A műsorvezető nem a Máltai Szeretetszolgálat

Több mint huszonöt éve ismerjük a képernyőről, többnyire vetélkedőkből. Vágó Istvánt azóta szereti a közönség. A Tényeket Tisztelők Társaságának elnökségi tagja lett a legkedveltebb televíziós személyiség, műsora, a Legyen Ön is milliomos a játék, kvíz, talk-show, vetélkedő kategóriában a III. Kamera Hungária televíziós fesztivál fődíjasa.

Gratulálok a Kamera Hungária díjhoz és az év legkedveltebb televíziós személyisége közönségdíjhoz! Számított ez utóbbira is?

Aki odamegy, akinek nevezik a műsorát, arra számít, hogy kivívja a zsűri tetszését, hiszen a legjobb tudása szerint csinálja azt, amit csinál. A közönségdíj viszont őszintén meglepett. Elsősorban azért, mert a jelenlegi televíziózás a fiatalok hullámán folyik. Én meg már kétszer is elmúltam huszonöt éves.

Engem is meglepett a közönségdíj, azt hittem, valamelyik szórakoztató műsor, mondjuk a Heti Hetes egyik sztárját díjazza a közönség.

Ez két különböző műfaj. A Heti Hetes szórakoztató műsor, a Legyen Ön is milliomos műfajilag annyiban más, hogy ott elsősorban a civilek, a játékosok szórakoztatnak: a reakcióik természetesek, emberiek, míg a Heti Hetesben az ember nem tudja, hogy igazi érzelmeket lát vagy kimódoltakat. Ezek nagy művészek, meg tudják azt csinálni, amit a civilek nem. Részben a milliomos is az a fajta kukkoló műsor, ami most a világban nagyon nagy divat – tehát a Big Brother és társai –, de itt az ember méltósága megmarad.

Érzi azt, hogy huszonöt éve szereti a közönség?

Nehéz megkülönböztetni a szeretetet az ismertségtől. Munkám annyiban különbözik a többitől, hogy ez látszik. Gyakran befogadnak egy-egy család nappalijába, ezáltal azt gondolják, ismerősök vagyunk.

Mindig is televíziós személyiség akart lenni?

Mindig is más akartam lenni, mint játékvezető. Először is vegyészmérnök vagyok, műveltem is a szakmámat, de eszembe sem jutott, hogy vetélkedőt csináljak. Ám a dolog úgy alakult, hogy a Riporter kerestetikben bejutottam az első tizenkettő közé, aztán még mint külkereskedő Vitray Tamás riporteriskolájába kezdtem járni. Vitray megkérdezte, lenne-e kedvem vetélkedőt vezetni, amire azt mondtam: igen. Akkor jött a Barkochba.

A televízión belül nem akart más műfajokkal foglalkozni?

Teljesen más műfajokkal szerettem volna foglalkozni. Politikai, illetve gazdasági műsorokat akartam csinálni. A nyelvek, a mérnöki diplomám alapján külpolitikai vagy külgazdasági műsorokat vezethettem volna. Szó volt erről a nyolcvanas évek elején, de akkor a váltáshoz az kellett volna, hogy kiszálljak a vetélkedőkből. A néző felejtse el, hogy én ezt is csináltam, de akkor már nehéz lett volna abbahagyni. Rutinra tettem szert, nagy fájdalommal váltam volna meg attól, amit végül is szeretek. De csináltam másfajta műsorokat is. Az Álljunk meg egy szóra! című nyelvművelő műsort Grétsy Lászlóval, a Kalendáriumot, amely természettudományos ismeretterjesztő műsor volt, a Pulzust, ami könnyűzenei, Eurovíziós dalfesztivált közvetítettem... Ezek közül kétségtelenül a vetélkedő a legagresszívebb formájú műsor.

Mit ért az alatt, hogy a legagreszszívabb?

