Az ember a legfontosabb kiaknázható forrás

„Szlovákiára sok változás vár. Ezzel szembe kell nézni, nem kell tőle félni, de új megoldásokat kell találni”Tuba Lajos felvételei Tulajdonképpen hogy került Szlovákiába?

Ebben kollégám, Kjell-Roger Karlsson segített. Jela Tvrdoňová, a szlovákiai vidékfejlesztés egyik úttörője neki ajánlotta fel, hogy jöjjön Szlovákiába. Kidolgoztak egy közös projektumot, amely lehetővé tette az Európai Unió régiófejlesztési szakembereinek, hogy tapasztalataikkal segítsék a szlovákiai vidéki csoportokat. Karlsson tehát jött, de nem tudott teljes állásban Szlovákiában lenni, ezért megkért, hogy helyettesítsem, amikor ő nem tud itt lenni. A program 2000 decemberében kezdődött, és 2001. november végéig maradtunk.

Mi mindent érintett ez a program?

Ez a PHARE által támogatott program négy részre oszlott. Segítette a földművelésügyi minisztérium felkészítését az uniós csatlakozásra, a nyitrai Vidékfejlesztési Ügynökség (ARVI), a Vidék Parlamentje kiépítését (VIPA), illetve három szlovákiai régióban a SAPARD program modellezését. A Vidékfejlesztési Ügynökség és a Vidék Parlamentje ennek részeként harminc vidéki szakembert készített fel arra, miként pályázhat sikeresen az EU előcsatlakozási, majd az EU strukturális alapjainál. A szakemberképzés során elsősorban a SAPARD programra összpontosítottunk. Nekem mint konzultánsnak az volt a feladatom, hogy segítsem kiépíteni a VIPA intézményi hátterét. Ezen belül négy részfeladatom volt. Dolgoztam a hálózaton, amely a vidéki kezdeményezéseket összeköti és biztosítja a VIPA tagjai közötti kommunikációt, beleértve a weboldalt is. A másik feladatom az érdekvédelem megteremtése volt. Ez alatt a vidéki kezdeményezések védelmét és az állami szervekkel való kapcsolattartást értem.

Beszéljünk a svédországi vidéki mozgalomról.

A helyi akciócsoportok nálunk már a nyolcvanas évek elején és közepén működtek. Ezeket egy „Egész Svédország fejlődjön” nevű mozgalom fogja össze, amely 1989-ben indult. A mozgalom kialakulásának előzménye az Európa Tanács 1987-től 1989-ig tartó kampánya volt a vidéki régiók érdekében. A svéd kormány és néhány nagy, országos civil szervezet csatlakozott ehhez a kampányhoz, és megalakítottak egy kampánybizottságot két évre szóló mandátummal. Ez a bizottság támogatta a helyi akciócsoportokat. Szerencsére a tevékenység a kampány 1989-es zárása után sem maradt abba. A kampánybizottság öszszehívta a mozgalom első közgyűlését, amelyet Vidék Parlamentjeként neveztek el. A helyi akciócsoportokban dolgozó emberek azt mondták, hogy őrültség most befejezni, amikor még éppen csak elkezdték a munkát. ĺgy aztán, ez a kampánybizottság átalakult az „Egész Svédország fejlődjön” mozgalommá, amely olyan ernyőszervezet, mint itt Szlovákiában a Vidék Parlamentje. A VIPA igazi megalapítója tulajdonképpen 40-50 országos civil szervezet és sok helyi akciócsoport volt.

Milyen volt a svéd vidék helyzete, mielőtt létrejöttek volna ezek a helyi csoportok?

A nyolcvanas években a társadalom struktúrája vidéken elkezdett szembetűnően változni. A problémák egyike a fiatalok városba költözése volt. Másik tipikus problémánk az volt, hogy az állam által nyújtott szolgáltatások száma drasztikusan lecsökkent. A hatvanas-hetvenes években ugyanis a társadalom nagyon sok szolgáltatást bevezetett és támogatott. Továbbá, akkoriban sok munkahelyet teremtettek vidéken, főleg a közszolgálati szférában. Ezek főleg a nőknek nyújtottak munkalehetőséget. Aztán a nyolcvanas évekre elfogyott a pénz. Ezeket a szolgáltatásokat le kellett építeni, és a munkahelyeket meg kellett szüntetni. Ezért a vidéken élők érezték, hogy tenniük kell valamit. Ez volt az egyik ok, ami miatt elkezdtek dolgozni a helyi akciócsoportok. A másik ok az lehet, hogy nálunk, Svédországban, nagyon nagy a távolság a helyi emberek és az önkormányzatok között, mivel nálunk a települések nagyobbak – a legkisebb települések is kb. háromezres lélekszámúak –, mint a szlovákiai községek általában. Ezért nehezebben tudtuk befolyásolni a döntéshozatalt is.

