A NATO-tagság gazdasági aspektusai

Szun-ci mondotta, hogy a háborút (ping), amely az ország (kuo) legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál napja, a megmaradás vagy pusztulás útja (tao), mindenképpen tanulmányozni kell.

(Szun-ci: A hadviselés törvényei)

1. Politikai kihívások

Az utolsó évtized gazdasági és politikai változásai gyökeres változást hoztak a biztonságpolitikában is. A technológiai és gazdasági fejlődés, valamint a térségünkben bekövetkezett biztonságpolitikai változások (Magyarország, Lengyelország és Csehország NATO-tagsága) döntő mértékben befolyásolták Szlovákia biztonságpolitikai helyzetét is. Közép- és Kelet-Európa országainak a hagyományos kulturális, politikai és gazdasági különbségekből fakadó meggosztottsága a NATO legutolsó bővítésével, valamint az egyes országoknak a transzformáció során nyújtott teljesítménye között mutatkozó különbségekkel új biztonságpolitikai dimenziót is kapott. A választóvonal a politikai, gazdasági és társadalmi átalakulással megbirkózni képes, demokratikus rendszereket építő piacgazdaságra épülő országok és az ezzel a feladattal megbirkózni képtelen országok csoportja között húzódik.

Az elmúlt időszak eseményeinek elemzése, az új biztonságpolitikai helyzetről való gondolkodás egyik sarkpontja és alapvető eleme mindenképpen az, hogy ugyan konvencionális, hagyományos eszközökkel megvívott háború kirobbanása közvetlen szomszédságunkban nem fenyeget (Közép-Európában), s hidegháború után nem létezik egy globális méretű konfliktus kirobbanásából fakadó stratégiai fenyegetettség sem, azonban jelentős mértékben megnőtt és egyben megváltozott az egyéb biztonságot fenyegető veszélyek jelentősége és jellege. A bipoláris világ a maga kölcsönös elrettentésre épülő rendjével és az azt garantáló nagyhatalmak atomarzenáljával egyfajta kiszámíthatóságot és stabilitást garantált. Napjainkban azonban biztonságpolitikában azok a kérdések és területek kerülnek előtérbe, amelyek a terrorizmusra, a nemzetközi bűnözésre, a regionális és etnikai konfliktusok kezelésére és megelőzésére irányulnak. A terrorizmus elleni küzdelemben elért, jórészt amerikai sikerek ellenére azonban az is világos, hogy még nem mindig állnak rendelkezésre azok az ismeretek, tapasztalatok és eszközök, amelyek lehetővé tennék a problémák hatékonyabb kezelését. A jelenlegi biztonságpolitikai gondolkodás másik alappillérét az a felismerés jelenti, hogy az elkövetkező kb. 2 évtizedben nagyon valószínűen nem kell, nem lehet olyan globális hatalom megjelenésével számolni, amely megkérdőjelezhetné az Amerikai Egyesült Államok globális nagyhatalmi pozícióját katonai és politikai, de akár gazdasági szempontból. Ugyanakkor, és ez a harmadik kiindulópont, a megnövekedett és nehezebben lokalizálható veszélyforrásokkal egy időben megnőtt a problémák és biztonságpolitikai kérdések komplexitása is. Ez rákényszeríti az országokat, még a világ jelenlegi egyetlen szuperhatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat is, az együttműködésben rejlő előnyök hatékonyabb kihasználására. A sokszor nehezen azonosítható és nevesíthető problémák összetettségük miatt egy integráltabb, regionális összefogást, megközelítést, és az országok koordinált fellépését igénylik. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy megnőtt a különböző regionális együttműködések jelentősége. Ez a felismerés fontos szemponttá vált az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájának az alakításában is. Meghatározó mértékben függ egy ország nemzetközi megítélése attól, hogy milyen mértékben képes az adott ország hozzájárulni közvetlen környezete biztonságának az erősítéséhez, tehát akármilyen szerepet tölthet be egy konfliktus vagy válságkezelésben és az amerikai érdekek érvényesítése szempontjából.