Amíg egy bizonyos műsor megy, lássuk be, minden adás egyforma. Ugyanazok a szabályok, ugyanazok történnek benne, futószalagon készülnek. Ez hátránya, meg előnye is abból a szempontból, hogy a néző konzervatív, szereti mindig tudni, mi történik, mert akkor érzi otthon magát. A műsorok kötődnek egy archoz: ha látnak az utcán, mindig a műsorból vesznek ki egy mondatot, és ezzel próbálnak meg kedveskedni. Amikor Grétsyvel csináltam a műsort, azt kiábálták utánam: álljunk meg egy szóra, tanár úr! Ami azért esett jól, mert azt bizonyította, nézik ezt a műsort. A politikai újságírásban, gondolom, ilyen nincs.

A kilencvenes évek elején, a médiaháború idején nem gondolt arra, hogy kiszáll ebből a világából?

A médiaháború nem arról szólt, hogy akinek ez nem tetszik, az szálljon ki, hanem arról, hogy ezt tisztességesen és függetlenül kell csinálni.

Az interneten azt olvastam: Vágó István egy liberális közéleti szalonban. Ez politikai elkötelezettséget is jelent?

Nem politikai, hanem világnézeti. Van egy szilárd meggyőződésem: az újságírás liberális műfaj. Az újságírónak toleránsnak kell lennie a riportalanyával, szolidárisnak az elesettekkel, tennie kell az esélyegyenlőségért. Anélkül, hogy szót ne kapjon a másik fél is, nem lehet jó cikket írni, elemezni. Másról sem szól az újságírás, mint elfogadni a másságot és létjogosultságát. Magyarországon mindennek teljesen más tartalma van, mint mondjuk Szlovákiában. Ahol kisebbségben van egy csoport, ezt várja el a többségtől. Magyarországon is a többséget kell rávenni, hogy toleráns legyen.

Politikailag elkötelezett?

Mint midenki, aki felelősen gondolkodik.

Annyira, hogy akár választási kampányban is részt venne?

A kampányban nem exponálhatom magam. Ezt megértem, mert egy kereskedelmi televízió nem engedheti meg magának, hogy esetleg nézőket veszítsen el csak amiatt, mert egy munkatársának elveivel azok nem értenek egyet. Én szívem szerint részt vennék a kampányban, de az messze nem pártkampány, ha én egy liberális klubban elmondom a véleményemet az újságírásról vagy az élet dolgairól.

Elfogadná a meghívást egy konzervatív klubba is?

Boldogan. Most voltam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol elsősorban konzervatív értékek mentén szerveződik a hallgatóság.

Azt mondja önről Havas Henrik a vele készült interjúkötetben: valamikor a kilencvenes évek elején volt egy műsor, ahol két-három újságíró kötetlenül csevegett aktuális témákról. Feketén-fehéren, ez volt a címe, olyasvalami, mint a Heti Hetes. Az első műsorok közül néhányban ott volt Vágó is, és mert ez ugye a médiaháború első ütközeteinek idejében történt, ketten a Verebessel keményen mondtuk a magunkét. Vágó talán a második adás után csendesen megjegyezte: „Többet nem jövök, mert én ehhez gyáva vagyok.”

Nem igaz, nem ezért szálltam ki ebből a műsorból. Nem vagyok én annyira gyáva, mint ahogy ő mondja. Abból a műsorból Havas miatt szálltam ki. Az egyik adásban elmondtam, nemrég Romániában jártam, átmentem a történelmi Románia területére, és kifejtettem, mennyire rosszulesett, hogy a magyar kocsik ott megfordulnak, és indulnak hazafelé. Havas erre azt mondta, magyar embert nem érdekelhet más Romániából, mint a történelmi Magyarország területei. Mondtam, ez egy marhaság, mert ha az ember el tud menni Thaiföldre, akkor el tud menni Romániába, át tud kelni a Kárpátokon is. Ő meg azt mondta, az egyetlen megoldás az Osztrák–Magyar Monarchia visszaállítása. Összevesztünk ezen.

