ANYÁM LEVELEZŐLAPJAIBÓL

1945. II. 23.

Ma, 23-án kaptam tőled az első tábori lapot, képzelheted, örömöm mekkora volt. Egy zászlós társad értesített, hogy 8-án elmentél. Én is emlékszem a 41. évi hangversenyre. Édes Elemérkém, mi megvagyunk, rajtunk ne aggódj, hála a jó Istennek, jól vagyunk. Érted nagyon sokat aggódunk és imádkozunk. Ma kaptam anyutól is levelet, Fűrön vannak, de azóta talán már otthon. Házunk áll, tönkre van téve, de nem lakhatatlan. Sokat szenvedtek anyuék, bár csak a harcokat élték át. Édes Elemérkém, írjál sokat, én mindennap fogok írni. Sok szeretettel, számtalanszor csókol: Bözsid

1945. II. 23.

Másik lapot is írok, mert az előzőn nem írtam a gyerekekről. Csilla nagylány, Csaba is nagyon aranyos, mindig „apupájal” álmodik. Olyan aranyos már, mindent beszél és mindig énekel. Egészségesek vagyunk, hála Istennek mindnyájan, csak kérjük a jó Istent, hogy segítsen meg ezután is és védjen meg téged és minél előbb vezéreljen haza kicsi gyerekeidhez.

1945. II. 24.

Édes Elemérkém!

Tegnap már írtam két lapot, de ma is írok, mert megígértem, hogy mindennap fogok írni. Jól vagyunk, gyerekek aranyosak, látnád Csabókát, milyen aranyosan kamaszodik már. Lenyírattam a haját kopaszra, nagyon édes így is, s legalább nem lóg a szemébe a haj. Igen tud már hízelegni, ma az első szava ez volt. Édet anutám, apupa hol jan? Csillával így beszél: Tijjuttám,nédd tat. Csilla is helyeske,csak összevesznek mindjárt a játékokon. Mi jól vagyunk hála Istennek, idáig. Anyuék Fűrön vannak, ott is bombáztak, ahol laknak Anyuék. A kertbe is esett 10. Mi a pincébe megyünk, ha valami ilyesmi lesz. Tegnapelőtt Surány kapott. Bízunk a jó Istenben, hogy megsegít mindnyájunkat ezután is. Sok szeretettel csókol: Bözsid