A terroristát nem az élet, hanem a halál minősége érdekli

A terroristák gyakran esélyt sem adnak a tárgyalásra, s ha mégis, nagyon nehéz alkura jutni. Dr. Végh József kriminálpszichológus, a legismertebb magyar túsztárgyaló lapunknak felvázolta, milyen jellemzőkkel bír egy radikalizálható fiatal.

Elmondása szerint az európai terroristák általában középosztálybeliek, középfokú vagy egyetemi végzettséggel rendelkeznek, az arab világból jött elkövetők pedig alsó osztálybeliek, sokszor írástudatlanok, és könnyen befolyásolhatóak. Az iszlamista merénylőket toborzók a szakértő elmondása szerint általában elmebetegek között keresnek potenciális regrutákat, akik túlzottan bíznak magukban, és hajlamosak azt gondolni, hogy egyedül is képesek megoldani a problémákat. Nem kevés esetben rejtett öngyilkossági szándék is van ezen emberek életvezetésében, könnyen fanatizálhatók, és készek a halálra – sőt, személyiségüknek bizonyos értelemben a megváltás szimbóluma a halál.

Sokan az iszlamista terroristák közül világi, „bűnös“ életmódot folytatnak, míg a toborzók nem fordítják őket a vallási fanatizmus felé. Ha a beszervezők jól ideologizálják számukra a terrorizmust, a radikalizálódó terroristajelöltek végül úgy tekintenek a merényletekre, mint a megtisztulás lehetőségére, ezért is lehet látni az elkövetők arcán földöntúli boldogságot.

A vallási fanatizmust egyébként Végh szerint nem is igazán lehet szétválasztani az elmebetegségtől. Elmondása szerint többnyire esélyt sem adnak a hatóságoknak a tárgyalásra egy túszejtő akció során, és ha mégis, akkor is nagyon nehéz alkupozíciót kicsikarni belőlük. Az iszlamista elkövetőknek nem az élethez van értelmezési keretük és viszonyuk, hanem a halál minőségéhez. „Nem az életben maradásukról lehet velük tárgyalni, hanem a halál minőségéről. Arról, hogy milyen halált halhatnak. Arról, hogy ha esetleg nem működik velünk együtt, akkor egy mesterlövésznő fogja leszedni őt a szomszéd háztetőről“ – magyarázta.

Egészséges ember nem öl

A terrorcselekmény során az elkövető egy dologra koncentrál, minél több embert megölni, minél nagyobb pusztítást végezni. Érzelmileg ugyanis ilyenkor már elkötelezi magát a gyilkolás mellett, és innentől kezdve elfogadható számára a szemtől-szembeni gyilkosság. A szakértő szerint egy egészséges ember lelke egyébként nem engedi meg, hogy öljön. „Ezt egy ösztönprogram tiltja, e nélkül kipusztulna az emberi faj. Hogy mégis el tudja magát kötelezni a gyilkosság mellett, kell valami, ami rámutat az áldozat másságára, az elkövetőnél kevésbé emberi mivoltára“ – mondja Végh. Ez lehet a más bőrszín, a más valláshoz vagy nemzethez való tartozás is. Az elkövető szemében a gyilkosságnak jogosnak és igazságosnak kell lennie, hogy ölni tudjon, vagy legalábbis annak kell látszania. A közvetlen találkozása a halállal, a tettének súlyával okozhat nála törést, de az elkövetés után általában olyan kevés ideig él, hogy nincs lehetősége a lelki feldolgozásra.