Említette, politikai újságíró szeretett volna lenni. Még egy idézet a könyvből: ...nem kifejezetten ajánlom neki (Vágónak), hogy belekontárkodjon a politikai újságírásba, az ugyanis nem a gyáváknak való mesterség.

A médiaháború idején a televíziósok aláírást gyűjtöttek az akkori igazgató, Nahlik Gábor elnök ellen, amit én írtam alá elsőnek.

Havas azt is mondja: (Vágó) beült a Heti Hetes megbeszéléseire...

Nincs is ilyen megbeszélés. Ez váratlan fordulat, nem? Azt se tudom, miről beszél.

De azt is írja, hogy ön egyrészt fesztelen, másrészt szorong, esetlen, kibírhatatlan, tipikusan az az ember, akit jó volna szeretni, de baromian nehéz.

Fesztelen vagy szorong? Ki érti ezt? Ebbe minden belefér. Mit kezdjek ezzel?

Jól érezte magát a Heti Hetesben?

Nem. Oda más adottságok kellenek. Inkább polemizáló típus vagyok, mint mesélő. Ők meg nagyon barátságtalanok voltak velem, megnehezítették a dolgomat. Azóta mással nem is csinálták olyan durván, mint velem. Ha segítenek, jobban érzem magam, és mindenki jobban jár.

Ezért született a Visszavágó a Legyen Ön is milliomosban?

Ez így nem pontos. Híres embereket én nem ültetek be olyan székbe, ahol műveltségi kérdéseket teszek fel. Egyszer tettem kivételt, a Heti Hetes szereplőivel. A főnökeimnek jutott eszébe, hogy ez egy jó műsor lehet. Ugye, a híres ember a nyereményét jótékony célra költi el. Akkor nekem az volt a gondom: hogyan jövök ahozz én, a műsorvezető, hogy megrövidítsem például a beteg gyerekeket? Ezért a szerepemet csak úgy tudtam elképzelni, hogy ennek a műsornak a beharangozójában arra játszom rá, hogy én ezekre az emberekre neheztelek. Tehát ez egy szerep volt, én nem mindenkit utálok közülük, nem akartam mindenkivel kitolni. De nem tudtam őket elbizonytalanítani anélkül, hogy azt ne gondolja a néző, a Vágó visszavág. ĺgy sajnos néhány intézmény, közösség kevesebb pénzt kapott. Hernádi Juci például úgy gondolta, hibás volt abban, hogy olyan korán elbukott, ezért saját pénzéből kipótolta a nyereményt egy jelentős összeggel.

Azt mondja, nem mindenkivel akart kitolni.

Bevallom, Havas Henrikre jobban készültem, a könyve miatt voltak személyes indulataim is. Rá azért haragszom, mert az interjúkötetében van egy olyan rész, ahol elmond egy négyszemközti beszélgetést. Azért nem akarok a Henrikkel többet beszélgetni, mert nem tudom, ír-e belőle könyvet, vagy sem. Aki újságírást tanít az egyetemen – a többi között nyilván újságírói etikát is –, az nem teheti meg, hogy leáll valakivel beszélgetni, aztán könyvben leírja. Ezért haragszom rá a legjobban.

ĺrt pozitívumot is önről, hogy amit csinál, az profi színvonalú.

Nagyon szépen megköszönöm.

Sőt, meg is dicséri, hiszen miután Friderikusz önt cipőfelsőrész-készítőnek nevezi, ön a TV2 Raszputyinjának minősíti Friderikuszt.

Friderikusz szerint én alantas munkát végzek, mert ami megjelenik a képernyőn, azt elolvasom, és ezzel vége, vagyis egész életemben ugyanazt csináltam. Ezt pontosan Friderikusz mondta rólam, akinek életében önálló ötlete nem volt. Úgy tudom, zömmel még csak licencműsorokat készített, ez alól kivétel az Én mozim, amelyből viszont visszaköszön Vitray Csak ülök és mesélekje.

Mi a milliomosjáték titka?

