Az alkoholizmus áldozatai

Rapp. Október 25. óta öt árva gyermek jogi képviselője lett Rapp község polgármesterasszonya, Nádasdi Anna. Az R. családról annyit lehet tudni, hogy négy évvel ezelőtt a családfő vetett véget önkezével életének, idén pedig az anya végzett magával. A falubeliek elmondása alapján napra pontosan ugyanakkor végzett magával az özvegy R. Irén, mint férje, ráadásul pontosan ugyanarra a fára akasztotta fel magát. Információink szerint szociális segélyből, árvasági segélyből és özvegyi nyugdíjából viszonylag tisztességesen megélhettek volna. A mértéktelen alkoholfogyasztás miatt azonban a gyerekek állandóan hiányt éreztek valamiben. A legidősebb leánygyermek, Gyöngyi, aki idén múlt tizennégy éves, és a losonci Kármán József Alapiskola diákja, a polgármesterasszony tájékoztatása szerint szinte átvette anyja szerepét. A gyerekek most a losonci krízisközpont lakói, tanító nénijük hetente meglátogatja őket. A gyerekek lelkiállapota kiegyensúlyozottnak tűnik, számukra szinte szokatlan kényelemben és védettségben élnek, amíg további sorsukról nem születik döntés. Nádasdi Anna, mint jogi képviselőjük, elsősorban szeretné rendezni a gyerekek elhelyezését úgy, hogy együtt maradjanak. „Sejtettük, hogy nem lesz jó vége a mérhetetlen alkoholizálásnak, de erre azért nem gondolt senki. Többször próbáltuk figyelmeztetni az anyát, hogy változtasson életmódján, de nem hatott. Egyébként nem mondható el róla, hogy hangoskodott volna, vagy nem szerette volna a gyerekeit. Sajnos olyan súlyos alkoholizmusban szenvedett, amelynek a végeredménye öngyilkosság lett. Most az a dolgunk, hogy a gyerekek sorsát valahogy normális mederbe tereljük. Meg kell őrizni számukra a házukat, a berendezést. Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen egy zsinór és egy pecsét az ajtón nem állítja meg a tolvajokat. A községházán riasztó berendezés van, múltkor mégis eltulajdonították az egyik gázkályhát. A falu lakóinak több mint 40 %-a roma. Az állástalanok száma sajnos nagyon magas. A közbiztonság gyenge, sok a lopás, a garázdaság, verekedés. Nem tudom mit lehetne tenni, de néha egyszerre kell pszichológusnak, tanítónak, közgazdásznak, polgármesternek és temetőgondnoknak lennem. Mostantól az öt kiskorú sorsának alakulása körül is kell ténykednem. Sajnálom őket, és rossznak tartom a törvényeket, amelyek engedték a helyzetet eddig fajulni” – mondja Nádasdi Anna. (szasz)