Az Etnológiai Központ Évkönyvéről

A komáromi székhelyű Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana címen megjelenő évkönyvének újabb kötete (az összevont 5—6. szám) látott a közelmúltban napvilágot. A kiadvány nagy vonalakban követi a tőle eddig megszokott tagolást, így az érdeklődő tanulmányokat, közleményeket, könyvismertetéseket, az időszerű néprajzi eseményekről szóló beszámolókat és nekrológot talál benne. Szintén az előző kötetek tradíciójához alkalmazkodva a kiadványban szlovákiai magyar szerzők mellett magyarországi, szlovák, német néprajzkutatók munkáit is olvashatjuk. A tanulmányok többsége magyar nyelvű (elsősorban, ám nem kizárólag a nem magyar szerzők munkáinak magyarra fordításáról van szó), de akad benne német és szlovák nyelvű írás is (itt meg az eredetileg magyarul íródott dolgozatok idegen nyelvű fordításáról van szó). A nyelvi akadályokat elhárítandó a magyar nyelven megjelentetett tanulmányokhoz szlovák és német (angol) összefoglalás, a németül vagy szlovákul megjelentekhez viszont magyar nyelvű rezümé járul.

Vajda László A mi csoportunk és az idegen csoportok című, itt magyarul olvasható tanulmányában azt a régi nézetet cáfolja, mely szerint az egyes emberi csoportok eredendően önmagukba fordulóak, a másik csoporttal szemben ellenségesek lennének. Számos etnológiai, kultúrtörténeti példát sorakoztat föl érvrendszere megtámogatására. Ezekből kiderül, hogy az emberi csoportoknak a „másággal” szembeni viselkedése elsősorban kulturálisan determinált, és rendkívül ambivalens. E meghatározottságot számos külső és belső hatás erősítheti és gyengítheti is. Ezeket az erőket a szerző a centripetális és centrifugális erőkhöz hasonlítja, s ha ezek egyensúlya felborul, akkor következhet be az önazonosság teljes feladása és a környezetbe való beolvadás, vagy a szomszédokkal való háborús viszony kialakulása, amely a másik fél elnyomásához, extrém esetekben megsemmisítéséhez is vezethet. Ennek az egyensúlynak a felborulása azonban — ahogy azt Vajda hangsúlyozza — sosem spontán fejlődés eredménye, hanem mindig külső/„felső” manipuláció eredménye.

Manfred Seifert Farsangi perec, húsvéti tojás, bor. A kereszténység hatása a közép-európai táplálkozási kultúrára című írásában arról a három kiindulási szintről tájékoztat, amelyeket a keresztény vallás a táplálkozási szempontok tematizálása során felhasználhat: a forrásszöveg, a Biblia; a forrásszöveg magyarázatai, értelmezései; a rituális gyakorlat. Külön kitér az egyes élelmiszerek bemutatására, többek között a keresztény kultúra hathatós támogatásának köszönhetően a minőségi bor előállítására, a tojásra, amely a 16. századig a tiltott böjti táplálékok közé tartozott stb., de emellett foglalkozik még a böjt szabályozásával, az alkohol problematikájával is.

Rastislava Stoličná A táplálkozás mint etnoidentifikációs jegy című munkájában arra ad választ, hogy mi a szlovákok nemzeti eledele. Kultúrtörténeti beszámolóját a 14—17. század folyamán a mai Szlováki területére, a vlach kolonizációval érkezett pásztorok kultúrájával kezdi, amely jelentős hatást gyakorolt a juhtúrós galuska elterjedésére. A tanulmány kitér számos népi ételre (juhsajt, kása, levesek, különféle italok), befejező részében viszont az európai országokban viszonylag gyakori jelenségre mutat rá: az eredetileg csak egy meghatározott társadalmi réteg ételfélesége fokozatosan mint nemzeti eledel jelenik meg.

Liszka József Differenciáltság és homogenizálódás a szlovákiai magyarok 20. századi népi kultúrájában című dolgozata a szlovákiai magyar tájegységek kulturális különbözőségeire, valamint az elmúlt nyolc évtized alatt kimutatható egységesülési folyamatokra hívja fel a figyelmet.

