Az év könyvillusztrációi

Oda kell figyelni, ha az ember első pillantásra megkapó, nem szokványos és határozottan míves, gondos kézzel rajzolt, lélekkel teli illusztrációt vesz észre egy könyv borítóján.

Ilyen eset egyre kevesebb esik meg velem, többször inkább azt érzem, a ma forgalomban levő könyvek borítói vagy nagyon erős hátsó szándékkal akarnak befogni, vagy pedig olyan igénytelenek, rosszul megtervezettek, hogy elborzadok tőlük. Az odafigyelésre méltó borítót a minap az egyik könyvüzlet kirakatában vettem észre: egy valahová a messzeségbe néző nemes arcélű portré (mint kiderült, Mátyás királyé e szép arcél, bár lehet, hogy van egy kis huncutság is benne), mellette pedig girbegurba meseváros és egy csalfa, kényeskedő leányzó rajza.

Mi is hát ez a könyv, ki próbálkozik itt valami egyedivel, jól olvasható, mégis szokatlan vonalvezetésű illusztrációval. Mátyás királysága a kötet címe, a Lilium Aurum Könyvkiadó idei termésének számít, és huszonnégy Mátyás királyról szóló mesét, legendát, mondát mutat be. A szövegek gondozója, Václav Kinga, nagyon jól oldotta meg feladatát. Olvasmányos, minden korosztály számára alkalmas nyelven, melyben benne bujkál a humor, a mesei hang. Mindemellett modern ez a szerkesztési elv, melynek külön érdeme, hogy a tájszavak, a helyszínek hangulatát tükröző leírások pontosságot tükröznek. Ilyen szöveggondozást tapasztalva bízni kezdhet az igényesebb olvasó: nincs még kiveszőfélben az odafigyelő szerkesztő. Külön érték, hogy a tudtommal igen fiatal szerkesztő olyan témakörhöz nyúlt, amelynek ma mintha kissé megkopóban volna a fénye. Talán éppen ezért is fontos ismét a köztudatba hozni Mátyás királyt, utóvégre a magyar történelem egyik legismertebb s talán legsikeresebb alakja. Akinek a neve (szerepétől nyilván nem teljesen függetlenül) az igazság jelképeként maradt meg a nép emlékezetében, a köztudatban. Hozzátéve, hogy a nagy király tényleges vonásait is megőrizték a mondák és mesék, igazságossága mellett természetesen híres műveltségét, szellemi frissességét, a női nem iránti vonzalmát, nagyvonalúságát, vitézségét.

Ilyen nagyon összetett figura mint látvány, valamint az akkori élet keretei, a mesés hangulat, a szinte felhőkbe repítő könnyedség, amely a rajzokból árad – nos, ezek jellemzik az illusztrátor Gyenes Gábor munkáját. Nem szokványos látószögekből közelít, nemcsak kintről, bentről is lát és láttat; mintha olvasóként mi magunk is jelen volnánk a mese, monda, legenda folyamatában, egyszer udvaroncként, másszor egyszerű szemlélődőként, majd pedig mintha Mátyás királyként látva a történéseket. Érezhető a szerzők szándéka, hogy amikor a szövegeket a rajzokhoz – és fordítva – kezdték idomítani, ennél azért szervesebb kapcsolatot terveztek illusztráció és textus között. Hogy ezt miért nem sikerült megvalósítani, nem tudom. Sajnos, mert a rajzokba esetleg pontosan azokon a helyeken beleérni, belefolyni kívánkozó helyeken, ahol ez tervezve érződik, most csak üres papír van, miközben érezhető, mi miért hajlik, kanyarodik, görbül és indásodik a rajzban. Ettől az apró észrevételtől függetlenül ez a Mátyás királysága című munka szerintem az idei év egyik legmívesebb kiállítású könyve. Teret adva egy új grafikai és szerkesztési szemléletnek, szokatlan szemszögeknek, olyan olvasás- és látványélményt nyújtva, amely érték és mérték.