Azt hiszem, ennek több trükkje van. Ez nem a szó szoros értelmében vett műveltségi játék, mert vannak benne hétköznapi témák is. Az átlagemberben kialakul egy kép, hogy ez neki is megy, ő is tud milliót nyerni. Könnyű kérdésekkel kezdődik, amelyeket a kisgyerek is megválaszol, amiért a szülők megsimogatják a buksiját. A konyhaművészetről szóló kérdésre a mama adja a helyes választ, ő dicsőül meg. A nehezebb kérdéseknél a papát dicséri a család, hogy milyen okos. Ott van a játékvezető, aki hol segít, hol nem, nem lehet tudni, segíteni, vagy összezavarni akar. Ha a játékvezető nem a játékossal, hanem a nézővel kacsint öszsze, akkor a néző beavatottnak, a játékos kiszolgáltatottnak érzi magát.

Van egy internetes fórum a Legyen Ön is milliomos weboldalán, ahol az egyik levelező azt írja: Tudjuk, hogy az Ön dolga az, hogy elbizonytalanítsa az embereket és minél több pénz maradjon a játékszervezőnek. De aki jót válaszol, azt miért akarja bizonytalanná tenni? Aki nem szimpatikus Önnek, annak nem segít, aki pedig az, annak nem engedi, hogy ha hülyeségre is gondol, kiessen.

Tele van tévedéssel a levél. Hogy mennyi pénz marad, és mennyit ad ki az RTL, az nem tényező. Hála istennek, annyira nézett a műsor, hogy a reklámokból lényegesen több pénz folyik be, mint amennyit egy adásban kiadnak. Aki tudja a választ, azt nem lehet bizonytalanná tenni, csak azt, aki nem jól tudja a választ vagy nem biztos benne. Ez a játék úgy van kitalálva, hogy a játékos rosszul érezze magát: a magas szék, az aréna, a közönség, a világítás, a zene. Másrészt a játékban rengeteg segítség van: a három mentőövön kívül vannak a garantált összegek, de a legnagyobb segítség az, hogy a játékos megnézheti a kérdést, és ha nem tudja, kiszáll, és hazaviszi a pénzt. Ezt egyetlen másik játék sem kínálja. Ezekután még én is segítsek? Nem én vagyok a Máltai Szeretetszolgálat! A játékosnak meg kell szenvednie a pénzéért. Huszonöt éve csinálom a műfajt, és nem adom át magamat az érzelmeimnek, nem igaz, hogy a szimpatikust segítem, a nem szimpatikust nem. Én azt próbálom eldönteni, melyik játékosban van műsorlehetőség. Kétségtelen, van, akit átlendítek egy kérdésen, de megnézték-e azt a statisztikát, hogy a játék végére hányan esnek ugyanoda vissza. Én nem úgy segítek, hogy megmondom a helyes választ, hanem szempontokat adok. Ha nem tudja, miért mondom én azt a szempontot, hiába segítenék.

Folytatódik ám az idézet: A szőke nőknek sokat segít, de legutóbb egy kis barna is kiesett volna az elején, de az Ön segítségével szép summához jutott.

Ez nem szempont. Esetleg az lehet szempont, hogy azt a bizonyos játékost a néző szeretheti-e vagy sem. A nézőben sokféleképpen lehet katarzist előidézni. Akár úgy is, hogy egy nagyon szimpatikus játékos nagyon sokat veszít, mert a nézőkben érzelmek generálódnak.

Melyik az a terület, ahol ön biztosan elbukna?

A filmekben és a sportban nem vagyok jó.

A sportban? A múltkor azt mondta, amikor Törőcsik Újpesten játszott, nem Kispest Honvédnak hívták a csapatot, hanem Budapesti Honvédnak. Ezt nem tudja, aki nem jó a sportban.

A foci kivétel.

