellett bent tartani a Covid-osztályokon. A fertőzöttszám február második felében csökkenésnek indult, és március végére tulajdonképpen a negyedére esett vissza, a kórházak helyzete pedig nagyjából április végére stabilizálódott.

A csökkenő tendenciák alakulásával fokozatosan kezdték el megszüntetni a korlátozásokat. Március 14-én például eltörölték a tömegrendezvényekre vonatkozó szabályokat, április 21-én pedig felszámolták a kötelező beltéri maszkviselést érintő előírásokat is.

Nyugodtabb nyár

Járványügyi szempontból a nyár viszonylag nyugodtan telt. Bár június végén voltak arra utaló jelek, hogy az omikron mutáció BA.5-ös alvariánsa újabb problémákat okozhat az országban, de ez a hullám viszonylag gyorsan lecsengett, augusztus közepére Szlovákia már túl volt a csúcsán. Az említett mutáció miatt nem is kellett újabb óvintézkedéseket bevezetni, és a kórházban kezelt betegek száma nem érte el a 800-at sem, így a lakosság jelentős része nem sokat érzékelt az aktuális variáns terjedéséből. Augusztus végén még felmerült, hogy a koronavírus egy újabb, kentaur nevű mutációja őszre újra berobbanhat, de ez végül elmaradt.

Tavasz végén, illetve nyár elején a sajtóban megjelentek a majomhimlővel kapcsolatos hírek is, mivel több európai országban, köztük Szlovákiában is azonosítottak betegeket, de szerencsére ebből sem lett komoly baj. Nyár elejére tehát a szlovák kórházak végre fellélegezhettek a két évig húzódó járvány után, és ekkorra már a kormányt is egészen más kérdések foglalkoztatták az egészségügy kapcsán.

Uniós pénzosztás

A nyár egyik legfontosabb kérdése az volt, milyen kórházakat újít fel Eduard Heger (OĽaNO) kabinetje az Európai Unió helyreállítási alapjából. Szlovákia közel 1 milliárd eurót fordíthat erre a célra. A koalícióban azonban heteken keresztül azon zajlott a vita, hogy milyen kórházak részesüljenek az anyagi forrásokból. Az OĽaNO-n belül két álláspont feszült egymásnak: Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszter úgy vélte, hogy az uniós helyreállítási alapból minden egyes kórháznak részesülnie kell, függetlenül attól, hogy állami vagy magánkézben van. Lapunk információi szerint a másik oldalon Marek Krajčí korábbi egészségügyi miniszter és Igor Matovič pénzügyminiszter állt, ők úgy gondolták, hogy az uniós forrásokból kizárólag csak az állami kórházaknak kellene kapniuk, hiszen ezekkel a támogatásokkal nem a magánvállalkozók zsebét kellene gazdagítani.

Ez azonban a magyarlakta járások szempontjából kifejezetten rossz hír lett volna, hiszen a déli régiók túlnyomó többségében magánkézben lévő intézmények vannak.

Húzódó vita

A vita heteken keresztül húzódott, a szakértők pedig folyamatosan arra figyelmeztettek, hogy Lengvarskýnak cselekednie kell, mert az uniós pénzek lehívása határidőhöz van kötve, és ha a miniszter tovább halogatja a döntést, akkor Szlovákia végül a teljes összeget elbukhatja. A helyzet odáig fajult, hogy Heger már nyíltan is bírálta a tárcavezetőt a késlekedés miatt. Lengvarský végül július 1-jén jelentette be, hogy az egymilliárd euró mintegy kétharmadát a pozsonyi és a turócszentmártoni állami intézmények felújítására fordítják. A fennmaradó, mintegy 300 millió euróért a kisebb, regionális kórházak is pályázhatnak, így az OĽaNO-n belüli vitában végül az aktuális egészségügyi miniszter akarata érvényesült. Heger akkor azt mondta, a további pénzosztás során elsősorban a keleti országrész kórházaival számolnak, de a részleteket csak szeptemberben mutatják be.

A szeptemberi bejelentés azonban elmaradt, Heger és Lengvarský csak november közepén hirdette ki az újabb, 212 millió összértékű pályázati felhívást. A projektek beküldésének határideje december 31., így idén már biztosan nem tudjuk meg, pontosan mely intézmények kaphatnak az uniós forrásokból, és hogy a felújítások érintik-e a magyarlakta régiókat.

Újabb válság

Az ősz kezdetén aztán egy újabb válsághelyzet alakult ki, amikor több mint 2100 orvos csatlakozott a Szlovák Orvosszakszervezet (LOZ) tömeges felmondási akciójához. Ez a lépés korántsem jött váratlanul: Peter Visolajský, az LOZ vezetője már februárban tárgyalni hívta Hegert, hogy a követeléseik teljesítéséről egyeztessenek. Az orvosszakszervezet a teljes egészségügy megreformálását követelte a kormánytól, a bérek megemelésétől kezdve a kórházak anyagi helyzetének rendezésén át egészen az orvostanhallgatók oktatásának megváltoztatásáig. Az LOZ nyolc pontba szedte össze az elvárásaikat, de a Heger-kabinet sokáig tétlen volt az ügyben.