Mivel foglalkoznak ezek a helyi akciócsoportok?

Mindennel. Ez nagyon változó, az adott helyzet és a régió függvénye. Fesztiválokat, kulturális rendezvényeket szerveznek. Munkahelyeket akarnak teremteni a régiójukban, vagy éppen az utakat akarják felújítani a községükben. Összefognak, hogy megmentsék egy kis falu utolsó, épp bezárni készülő üzletét – ez Svédországban nagyon gyakori jelenség. Ugyanígy iskolákat is megmentenek úgy, hogy más településekkel is megosztják őket. ĺgy az egyes községekre eső költségek kisebbek lesznek.

Mik a svéd VIPA prioritásai?

Nagyon hasonlók, mint a szlovákiaié: tanácsot adni, támogatni, oktatni, képviselni a helyi akciócsoportokat, megosztani a tapasztalatokat a hálózat többi tagjával. Tavalytól van egy közös programuk a vidéki régiók fejlesztésére. Ezt a közgyűlésünkön döntöttük el. Ez a program a közgyűlések közötti üléseken összeírt gondolatok összesítését tartalmazza. Tíz különböző kérdés merült fel, amit a svéd VIPA képviselni szeretne. Ezt nagyon komolyan gondoljuk, mert hamarosan választások lesznek Svédországban. Ezért próbálunk a politikusokra nyomást gyakorolni, hogy törődjenek a svéd vidékkel is. Mert nem törődnek.

Mit tart a VIPA eddigi legnagyobb sikerének?

Azt hiszem, azt, hogy a kormány és a parlament vitapartnerként kezeli a VIPA-t. Ha van valamiről tárgyalniuk a feleknek, a VIPA összehívja a politikai pártok képviselőit. Ez évente kétszer esedékes. És van, hogy a kormány hívja meg a VIPA-t, hogy vegyen részt a szakértői csoportokban, amelyek a vidéket érintő kérdésekkel foglalkoznak, például a vidéket is érintő törvénymódosításokkal.

Hogyan sikerült a VIPA-nak mindezt elérnie?

Helyi szinten nagyon gyakran úgy kezdődtek a változások, hogy az emberek összejöttek. Elkezdtek beszélni a dolgokról, mígnem újabb és újabb ötletek fel nem bukkantak. Úgy érzem, a vitakörök vagy önképző körök ezért is nagyon fontosak a helyiek mobilizálásában. Az emberek kitalálták a saját módszereiket, hogyan vigyék előbbre a régiójukat. Országos szinten a VIPA nagyon sokat lobbizott. Meghívták a kormánytagokat, a parlamenti képviselőket és a politikai pártokat a gyűléseikre.

Milyen volt a svéd államigazgatás reakciója a svéd VIPA megalakulására?

Támogatták. Vannak érdekes személyi kapcsolódási pontok is, mert például a VIPA mai vezetőinek egyike abban az időben a kormányban dolgozott. Ő és többen is támogattak bennünket. A viszony ma is pozitív. Ahogy említettem, meghívnak bennünket, hogy vegyünk részt a szakértői csoportokban. Most már anyagilag is támogatnak bennünket, évente 9 millió svéd koronával. Nem mondható, hogy mindenben teljesen meg tudunk egyezni, de kommunikálunk. De természetesen szeretnénk többet tenni a vidékért, mint amennyit a kormány ma tesz.

„A régiófejlesztést kezdeményezők főleg nők voltak, vagy pedig azok, akik városból költöztek vidékre” Honnan szerzik meg a helyi csoportok a működésükhöz szükséges pénzt?

Az állami támogatás, amit említettem, az országos szintű VIPA támogatása. Ezt az alkalmazottak fizetésére használják fel, akik fenntartják a helyi csoportok hálózatát, és biztosítják a kommunikációt közöttük és velük. Ezenkívül lobbitevékenységet fejtenek ki, és ápolják a nemzetközi kapcsolatokat. A helyi szinten nagyon változó a helyzet. Vannak települések, ahol a helyi csoportok támogatást kapnak az önkormányzatoktól, ha kidolgoznak egy fejlesztési tervet. De ez a támogatás általában alig takarja a költségeket. Vannak olyan települések is, ahol a csoportok önkormányzati támogatás nélkül léteznek, és maguknak kell fönntartani magukat. Azután vannak csoportok, amelyek az EU által támogatott LEADER-program területein működnek. Ők a leginkább támogatottak, mert ebből a programból pénzt kaphatnak a működésükre. Ez a legegyszerűbb mód, hogyan juthatnak a csoportok EU-s pénzekhez.

Mit tart a svéd vidék erősségének?