A Legyen Ön is milliomos szlovák változatának műsorvezetője azzal dicsekedett, hogy Cannes-ba öszszehívták az egyes országok milliomos-műsorvezetőit, s ő ezen a megmérettetésen negyedik lett. Ön hogy végzett?

Én nem voltam ott. De az nem műveltségi játék volt, hanem mókás vetélkedő.

Szokta nézni a Leggyengébb láncszemet?

Az micsoda? Nem ismerem.

Vigyorog.

Nem lenne korrekt beszélni róla.

Tudná csinálni olyan szadista módon, mint Máté Kriszta?

Szadista?

Hát milyen?

Ez csak egy eleme a műsornak, ami még csak nem is lényegi. Nem kell ezért a Krisztára haragudni. Ez egy érdekesen kitalált játék, amelyet a Legyen Ön is milliomos konkurenciájaként hoztak létre. Szemben a milliomos adásonkénti kábé tizenöt kérdésével, ott záporoznak a kérdések. Persze, nem feltétlenül kell ezt játszani a jelenlegi formában.

Kinek a telefonszámát adná meg mint segítőjét, ha a milliomos másik székében ülne?

A Mindent vagy semmit játékosai közül bárki számát megadhatnám. Ők azóta is többször együtt játszanak, néha én is velük.

A játék és a zene a két nagy szenvedély?

A zene igen, a játék nem. Hofi mondta, hogy a benzinkutas sem tölt otthon benzint a konyhakredencbe. Akinek a játék a dolga, nem feltétlenül a szenvedélye.

Miért van hét tévéje?

Hogy mindenhol képernyőközelben legyek.Már tudom, mi a másik nagy szenvedélye.

Amíg nem voltak égi csatornák, külföldön nagyon sok időt töltöttem a szállodákban, és a tévét néztem.Eddigi műsorai közül melyik a kedvence?

Mindet szerettem, de ha nagyon muszáj választanom, akkor az Álljunk meg egy szóra! Szerelmes vagyok a nyelvünkbe. Nincs izgalmasabb annál, mint amit most a Magyar Újságírók Szövetségében elkezdtünk. Megpróbáljuk a határon túli magyarság nyelvét összhangba hozni az anyaországbeli nyelvhasználattal: mi az, ami más az erdélyi, vagy a felvidéki nyelvhasználatban. Nem rossz, vagy jó, hanem más. A felvidéki nyelvhasználatról nehéz elképzelni, hogy a magyarországiak kövessék. Bizonyos közigazgatási, műszaki fogalmakat, nyelvi hatásokat egyeztetünk. Szlovákiában például azt mondják, boldogabb tőlem, vagy boldogabb nálam. Az első esetben ez azt jelenti, boldogabb, ha én is ott vagyok, a másodikban, hogy boldogabb, ha nálam van. Helyesen ez úgy hangzik: boldogabb, mint én.

Ült már a milliomos másik bárszékében, játékosként?

Borzasztóan veszélyes dolog műveltségi próbára tenni ismert személyeket. Az ember elvesztheti hitelét. Ha minden kérdésre tudja a választ, azt mondja a néző: be volt avatva, ha nem tudja, felteszik a kérdést: miért pont ő vezeti a műsort, hogy lehet ilyen buta. Én elzárkózom ez elől, soha nem is csináltam ilyet.

Bár nem híve a hóhérakasztásnak, készítettem önnek egy milliomoskérdést, próbálkozzon meg vele! Az egyik lovagrend hagyományaiban eltér a többitől. Melyik?

A Máltai Lovagrend

B Toledói Lovagrend 

C Német Lovagrend

D Szent György Lovagrend

A Toledói Lovegrendről még nem hallottam.

Csupán azért a B, mert még nem hallott róla?

Minden kakukktojással van egy baj: valamilyen szempontból mindegyik kilóg. A D magyar alapítású, a C egy országot hozott létre, bár ez az A-ról is elmondható. Szóval a B.

Tényleg a B, mert az nem létező lovagrend, Dalí és Bun~uel alapította a toledói kollégiumban.

Akkor nyertem.