Az 1,5 fok betartása merész célkitűzés

A párizsi klímacsúcson aláírt dokumentummal ugyan elégedett, de a lényeg szerinte a megállapodás végrehajtása lesz. Pavol Faško klimatológussal, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet munkatársával beszélgettünk.

Hogyan értékeli a klímacsúcs eredményeit?

Nagyon pozitívan értékelem, hogy valamennyi résztvevő végre elismerte, a globális felmelegedés nagyon akut probléma, amely azonnali intézkedéseket követel. Ez önmagában előremozdulást jelent, hiszen korábban voltak országok, amelyek megkérdőjelezték a kérdés fontosságát.

Beszélhetünk áttörésről is?

Ez nagyon erős kifejezés, ami szerintem akkor lesz indokolt, ha majd a párizsi megegyezés alapján sikerül lelassítani, vagy – ám itt évtizedekben kell gondolkodni – akár megállítani a globális felmelegedést.

Reálisnak tartja ezt?

Bevallom, az 1,5 fokot nagyon merész célkitűzésnek látom. Attól tartok, a legszigorúbb intézkedésekkel sem biztos, hogy sikerül elérnünk, hiszen már most egy foknál tartunk.

Az egyébként már tudható, hogy az egyes országok számára mit jelent az egyezmény?

Amit a dokumentum tartalmaz, azok a fosszilis üzemanyagok csökkentésére vonatkozó kvóták, illetve a fosszilis és a megújuló energiaforrások arányának a változása. Az elkövetkező időszakban kellene ezeket érvénybe léptetni – itt a feltételes módon van a hangsúly, ami az Egyesült Államok javaslatára került a szövegbe, amely azzal érvelt, hogy némely döntéshozók számára a direktív nyelvezet akadály lehetne. Ez persze magában rejti azt a lehetőséget, hogy amit csak kellene, az nem kötelező, ami módot ad kibúvókra. A másik fontos fázis az lesz, amikor az egyes országok elkezdik majd kiszámolni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének közvetlen költségeit, ami néhány helyen az életszínvonal csökkenését is jelentheti. Itt is várható majd ellenállás, akár a társadalomtól is.

Mit jelent mindez Szlovákia számára?

A mi kiindulási pozíciónk aránylag kedvező, hiszen a rendszerváltás után a hazai ipar nagy struktúraváltáson ment át, aminek keretében számos nagy szennyezést kibocsátó gyár megszűnt. Ennek köszönhetően már az előző klímaegyezményeket is tartani tudtuk. Jelenleg is az a trend, hogy inkább az atomenergia irányába haladunk, ami ebből a szempontból kevésbé szennyező energia. Ezért azt gondolom, nagyobb erőfeszítés nélkül eleget tudunk tenni a párizsi megegyezésnek is.

Megérzik ezt valamilyen formában a polgárok is?

Mivel nálunk már jelenleg is hasonló a trend, nem várok különösebb változást ezen a téren. Talán annyit, hogy a kormányok valószínűleg még intenzívebben támogatják az alternatív energia felhasználását. Fontosnak tartom azonban, hogy az emberek megértsék, a környezetünk megóvása mindnyájunk közös ügye, s mindenki tehet is érte valamit. Kicsit hajlamosak vagyunk ugyanis úgy gondolkodni, hogy ami az én küszöbömön túl van, az nem az én gondom. Az utóbbi évtizedekben a nagy szennyezést okozó gyáregységeket átvittük Kínába, aminek következtében ott egyes helyeken álarc nélkül már lélegezni sem lehet. Látjuk azonban ennek globális hatásait is, így többé nem tehetünk úgy, mintha minket ez a probléma nem érintene.