Azt hiszem, az embereket. Ha nem lenne az a sok ember, aki önkéntesként dolgozott régiója fejlesztése érdekében, ma nem lenne semmink. Nem elég, ha csak pénzünk van. Ha nincsenek emberek, akik valamit meg akarnak valósítani, nem is fog történni semmi. Ezért én azt tartom, hogy az emberek a legfontosabb kiaknázható forrás.

Milyen környezetben működnek a helyi akciócsoportok? Mennyire decentralizált állam Svédország Szlovákiához képest?

Bizonyos szempontból a svéd államigazgatás sokkal inkább decentralizált, mint itt Szlovákiában. Az önkormányzatoknak nagyon tág hatásköreik vannak. Ők felelnek a gyermekek gondozásáért, az oktatásért, a tervezésért, ivóvízellátásért, a szennyvízelvezetésért, és még sok minden másért.. A kerületi szintű önkormányzatoknak is vannak hatásköreik, ők felelnek például a kórházak működéséért. De a másik oldalon, mint már említettem, a mi településeink sokkal nagyobbak, mint az átlagos falvak itt, Szlovákiában. Számuk Svédországban kisebb, csak 280, míg Szlovákiában 2500 van belőlük. Itt érezhető a távolság a helyiek és a döntéshozók között. Ezért is kell a helyi csoportoknak nagyon erőseknek lenniük, ha eredményt akarnak elérni.

Hány embert mozgósítanak ezek a helyi akciócsoportok?

Ez is nagyon változó. Azt hiszem, általános érvényű, hogy egy kisebb faluban egyszerűbb több embert bevonni a helyi csoportok tevékenységébe. Ez persze a helyi csoporttól is függ, képesek-e bevonni mást is vagy csak öten-hatan összefognak és megpróbálnak mindent maguk csinálni. Ma 4000 körül mozog ezeknek a helyi akciócsoportoknak a száma. Az egész országban jelen vannak. Mindazonáltal azt hiszem, az emberek nem mindig hozzák kapcsolatba a helyi akciócsoportokat a VIPA-val. Általában véve az a tapasztalatom, hogy a régiófejlesztést kezdeményezők főleg nők voltak, vagy pedig azok, akik városból költöztek vidékre.

Vidék Parlamentje van Magyarországon, Észtországban, Litvániában is. Volt a svéd VIPA-nak valamilyen köze létrejöttükhöz?

Igen. Azt hiszem, a svéd VIPA-tól elsősorban nagy inspirációt kaptak. Meg is látogatták a svéd VIPA egyik ülését. Észtországban közös projektünk volt, hogy segítsük a Vidék Parlamentjének kialakulását a falvaikban. Általában jelen vagyunk a közgyűléseiken, és ezek között is tartjuk a kapcsolatot.

Milyen a régiófejlesztés helyzete Svédországban az EU-tagállamokhoz viszonyítva?

Nálunk erősek ezek a helyi akciócsoportok. De más tagállamok kormányai például jobban támogatják a mezőgazdaságot, mint a svéd kormány. Természetesen a mezőgazdaság nagyon fontos eleme a régiófejlesztésnek, így azt hiszem, más országok jobb helyzetben vannak ezen a téren, mint mi. De a helyi akciócsoportok Svédországban valószínűleg a legerősebbek közé tartoznak az EU-ban. De azt nem mondhatom, hogy azért van ez így, mert a régiófejlesztést jobban támogatják, mint a mezőgazdaságot. Azt hiszem, ez is a svéd hagyományokból ered.

Ebből a szempontból előnyt jelentett az EU-tagság?

Ez nehéz kérdés. Svédország fizet az EU-nak, és ennek a pénznek egy részét visszakapja. Olyan módon, ahogy a rendszer ma működik, függünk az EU-tól. De ha elképzeljük, hogy nem kéne azt a sok pénzt fizetnünk a tagságért, hanem a régiófejlesztésre adnánk, akkor mi történne? Ha más struktúrát választottunk volna fejlődésünk irányaként, a helyzet egészen más lehetne. A mai helyzetben viszont szükségünk van arra, hogy a befizetett pénznek legalább egy része visszajöjjön.

Gondolja, hogy a VIPA képes lenne befolyásolni az EU régiófejlesztési politikáját?

Bizonyos szempontból igen. Például ez egyik kollégám a VIPA-ból tagja volt annak a csoportnak, amely a LEADER-programra vonatkozó szabályokat dolgozta ki. Fontos, hogy ezeket a dolgokat azzal is megbeszéljék, aki ténylegesen ott él, vidéken, aki tudja, miről is van szó. Azt hiszem, ezzel a kollégám tényleg befolyásolta a LEADER programot. Azt is hiszem, ha a csatlakozó országok egybehangzóan támogatnak egy elképzelést, például hogy miként kéne felhasználni a SAPARD pénzt, ez is befolyásolhatja ezt a politikát. De más szemszögből nézve, az a pénz, amit a multinacionális vállalatok felhalmoztak – meg a nemzetközi tőke általában – olyan nagy, hogy a régiófejlesztésre szánt támogatások nem képesek megállítani a pénznek ezekbe a vállalatokba és a fejlett városokba való tömörülését.

