A parlamentben vitáztak a Beneš-dekrétumok alapján indított földelkobzásokról

A képviselő azzal az üggyel kapcsolatban kérdezte a tárcavezetőt, amelyben a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága egy, a dekrétumokat is érintő esetben a szlovák állam ellen döntött. Ahogy arról beszámoltunk, az állam a Főügyészség segítségével ma akar érvényt szerezni a 75 évvel ezelőtti, a magyarok és a németek kollektív bűnösségét kimondó elnöki rendeleteknek, el akarják kobozni egy magánszemély földbirtokait. Gyimesi a törvényhozás plénumában arról beszélt, az igazságügyi tárca ellentmond önmagának, amikor egyrészt a dekrétumokról szóló diskurzus fontosságáról beszél, másrészt az egykori rendeleteket már a történelem részének és ma már holt jognak tartja. A képviselő a lapunk által feltárt, a D4-es alatti telkek esetét is példaként hozta arra, hogy a 75 évvel ezelőtti dekrétumok máig hatnak. Ezeket az ingatlanokat az állam ugyancsak ma akarja konfiskálni. „Arra kérem önöket, ezt a problémát egyszer és mindenkorra oldjuk meg, ne söpörjük a szőnyeg alá” – fogalmazott Gyimesi.

A miniszter a képviselőnek adott válaszában azt mondta, fontos erről a témáról beszélni, de szerinte egy félreértésről van szó. A Beneš-dekrétumokat olyan jogi dokumentumnak tekinti, amely a második világháború lezárásához tartozik. Az alkotmányosságukkal kapcsolatos kérdéseket lezártnak tekinti. Ugyanakkor elismerte, hogy évtizedekkel ezelőtt sok igazságtalanságokat okoztak. „De ezeket ma jogi szempontból nem lehetséges megnyitni – mondta. – Nem igaz, hogy valakitől ma a Beneš-dekrétumok alapján koboznának el bármit is” – véli a tárcavezető. Kolíková szerint inkább arról van szó, hogy az egykori adminisztratív hibákat akarják kijavítani. Az állam tulajdonába utalt, de a telekkönyvekben nem átírt vagyont akarják most az állam tulajdonába venni. A tárcavezető arra is utalt, hogy a kormány egy tárcaközi bizottságot hoz létre a mezőgazdasági területek tulajdonviszonyainak feltárására. A miniszter egyben arra is emlékeztetett, hogy a strasbourgi döntés nem a Beneš-dekrétumokat, hanem a Főügyészségnek a földterületekről szóló perbe való beavatkozását ítélte el.

Gyimesi a tárcavezető válaszával kapcsolatban lapunknak elmondta, az volt a célja, hogy nyílt diskurzust folytassanak erről a témáról. „Azt hiszem, ez sikerült” – mondta. Hozzátette, szerinte nem félreértésről van szó. „Vagy arról van szó, hogy a túlbuzgó hivatali alkalmazottak túlértékelik a szerepüket, de az is lehet, hogy koordinált akcióról van szó” – mondta arra vonatkozóan, hogy az állami szervek a dekrétumokra hivatkoznak. Gyimesi egyetértett azzal, hogy a miniszter részéről jelenleg nem látszik a szándék arra, hogy a témáról való diskurzuson túl kézzelfoghatóbb lépés is történjen. Hozzátette azonban, hogy ezeket a kérdéseket a telekrendezésen belül lehet megoldani.

Fiala-Butora János, a dekrétumokkal kapcsolatos strasbourgi ügyben tanácsadóként dolgozó jogász arra hívta fel a figyelmet, hogy azok a személyek, akiktől most akarják elvenni a földterületeiket, a szlovák jog szerint az érintett ingatlanok tulajdonosai. „Ha ezeket a telkeket az állam elkobozza tőlük, az mindenképpen konfiskációnak számít, még akkor is, ha a miniszter formálisan ezt egy múltbeli hiba kijavításának is nevezi. Erre egyébként a strasbourgi döntés is rámutatott” – emlékeztetett jogász. A szakember szerint a múltbeli jogfosztásokat is lehetne orvosolni, ha lenne erre politikai akarat. „Ennek ugyanis jogi akadálya nincs” – tette hozzá.

Az ügy
Bosits Miklós nagyszüleire is vonatkoztak a vagyonelkobzást kimondó dekrétumok, maga a konfiskáció folyamata, azonban, különböző adminisztratív hibák miatt, a második világháborút követő években az nem ment végbe. A kérdéses észak-szlovákiai erdőket így örökösként Bosits birtokba vehette. Az Állami Erdőgazdaság 2009-ben azonban valamiért úgy döntött, hogy a vagyonelkobzásról szóló Beneš-dekrétumokra hivatkozva el akarja venni az ingatlant. Két szlovákiai bíróság is úgy döntött, a földterület Bositsot illeti, de ekkor beavatkozott a főügyészség, amely a Legfelsőbb Bírósághoz utalta az ügyet. Ez utóbbi pedig a vagyonelkobzás mellett döntött. A strasbourgi törvényszék a főügyész beavatkozását helytelenítette, így az ügy visszakerült a hazai bíróságok elé.