A pénztelenség iskolapéldái

Ha a reform elhúzódik, nagyon drága lesz, ugyanis mindenki a helyén marad és azt fogja állítani, hogy mennyire szükség van rá. A hatáskörök átutalásával kapcsolatban melyek a legnagyobb gondok?

A problémák abból adódnak, hogy a delimitációs jegyzőkönyveknek becsléseink szerint körülbelül a fele még nincs aláírva. Fenntartásaink vannak az iskolák anyagi biztosításával kapcsolatban is, ugyanis a hatáskörökkel együtt pénzt is kellene kapnunk az államtól. Az önkormányzatok a delimitációs jegyzőkönyvek egyes rendelkezéseivel sem értenek egyet. A modernizációs adóssággal kapcsolatos függeléket például nem az önkormányzatok elképzelései szerint írták meg. Ha az önkormányzat érzi, hogy az iskolának valóban szüksége van az anyagi eszközökre, mert az utóbbi tíz-tizenöt évben nem fektettek az iskola fejlesztésébe, ennek a ténynek is bele kell kerülnie a jegyzőkönyvbe. Csak így tudhatjuk meg, hogy ebben az országban a jövőben mit kell megoldanunk. Egyes rendezetlen tulajdonjogi kérdésekkel kapcsolatban is vannak fenntartásaink.

Mivel fenyegetőznek, ha egy iskola nem írja alá a jegyzőkönyvet?

Gyakran felemlegetik nekünk: ugyan, mit akarnak az önkormányzatok, hiszen a törvény kötelezi őket az iskolák fenntartására. Igaz, a hatásköri törvény kimondja, hogy az óvodák és az alapiskolák az önkormányzatok hatáskörébe kerülnek, de ez kevés. Szükségünk van ugyanis a delimitációs jegyzőkönyvre vagy más olyan, az állam és az önkormányzat által is aláírt dokumentumra, amely tisztázza, hogy mit jelent az átruházás, mi mindenért felel az adott önkormányzat. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell, hogy az önkormányzat mely ingó és ingatlantulajdont, kötelezettségeket, alkalmazottakat veszi át. Mindezen kívül például annak is benne kell lennie, hogy milyen az idei második félévre vonatkozó delimitált költségvetés. Bonyolult dokumentumról van szó, amelynek több mint húsz függeléke van. Az aláírása nélkül nem tudom elképzelni, hogyan vállalhat az önkormányzat felelősséget hatáskörök gyakorlásáért. Ha a jegyzőkönyveket nem írják alá, az minden bizonnyal gondokat okoz majd. Elég például, ha valahol baleset történik vagy kár keletkezik, s máris lehet keresni a felelőst. Ott, ahol az önkormányzat és a járási hivatal nem tudta megoldani a jegyzőkönyv kérdését, az ügyet a minisztérium elé kell tárni, hogy az döntse el, melyik félnek van igaza.

Dél-Szlovákiában viszonylag sok a kis lélekszámú és költségvetésű település. Az oktatásügyi hatáskörök átvételét illetően ebben az országrészben milyen a helyzet? Rosszabb-e esetleg az országos átlagnál?

Azt hiszem, az országos átlagnál nem rosszabb a helyzet, inkább ahhoz hasonló lehet. Tény, hogy a kisebb településeknek nagyobbak a gondjai, a városoké pedig kisebbek, hiszen azoknak mégis nagyobb a költségvetésük és könnyebben képesek segíteni magukon. A kis településeknek azonban vagy van pénzük, vagy nincs. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az iskolák megkapják az államtól a tanulónkénti normatív összegeket, hogy tisztán láthassuk: képesek-e megmaradni a kistelepülések iskolái vagy sem, össze kell-e vonni a tanintézményeiket, szükséges-e biztosítani a diákok utaztatását autóbusszal. Mindehhez világos finanszírozási rendszer kell, mert ha ez hiányzik, nagyon nehéz ésszerűen és hatékonyan cselekedni – tervezzünk bár öt évre előre. Meg kell határozni, hogy az adott iskola menynyit kap egy-egy tanulóra és menynyi jár magának az intézménynek.

Ön korábban azt nyilatkozta, hogy egyes helyeken a delimitációs jegyzőkönyvekben szereplő összegek még az oktatásügyi alkalmazottak bérét sem fedezik. Mennyire nevezhető ez országos gondnak?

Ezek inkább rendkívüli esetek. Bennünket biztosítottak afelől, hogy a béreket az állam valamenynyi alkalmazott számára szavatolja. Ezzel kapcsolatban tehát nincs ok aggodalomra. Ugyanezt állítja az oktatásügyi dolgozók szakszervezete is. A rendkívüli esetek azért fordulhattak elő, mert a delimitációs jegyzőkönyvek a bérezésre elkülönített anyagiakat is feltüntetik, s ha összeszámolják azokat, nem elegendőek a fizetésekre.

Az iskolák jövő évi költségvetését már az önkormányzatok készítik el. Ön azt nyilatkozta, hogy egyes járási és kerületi államigazgatási hivatalok nem teszik hozzáférhetővé az önkormányzatok számára, milyen költségvetéssel működtették az egyes iskolákat. Mi itt a probléma?

A gond az, hogy a jegyzőkönyveket elkészítik, de a saját kimutatásaikba nem engednek bepillantást. Nekünk viszont adatbázisokra van szükségünk arról, hogy az állam az oktatásügyben járási, kerületi és országos szinten mennyi pénzzel gazdálkodott. Az adatokból világosan megérthetnénk, hogy mennyi pénz jár az önkormányzatoknak. A hivatalok átutalják nekünk az anyagiakat, s az lehet a benyomásunk, mindent odaadtak, amilyük volt, miközben ők a pénz egy nagy részét megtarthatják a saját működésükre. Információkra van szükségünk, mert nélkülük nehezen mondhatjuk meg, hogy az átutalt összeg megfelel-e annak az pénznek, amit eddig az állam az oktatásügyre fordított.

Milyen sürgős lépéseket vár az új kormánytól a hatásköröket, pénzeket illetően?

Tekintve, hogy ez a kormány reformpártinak nevezi magát, dinamikus reformokat feltételezek. Remélem, hogy mielőbb döntés születik az államigazgatás aprólékos rendezéséről. A reformnak a kormányzás első felében kell új lendületet vennie, hiszen az előző megbízatási időszakban is azt tapasztaltuk, hogy ami az első felében nem ment végbe, a végén már nagyon nehezen született meg. Határozottabb pénzügyi decentralizációt várunk. Az előző megbízatási időszakban azt ígérték, hogy az önkormányzatok a meglévő hatásköreik gyakorlására több pénzt kapnak. Most újabb hatásköröket vettünk át, de még azokat az eszközöket sem kaptuk meg, amelyeket öt évvel ezelőtt ígértek az önkormányzatoknak. Szeretném, ha a finaszírozási rendszer 2004-től helyi, regionális és országos szinten egyaránt nagyon világossá válna. Erre azért van szükség, hogy a polgár tudja: ha valamiért fizet, azzal a saját települését vagy régióját is támogatja. Ha a reform elhúzódik, nagyon drága lesz, ugyanis mindenki a helyén marad és azt fogja állítani, hogy mennyire szükség van rá. Az önkormányzatok a hatáskörök átutalásakor nagyon gyakorlatiasan viselkedtek: nem növelték alkalmazottaik számát, csak akkor, ha a nagyobb mennyiségű átvett hatáskör miatt ez elengedhetetlenül szükséges volt.