2. A NATO tagság egy-két gazdasági aspektusa

Közhelynek számít, hogy a soron következő szlovákiai parlamenti választások tétje az ország NATO- és EU-tagsága, amely egyben Szlovákia politikai érettségének a vizsgáját is jelenti. A NATO-tagságra való felkészülés során, a politikai érvek hangsúlyozása és a haderő modernizálásának a kérdése mellett talán kicsit kevesebb hely jut a vitákban a legalább annyira jelentős s a csatlakozással összefüggő gazdasági kérdéseknek. Mielőtt azonban a gazdasági előnyökről vagy hátrányokról esne szó, azt előre le kell szögezni, hogy a tagsággal kapcsolatos gazdasági számítások, kiadások és a lehetséges haszon mérlegelése ugyan nagyon fontos, a meghatározó szempont azonban mindig az ország biztonságának a kérdése kell hogy legyen. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a tagság kérdését nem lehet gazdasági kalkulációra leszűkíteni. Ez egyrészt biztonságpolitikailag elfogadhatatlan, mert így a kérdést gazdasági kalkulációvá degradálja, másrészt pedig egyszerűen technikailag kivitelezhetetlen. A NATO-tagság költségeit ugyanis, mivel tételes kiadásokról van szó, pontosan ki lehet mutatni és tervezni, a tagságból származó hasznot azonban szinte lehetetlen tételesen kvantifikálni. Ezért tehát a tagsággal kapcsolatos gazdasági kérdések elemzése ugyan fontos, de a döntések meghozatalánál a legfontosabb kritérium mindig az ország biztonságának a garantálása kell hogy legyen. Ennek lehető legmagasabb szintű garantálására egyrészt saját eszközökkel, illetve nemzetközi szövetség keretén belül a kollektív biztonság nyújtotta előnyöket és garanciákat kihasználva kell törekedni.

Ami a közvetlen költségeket jelenti, az utolsó bővítés előtti időszakban rendkívül eltérő számok láttak napvilágot. A számítások 20-125 milliárd USD közötti összegeket tüntettek fel. A reális felmérések alapján a bővítés teljes költségét végül 27-35 milliárd USD-ra becsülték, melyek alapvetően 1997–2009 között jelentkeznek, és három finanszírozói kör, az USA, régi tagok és új tagok (Magyarország, Lengyelország és Csehország) között oszlanak meg. Ami a Szövetségbe való belépéssel kapcsolatos közvetlen kiadásokat illeti, ezek a következő három részre oszthatók:

– a haderő-átalakítás költségei

– a NATO regionális képességeinek az erősítéséhez való hozzájárulás

– a bővítés közvetlen költségei.

Az 1997-es bővítés tapasztalataiból kiindulva az új tagokra igazán az első és a harmadik tétel, tehát a haderő-átalakítás költségeinek és a bővítés közvetlen költségeinek a fedezése vár (a parancsnokságokra, a vezetésre, kommunikációs és informatikai rendszerek kiépítésére és megerősitésére, a légi irányítás és vezetés, valamint általában a logisztikai feltételek megteremtésére fordított költségeket jelenti), míg a második tétel esetében jelentős szerepet vállal az USA és a régi NATO-tagok. Az első tétel, a hadsereg modernizációjának a kérdése alapvetően a szárazföldi erők és a légierő korszerűsítését, légvédelmi rakétarendszerek beszerzését, valamint egyéni és csapatszintű képzést jelent.

A magyarországi tapasztalatokból kiindulva elmondható, hogy a polgári irányítással összefüggő kiadások nem jelentősek, viszont komoly költségvetési terhet jelentett a NATO regionális kapacitásainak a megerősítéséhez való hozzájárulások biztosítása. Ami a haderőreformot illeti, itt nagyon fontos volt a prioritások megállapítása. Mindhárom országnak komoly erőfeszítésket kellett és kell még tennie a megfelelő szintű katonai képesség eléréséhez. A gazdasági és társadalmi transzformáció során ugyanis szintúgy, mint Szlovákiában, a honvédelmi kiadások nemcsak abszolút számokban, hanem a nemzeti össztermékhez viszonyított arányuk alapján is csökkentek. Ennek a csökkenésnek a következményei nem csupán a modernizáció és a haderőreform leállásában jelentkeztek, hanem a hadiparban is. Itt elsősorban a fejlesztésbe és gyártásba való befektetések radikális csökkenésének vannak mélyreható kihatásai.