Visolajskýék április elején sztrájkkészültséget hirdettek, illetve elmondták, ennél határozottabb lépésekre is készülnek, ha a kormány továbbra sem veszi komolyan őket. Mivel a nyáron sem történt semmiféle érdemi előrelépés, szeptember végén bejelentették, több mint 2100 kórházi orvos nyújtja be a felmondását, amelynek a lejárati határideje két hónap, így Hegeréknek november végéig van ideje arra, hogy rendezzék a helyzetet. Ellenkező esetben december elejétől összeomlik a fekvőbeteg-ellátás, hiszen a szlovák kórházak képtelenek lennének működni, ha egyik napról a másikra kétezer orvos távozna.

Kínkeserves megegyezés

Ehhez hasonló helyzet már 2011-ben is előállt a szlovák egészségügyben, még a Radičová-kormány ideje alatt. Az akkori kabinet úgy oldotta meg a helyzetet, vagy veszélyhelyzetet hirdettek az egészségügyben, így arra kötelezték az orvosokat, hogy térjenek vissza a munkahelyükre. Lengvarský azt mondta, semmiképpen sem szeretné meghozni ezt a lépést, így különféle forgatókönyvekkel számolnak, ha tényleg sor kerülne a tömeges felmondásra. A tárcavezető azonban végig hangsúlyozta, bízik benne, hogy végül sikerül megegyezni.

Másfél hónap elteltével azonban még mindig patthelyzet volt, az LOZ pedig már kongatta a vészharangot. Ekkor csatlakozott a tárgyalásokhoz Heger, később pedig Matovič is, hiszen az orvosok követelései közül néhány az állami költségvetésre is hatással volt. Utóbbi azonban csak tovább nehezítette a helyzetet, mivel a pénzügyminiszter a Facebook-oldalán gyakran személyes hangvételű bejegyzésekben üzengetett a szakszervezeti képviselőknek. Zsarolóknak nevezte őket, akik a szlovákiai betegeket túszként használják a követeléseik teljesítésére. Még pár nappal a határidő lejárta előtt sem lehetett tudni, hogy születik-e eredmény. A feleket több egészségügyi szervezet is felszólította, hogy kössenek kompromisszumot, köztük az Általános Egészségbiztosító (VšZP) is, amely arról számolt be, hogy az emberek rettegve keresik fel őket, mert félnek, hogy decembertől nem lesz, aki ellássa őket.

November 26-án Matovič a Facebook-oldalán azt írta, felfordult a gyomra attól, amit az orvosok műveltek a tárgyalások alatt, így ő kiszállt az egyeztetési folyamatokból.

Heger november 27-én bejelentette, sikerült megegyezni a szakszervezettel. A két fél alá is írta a memorandumot, amelyben a kormány elkötelezte magát, hogy a teljesíti az LOZ reformköveteléseit.

Mi várható jövőre?

Végül tehát sikerült elkerülni a fekvőbeteg-ellátás összeomlását, azonban a szakszervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a kormány továbbra sem lélegezhet fel az egészségügy helyzetével kapcsolatban. Az LOZ memorandumja ugyanis elsősorban a kórházi alkalmazottak bérkérdését rendezte, viszont a járóbeteg-ellátásban dolgozó szakemberekét nem. A Rendelői Szolgáltatók Szövetsége (ZAP) szerint a kormány kénytelen lesz több pénzt fektetni a rendelők működtetésébe, ha el akarja kerülni a hálózat összeomlását. Mint mondták, Szlovákiában már így is nehéz bejutni a szakorvosi rendelőkbe, és ha a helyzet változatlan marad, akkor jövőre még több orvos távozhat a rendszerből.

A rendelők helyzetét tovább nehezíti az aktuális influenzajárvány is, amely a koronavírus visszaszorulásával most különösen nagy méreteket öltött. Lapunk is beszámolt róla, hogy egyre több óvodát és iskolát zárnak be, mert sok a beteg gyerek, de az egészségügyi intézmények is nagyon leterheltek. Martin Pavelka infektológus azonban nemrégiben azt nyilatkozta az Új Szónak, hogy az influenzajárvány miatt biztosan nem lesznek olyan óvintézkedések, mint amilyeneket a koronavírus kapcsán rendeltek el.

A jövő év a kórházi reformok szempontjából is fontos lesz. A minisztériumnak ugyanis közölnie kell, milyen intézményeket szeretne felújítani a már említett uniós helyreállítási alapból, valamint ismertetniük kell az új kórházhálózat részleteit is, amely jelentősen átalakítja majd a jelenlegi fekvőbeteg-ellátás működését.

A kormányra tehát a jövő évben is kulcsfontosságú kihívások várnak. Kérdéses, hogy az említett problémákból végül mennyit sikerül megoldani, hiszen a Heger-kabinet nemrégiben megbukott, és egyelőre nem látszik, milyen megoldást sikerül találni a belpolitikai válságra. Ha a jövő év a választási ígéretekről és a kampányról szól majd, akkor az egészségügy problémái könnyedén háttérbe szorulhatnak. Annak a szlovák egészségügynek a rendszerszintű problémái, amelyet a politikai vezetés már csaknem 30 éve szeretne megreformálni, de az utóbbi évtizedekben inkább csak hanyatlás látszott, mintsem valódi fejlődés.