Pusko Gábornak, az egyik legaktívabb szlovákiai magyar néprajzkutatónak e jelen kötetben közzétett dolgozata a Romák és parasztok — fehérek és cigányok (Néhány alapvetés a roma/nem roma egymás mellett élés problematikájához Tornalján az ezredforduló környékén) címet viseli. ĺrása a roma lakosság önmeghatározásával, az önmagáról és a környezet részéről kialakított képpel, a nem romákkal való kapcsolódásokkal foglalkozik.

L. Juhász Ilona Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken átfogó képet nyújt a temetőkultúra olyan mozzanatáról, amellyel ilyen behatóan még nem foglalkoztak térségünkben. A fényképek a 19. század végén már megjelentek Európában a síremlékeken, fokozatos térhódításuk a 20. századra tehető. Az alapos vizsgálódás eredményeként a szerző rámutat különféle ábrázolásokra (fotómontázs), megjelenési módokra (porcelánfoglalatos), az új tendenciákra (maratásos, v. szitanyomatásos művelet). Nem csak a temetőkben vizsgálódik, hanem az út menti haláljeleken elhelyezett fényképeket is elemzi. Vallási megközelítéséből is érdekes adatokat kaphatunk a zsidók és a Jehova tanúit illetően, akikre a fényképes ábrázolás nem jellemző. A tanulmányhoz csatoltan gazdag fényképanyagot tesz közzé a szerző, amelyek nagyban segíthetik a vizuális antropológusok családi szokásokkal, azon belül a halotti kultusszal foglalkozók munkásságát is.

A Kisemlékkutatók Nemzetközi Konferenciáján elhangzott előadások dolgozatok formájában megjelent változatai az Évkönyvben német nyelven jelentek meg, magyar és szlovák nyelvű összefoglalóval. Perger Gyula A kisemlékkutatás történeti forrásai című munkájában egy átfogóbb elemzésre hívja fel a szakemberek figyelmét, tehát a források szerepére, az egyházi levéltári anyagokra, a szakrális kisemlékekre vonatkozó legfontosabb történeti adatokra, az egyház-látogatási jegyzőkönyvekre, de a plébániai krónikákra, évkönyvekre is, amelyek már Győr megyében jól feldolgozottak, vagy feldolgozásra várnak. Székely Zoltán Középkori képoszlopok Győrött című beszámolójában a késő középkori képoszlopok megjelenése kapcsán egy új aspektusból vizsgálódik, mégpedig a korabeli térképeket, metszeteket veszi számba, majd ezeket összeveti az oklevélben talált adattal. Érdekes tehát, hogy a török háborúk a képoszlopokat ugyan elsöpörték, de ezek emléke a fent nevezett forrásokban jelen van. Szilágyi István szombathelyi nyugalmazott főépítész több évtizedes kálváriakutató munkássága egy közép-európai archívum létrehozását eredményezte, amely lefedi az Osztrák—Magyar Monarchia területét. Előadása elsősorban arról az olasz, piemonti kezdeményezésről szólt, mely egy 2001-ben kiadott könyvet és kiegészítő térképet eredményezett, amely — európai kutatók összefogásával — Európa kálváriáit veszi számba. A kötet hátralevő részében gazdag, csaknem száz ismertetést tartalmazó recenzióanyagot olvashatunk, ez térségünkön kívül elsősorban a német nyelvterületet, magyarországi, romániai, továbbá szlovák és cseh kiadványok szemléjét tartalmazza, elsősorban L. Juhász Ilona és Liszka József tollából. Ezen kívül két könyvbemutatón elhangzott előadást (Walter Hartinger és Verebélyi Kincső tolmácsolásában) és több konferenciabeszámolót olvashatunk, amelyek a szakrális néprajz tárgykörét — ahogyan az a kutatási prioritások között is szerepel — érintik, elsősorban a kisemlékkutatás területét, de egyéb, a szlovákiai magyar tudományosságot érintő megmozdulásokba is betekintést nyújtanak.

Bagin Árpád