Svédország valószínűleg már előbbre jár a régiófejlesztés terén, mint Szlovákia. Svéd tapasztalatai alapján mint gondol, hol tartunk ebben a folyamatban?

Szlovákia most abban a helyzetben van, mint Svédország a nyolcvanas években, már ami az állam által nyújtott szolgáltatásokat illeti. Itt még mindig sokkal-sokkal több szolgáltatás van vidéken, mint nálunk. Svédországhoz képest még mindig nagyon jó a tömegközlekedés. De azt gondolom, hogy a fejlődés hasonló lesz, mint nálunk, és ezek a szolgáltatások csökkenni fognak, mert egyszerűen túl drágák lesznek. A mezőgazdaságban dolgozók számának drasztikus mértékű leépítésére lesz szükség. Svédországban egészen más a mezőgazdaság struktúrája. Nálunk sok kis farmgazdaság van. Főleg az ötvenes-hatvanas években volt nagyon sok belőlük, akkor a foglalkoztatottak 15 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Ma ez mindössze 2 százalék. Szóval, valamilyen módon ezen a szerkezetváltáson mi is túljutottunk. Szintén fontos, hogy az itteni emberek megértsék: ha Szlovákia csatlakozik az EU-hoz, gondolkoznia kell majd azon, hogy mi a lehetősége. Hogyan kerülhetne lépéselőnybe? Keresni kell más munkalehetőségeket, a szolgáltatásokat más módon kell majd megoldani. Ha az ember lépéselőnyben van és tudja, mi fog történni, elkerülheti a munkanélküliséget. Szlovákiára sok változás vár. Ezzel szembe kell nézni, nem kell tőle félni, de új megoldásokat kell találni. Ennek egy módja szerintem az emberek mobilizálása, hogy találjanak maguknak megélhetési forrást vidéken. Más nem teheti és nem fogja megtenni ezt helyettük. Se a kormány, se senki más. Ezért fontos a helyiek mozgósítása.

Ön nemsokára hazautazik. Mennyire voltak hasznosak a szlovákiai tapasztalatai?

Nagyon hasznosak voltak. Nagyon jó tapasztalataim vannak a szlovákiai VIPA-val. Sokat tanultam a stratégiai gondolkodásról, tervezésről, az intézmény struktúrájának alakításáról. Sokat megismertem az országból is. Amikor idejöttem, nem sokat tudtam Szlovákiáról, talán csak annyit, hogy Pozsony a fővárosa. Nagyon érdekes volt az itt-tartózkodásom. Azt hiszem és tapasztaltam, hogy itt Szlovákiában is van elég jó példa, nem kell mindent más országokból átvenni. Azt a módot, módszert kéne fejleszteni, ahogy eddig is dolgoztak itt a helyi csoportok. Remélem, képesek voltunk az itteni csoportokat saját tapasztalatainkkal is inspirálni.

Hazatérése után is lesz kapcsolat a svéd és a szlovákiai VIPA között?

Formális kapcsolat biztosan lesz a két intézmény között, de szeretnénk a baráti kapcsolatokat is tovább ápolni, mivelhogy itt-tartózkodásunk során sok kollégánk egyben barátunk is lett.

Végezetül: tudna egy inspiráló svéd példával szolgálni?

Szeretnék egy történetet elmondani egy kis faluról, amely az én megyémben fekszik. A felvázolt gondokkal kellett szembenéznie és mindenki azt hitte, hogy nem éli túl a település. A hetvenes években már nem sok kellett, hogy bezárják az iskolát, csak pár év kérdése volt. Az emberek összejöttek beszélgetni, hogy mi legyen, és valaki előhozta a falu történelmét. Rájöttek, hogy a 19. században sok ember költözött ki a faluból az Egyesült Államokba. Megpróbáltak egy kutatást végezni, hogy mi történt. Ebből a kutatásból egy színdarabot csináltak. Nyáron felállítottak egy színpadot, és eljátszották ezt úgy, hogy ebbe nagyon sok embert és gyereket bevontak. Azok, akik nem szerepeltek, vagy belépődíjat fizettek, vagy kávét szolgáltak fel. Szóval valamilyen módon, így vagy úgy, de bevonták majdnem az egész falut. Mostanra már egy új iskolát építettek, üzletük is van, és az emberek odaköltöznek, mert ez egy érdekes falu. Ez egy jó példa arra, hogy ha kultúrával kezd foglalkozni az ember, éri még jópár más pozitív „mellékhatás”.