Az élet tisztelete

Az élet tisztelete című könyv első fejezete Albert Schweitzer életútját tárja az olvasó elé. Azt az életutat, amelyet az emberi nagyság, a mások iránti odaadás és segítőkézség töltött ki. A kiváló teológus, orgonaművész és orvos göröngyös életútja tárul fel előttünk, valamint harca az emberi szenvedés ellen, amelyet a keresztény szeretet és a humanizmus hatott át. Megismerteti az olvasóval Albert Schweitzer küzdelmét a 20. század folyamán és az ember gyötrelmeinek mérséklésében kifejtett munkásságát. Az olvasó áttekintést kap munkásságáról az afrikai Gabonban, ahol is kórházat létesített a rászorulóknak. Albert Schweitzernek, tevékenysége elismerésének jeléül 1953-ban odaítélték a Nobel-békedíjat. A díjjal járó pénzösszegből kórházat alapított leprásoknak Gabonban.

A könyv második része Albert Schweitzer tizenkét igehirdetését tartalmazza olyan erkölcsi kérdésekről, mint a jóság, az élet tisztelete, a tűrés és szenvedés, az anyagi érdek, a tulajdon, az udvariasság és a halál. Ezekben az igehirdetésekben Schweitzer nemes egyszerűséggel szól azokról a problémákról, amelyek az emberiséget napjainkban is foglalkoztatják.

A harmadik rész – Az élet tiszteletének etikája – tanúbizonyságot tesz Schweitzer humanizmusáról és az emberi élet iránti elkötelezettségéről. Ebben kifejti nézeteit az emberi létről, az emberi élet tiszteletének szükségességéről és az ezzel járó belső erkölcsi normák kialakulásának szükségességéről. Lényegét tekintve azt hangsúlyozza, hogy az ember legfontosabb feladata a közösségi jó iránti szolgálat. Véleménye szerint az emberiség kultúrájának összeomlásához az a tény vezetett, hogy az etikát a társadalomra bízta, amely társadalom törvényekben szabja meg az etika alapjait, nem pedig a belső meggyőződés irányítja. Schweitzer szerint erkölcsi nevelő csak az erkölcsösen gondolkodó és az erkölcsért küzdő ember lehet. Az emberiség nem maradhat meg azon a mélyponton, hogy engedje érvényesülni a hatalmi, a szenvedély szította vagy a nemzeti ideálokat – amelyeket silány politikusok fogalmaztak meg úgy, mintha azok erkölcsösek volnának. Szerinte csak azokat a nézeteket lehet elfogadni, amelyek megegyeznek a humanitással. Érvényt kell szerezni az emberi élet boldogulásának, az emberi jogoknak és az igazságnak.

A negyedik rész – Levelek Lambarénéből, 1924–1927 – lényegében beszámoló Schweitzertől a Gabonban végzett munkásságáról, az ezzel járó nehézségekről. E helyt leírja leveleiben mindazon munkálatokat és erőfeszítéseket, amelyek során sikerül kiépítenie kórházát egy oly távoli világban, mint Gabon.

A könyv bemutatása végén engedje meg a kedves olvasó, hogy idézzem a műnek azt a részét, amelyben Albert Schweitzer értékeli saját életét és munkásságát: „Életemből nem sokat áldozok önmagamra. De a jóból is jutott nekem: az irgalom szolgálatában állhatok, láthatom munkálkodásom sikerét, a szeretet és jóság számtalan tanúbizonyságát élvezhetem, hűséges munkatársak körében élek, akik magukénak tekintik művemet, jó egészségnek örvendek, s ez lehetővé teszi, hogy a legnehezebb munkákat vállalhassam, természetesen kiegyensúlyozottan, energiámat nyugodtan és meggondoltan fejtem ki, és a szerencsét, amelyben részesültem, jótéteményként fogadom, s tudom, hogy hálaáldozattal tartozom érte. Nyugalommal és alázattal tekintek az eljövendő munkám elé azért, hogy készségesen lemondjak róla, ha eljön az ideje. De nekünk, akik harcoltunk és eljutottunk a minden ismeretet felülmúló békéhez – cselekvően és szenvedően egyaránt, bátorságot kell tanúsítanunk.”

Az olvasó egy olyan művet tart kezében, amelyet áthat a humanitás, az emberi élet tisztelete. Schweitzer nemes egyszerűséggel ír a legfontosabbról – az emberi létről, az emberi élet méltóságáról és megtartásának szükségességéről, mellőzve a magasztos, szólamszerű eszméket. Írásaiban egy a fontos: az emberi élet és annak mindenek feletti tisztelete.

(Albert Schweitzer: Az élet tisztelete. Életrajz, Prédikációk, Filozófiai írások, Levelek Lambarénéből. Fordította: Dani László, Balassa Klára. Bp., Ursus, 1999, 252 old.) Sidó Zsolt