Ami a szlovákiai haderő-modernizációt illeti, a folyamat tulajdonképpen 2000 januárjában kezdődött, a legfelsőbb irányítás szintjén és a hadsereg létszámának a csökkentésével. A második szakasz további létszámcsökkentést jelentett, míg a harmadikban a létszám további csökkenése mellett a logisztikai kapacitások növelését és a hivatásos állomány további növekedését. Ezzel együtt növekedett a kiképzésre fordított összeg. További célként a honvédelmi tárca költségeinek az átcsoportosítása volt megjelölve, ami elsősorban a tárca költségvetésének az átrendezését, az egyes tételek közötti arányoknak a megváltozását jelenti. A cél a tételek átcsoportosításával a modernizációra szánt összeg arányának a növekedése. Míg 2000-ben ez csupán a védelmi minisztérium költségvetésének az 1, 5 %-át tette ki, addig a tervek szerint 2010-re kb. a 25 %-át kell elérnie. A hadsereg modernizációjának egyik külön fejezetét alkotja a légierő modernizációja. Ez olyan jelentős költségvetési tétel, hogy célszerű külön kezelni. Ezzel kapcsolatban különösen az úgynevezett off-set programoknak van jelentőségük (a megrendelést megszerző cég kötelezi magát a beszerzés összegének bizonyos részét a vásárló országba befektetni, illetve gyártási kapacitásait kihasználni a megrendelés teljesítésénél), amelyek nagyon fontos szerepet játszhatnak a hazai hadiipari termelés fellendítésében. Ami a számokat illeti, a védelmi kiadások 2001-ben elérték a 18,905 milliárd koronát, ami a nemzeti össztermék 1,9 % át tette ki.

3. A NATO-tagság és az ebből származó gazdasági együttműködés előnyei

Ami a szlovákiai hadiipart illeti, ez egy régóta húzódó és meglehetősen komoly problémát jelent. A probléma társadalmi kihatásai és Szlovákia gazdaságában betöltött sajátos helyzete miatt 1989 óta nemegyszer előfordult annak politikai célokra való kihasználása. A Varsói Szerződés megszűnése utáni helyzethez való alkalmazkodás, az egyébként 1993 óta – igaz, inkább kampányszerűen – jelentős politikai és kormánytámogatást is élvező ágazat valódi gondjaira azonban nem sikerült választ adni. A probléma lényege, hogy a régi piacok megszűnése után nem sikerült újraértelmezni az ágazat szerepét, ami a hazai (hadsereg) megrendeléseinek a visszaesésével és a kormányzati ágazati politikai stratégia hiánya miatt a hadiipar visszaeséséhez vezetett. Ez nem csupán a termelés és az export visszaesését jelentette, amely egyébként már 1988-ban elkezdődött (a visszaesés tehát nem 1989 után a nem hadiipari jellegű termelésre való átállás miatt következett be), hanem a fejlesztési és kutatói kapacitások csökkenését és a kapacitások leépülését is. A szlovák hadiipar, csakúgy, mint a Varsói Szerződés többi tagállamának hadiipara, piacainak jelentős részét elvesztette. Volumenében a termelés és export, a foglalkoztatottság gyakorlatilag az egytizedére esett vissza.

Természetesen az 1998 után bekövetkezett külpolitikai irányváltás következtében a NATO-tagság realitásának a növekedésével a szlovákiai hadiipar számára is új lehetőségek nyílhatnak meg. Mindamellett azonban azt is világosan lehet látni a magyarországi, csehországi és lengyelországi tapasztalatokból kiindulva, hogy csupán ezeknek a lehetőségeknek a feltárása sem egyszerű feladat. Ez nem csak egy új szakértői, intézményi kutatói bázis kiépítését jelenti, hanem új szemléletű és folyamatos munkát is, valamint átgondolt ágazati politikát.

Azzal is számolni kell természetesen, hogy ezen az új és nagyon igényes piacon nem csupán lehetőségek, hanem kihívások is vannak. Ami a lehetőségeket illeti, a szlovákiai vállalatok nem csupán esetleg beszállítók lehetnek, hanem részt vehetnek szélesebb kutatási együttműködésékben is, amelyek a későbbiekben más fontos területekre való bejutáshoz jelenthetnek jó ajánlólevelet. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy akár a szlovák hadsereg felszerelésében is komoly versenytársakkal kell szembenézniük, hiszen jelen lesznek a náluknál sokkal nagyobb és gazdaságilag erősebb partnerek/versenytársak. A NATO-tagság a hadiipar szempontjából egy bővülő és nyitott piacot jelent majd, amely egyrészt az együttműködési keretek bővülését, ugyanakkor a verseny növekedését is jelenti.

