A benzinmotoros Opel Mokkába a nagyszülők is könnyen beleszeretnek

Elsősorban azért, mert rendszerint nagyon ötletes dizájnnal rendelkeznek, a jelenlegi technológiai megoldásoknak köszönhetően pedig a legmodernebb vezetést elősegítő és biztonságot növelő rendszereket is megkaphatják, de gyakran szerencsére nincsenek túlkombinálva, így a kezelésük is egyszerű és intuitív. A méretekből adódó könnyebb parkolás pedig már csak hab a tortán.

Dízel, benzin, automata

Mivel az utóbbi években nagyon elkényelmesedtem, számomra különösen jó hír, hogy nagyon sok kisautó már az általam úgy kedvelt automata sebességváltóval is kombinálható. A Mokka esetében nem kellett sokat válogatnom, ugyanis aki ehhez a járgányhoz automatát akar, annak a 96 kW (130 LE) teljesítményű háromhengeres 1,2 PureTech erőforrást kell választania. Más motorral ugyanis az automata nem kombinálható. Jó hír legalább, hogy a kínálatban még szerepel a 81 kW teljesítményű 1,5 CDTi dízelmotor, hiszen lassan ez a fajta erőforrás is már kihalófélben van. Mindenesetre tény, hogy a benzines 1,2-es, amelyet a már említett 96 kW teljesítményen kívül 74 kW-os kivitelben is megrendelhetünk, sokkal népszerű.

Az előző generációhoz képest, amelynek a neve mögött még megjelenhetett az összkerékhajtást jelölő X betű, viszont a jelenlegi már nem rendelkezik ilyen lehetőséggel.

Dinamika, fogyasztás

Nem állítom, hogy az utastér hangszigetelése a legjobbak közé tartozik, de a Mokka legalább nem ad magáról olyan gyakran hangos életjelet – pontosabban addig a pontig, amíg a padlógázzal nem kényszerítjük rá a három hengert, hogy kihozzák magukból maximumot.

A 96 kW teljesítményű változat dinamikája meglepően jó volt, s miután megtanultam dolgozni a kicsit lassúbb reakcióidővel rendelkező gázpedállal, teljes magabiztossággal előztem le mindenkit, aki nem előzött le engem. Értelemszerűen mindezt csak olyan helyen, ahol az biztonságos volt. A motor már 1200 fordulattól érezteti az erejét, s jól együttműködik a nyolcgangos automata váltóval, amely gyorsan és folyamatosan váltja az egyes sebességfokozatokat, teljesen logikusan dolgozik. S ez is hozzájárul a kedvező fogyasztáshoz. Egy hét alatt körülbelül ötszáz kilométert vezettem le, fele-fele arányban városban és autópályán, az átlagfogyasztás pedig 5,8 liter volt 100 kilométeren. Városban a fogyasztás hét liter környékén állandósult, sztrádán pedig 6,4 litert mutatott a fedélzeti számítógép száz kilométeren. Persze azt is el kell mondani, hogy a dinamikusabb vezetés értelemszerűen meglátszik a fogyasztáson is, amely ilyenkor vidáman átlépi a tíz litert is.

Futómű, ár

Az Opel a Mokka esetében sportosabbra állított futóművet ígér, amit a merevségen főleg a városban érezni. Az aránylag megviselt útfelületeken a Mokka kicsit kacifántos, de ezt is túl lehet élni. Egyszerűen csak meg kell tanulni elkerülni a nagyobb útbuckákat.

Tény, hogy nem tartozik a legolcsóbb autók közé, de az Opel soha nem akarta, hogy ebbe a kategóriába sorolják. A tervezésénél próbáltak olyan értelmes kompromisszumot kötni, amelynek köszönhetően egy racionálisan felszerelt autót kapnak, a mai világban teljesen reális összegért. Az alap, amit ugyan megszokás említeni, de amit soha senki nem vesz meg, jelen esetben 19 990 euró. Sokkal reálisabb választás a 25 ezer euró környékén mozgó Mokka. Ráadásul még a turbós benzinmotorral és automata váltóval felszerelt modellnek sem kell elérnie ezt az összeget.