A környező NATO-országok tapasztalatai és a globalizációból fakadó kihívások azt is mutatják, hogy a NATO, de akár az OECD keretén belül működő kutatási kooperációkba való bekapcsolódás szinte elkerülhetetlen. Az újfajta együttműködések következtében háttérbe szorulnak az olyan hagyományosan fontos tényezők, melyek nagyban befolyásolták egy ország versenyképességét is, mint a természeti és ásványkincsek megléte és fellelhetősége, földrajzi elhelyezkedés, és olyanok kerülnek előtérbe, mint az új tudás átvételének és hazai körülmények között történő kihasználásának a képessége. Ez nem csupán kutatói intézményrendszer meglétét, hanem rugalmas emberi erőforrások kihasználását is jelenti. A versenyképesség tehát napjainkban leginkább a tudás megszerzésének a függvénye, és mint ilyen, leginkább a társadalom rugalmasságától és megújulási hajlamától, alkalmazkodóképességétől függ.

4. A NATO-tagság kihatása

Térségünk politikai és biztonsági helyzetének a NATO-bővítés nyomán bekövetkezett stabilizációja talán az utolsó tíz év legfontosabb változása és fejleménye. Közép-Európa – és benne Szlovákia – még sosem volt ennyire biztonságos, mint napjainkban. Ennek egyik legbiztosabb jele a gazdasági befektetések növekedése, amelynek más összetevői mellett egyik legfontosabb feltétele az a biztonsági garancia. amelyet a NATO-tagság nyújt. A biztonsági garancia és a szélesebb nemzetközi együttműködésbe való bekapcsolódás lehetősége esélyt kínál a modern gyártási technológiákhoz és tudáshoz való hozzájutáshoz, ami kulcsfontosságú a világpiac kihívásaira történő sikeres alkalmazkodásban. Minden országnak létérdeke, hogy a nemzetközi munkamegosztásra épülő minőségláncban előbbre lépjen, és szofisztikáltabb, magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekkel legyen jelen a világpiacon.

Végül is elmondható, hogy a csatlakozás, amely valószínűleg nem kis összeget emészt majd fel, nem jelent olyan terhet, amelyet – a környező országok tapasztalataiból kiindulva – ne lehetne elviselni. Azt is figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a hadsereg modernizációja nem elsősorban a NATO-tagság függvénye, hanem az ország elemi érdeke, hogy olyan haderővel rendelkezzen, amely az adott lehetőségeket, az ország védelmi és gazdasági kapacitását figyelembe véve megfelel a modern kihívásoknak. Ezt támasztják alá a környező országok tapasztalatai is. A tagsággal kapcsolatos költségeknek csupán a kisebbik részét képezik kifejezetten NATO-specifikus tételek. A jelentősebb hadsereg-átalakítással összefüggő tételek a NATO-csatlakozás nélkül is jelentkeznének.

A csatlakozás költségeinek a mérlegelésénél feltétlenül figyelembe kell venni a kívülmaradás költségeit. Ebben az esetben sem lehet azonban a döntő érv a gazdasági. A biztonságpolitikai megfontolást, azaz az ország területi épségének, a lakosság biztonságának lehető legmagasabb szinten történő garantálását kell szem előtt tartani (s mint ahogyan azt a 2001-ben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által elfogadott védelmi doktrína is lefekteti) kollektív védelemre épülő szervezet keretében. A NATO-csatlakozás gazdasági aspektusainak a mérlegelésénél fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a gazdaság mostani teljesítése mellett az ország milyen mértékben lenne képes egy önálló védelemre alkalmas erő megteremtésére. Feltehetően a kint maradás gazdasági, társadalmi és politikai költségei egyaránt jóval magasabbak lennének, mint a tagságé.

Felhasznált irodalom:

Tolnay László: Az amerikai globalizmus és az európai biztonság. Euroatlanti Politikai Füzetek VIII., Magyar Atlanti Tanács, Budapest, 1998

Simicskó István: A NATO-tag Magyarország. In NATO-együttműködés: védelmi ipar, kutatás, technológia és a visegrádi négyek, (A Budapesten 2001. február 27-én tartott szeminárium előadásai és vitája) Politikai tanulmányok Intézete Alapitvány, Budapest, 2001, 19-23.

Somogyi Ferenc: Az együttműködés perspektivái. In NATO-együttműködés: védelmi ipar, kutatás, technológia és a visegrádi négyek, (A Budapesten 2001. február 27-én tartott szeminárium előadásai és vitája) Politikai tanulmányok Intézete Alapitvány, Budapest, 2001,25-29.

Szép Attila, Brzica Daneš: Analýza hospodársko-politických aspektov členstva SR v NATO. Zborník SIMŠ 3/2001, Slovenský inštitút medzinárodných štúdií, Bratislava