A merénylők rövid utóélete

ÖSSZEÁLLÍTÁS

A merénylők pere 1914. október 12-én kezdődött és 14 napig tartott. 25 vádlott állt hadbíróság elé felségárulás, gyilkosság, ill. társtettesként ezek elősegítése vádjával. A merényletben aktívan részt vevő személyek mindannyian elkerülhetetlenül szükségesnek vallották a tettüket. Forradalmárnak mondták magukat, s nem tagadták Ausztria iránti gyűlöletüket. Hangoztatták, hogy céljuk az osztrák–magyar elnyomás alatt sínylődő valamennyi szláv nemzet felszabadítása volt. Nedeljko Csabrinovics arról beszélt, hogy meggyőződése szerint Ferenc Ferdinánd háborúra készült Oroszország ellen: „Mi, boszniai szerbek nem akartunk háborút Ausztria és Oroszország között. Mi is szlávok vagyunk..." Gavrilo Princip úgy fogalmazott, hite szerint minden horvátnak és szerbnek gyűlölnie kell a Monarchiát, a trónörökösnek azért kellett meghalnia, mert germán volt, a szlávok ellensége. Bár a vallomások gyakran ellentmondtak egymásnak, a vádlottak jobbára kitartottak amellett, hogy a merénylet saját tervük volt, nem volt megbízójuk.

Ítélet Principék ügyében

Október 28-án a bíróság kimondta az ítéletet. Tekintettel arra, hogy húsz éven aluli vádlottakat nem ítélhettek halálra, Princip, Grabezs és Csabrinovics húsz–húsz év fegyházat kapott. A 23 éves Danilo Ilicset, Veljko Csubrilovicsot, a fegyvereket szállító és elrejtő Misko Jovanovicsot, valamint az előkészületekben küldöncként szerepet vállaló, a merénylők mozgását segítő két parasztot, Nedjo Kerovicsot és Jakov Milovicsot azonban kötél általi halálra ítélték. Kerovics és Milovics a császártól később kegyelmet kapott, a többieket felakasztották.

Principet és társait az ítélethirdetés után a theresienstadti (Terezín, Csehország) katonai fegyházba eszkortálták, ahol a szigorított körülmények, az éjjel-nappal viselt tízkilós bilincs, a hiányos táplálék hamar felőrölte őket. A fogház jegyzőkönyvének feljegyzése szerint Princip 1918. április 28-án, 18 óra 30 perckor halt meg. Még aznap éjjel, titokban temették el a helyi temetőben. A négy jelenlevő katona egyike felvázolta a temető tervrajzát, megjelölte rajta a sír helyét. 1920-ban így tudták kihantolni Princip földi maradványait. Átszállították Szarajevóba, és bajtársainak hamvaival együtt közös sírboltba temették.

A szerb katonai szál

Bár a szarajevói merénylet előkészítésével, okaival, körülményeivel kapcsolatban máig sok fáma él, a történetírás mára megegyezik abban, hogy az ötlet a szerb titkosszolgálatnál magas beosztásban tevékenykedő Dragutin Dimitrijevics ezredes (fedőnevén Ápisz) fejéből pattant ki, és ő választotta ki a merénylet végrehajtóit is. Principben, Csabrinovicsban és Grabezsben nemcsak a nacionalista meggyőződés volt a közös, hanem az is, hogy mindhárman tuberkulózisban szenvedtek. Nem volt hát sok veszítenivalójuk: vállalták a kiképzést, ahogy a feltételezhető sorsot is (a terv az volt, hogy a sikeres merénylő azonnal öngyilkos lesz).

A merénylet terve a szerb katonai körökhöz, azon belül a Fekete Kéz (ill. más néven Egyesülés vagy Halál) nacionalista tiszti csoporthoz kapcsolódott, de Nicola Pasics szerb miniszterelnök tudomást szerzett a készülő akcióról, és hogy elkerülje az esetleges háborús konfliktust, a három fiatalember visszahívására utasította Dimitrijevicset. Az ezredes azonban csak látszatintézkedéseket tett ennek érdekében.

Dimitrijevics, aki a végeredményt tekintve összehozta a casus bellit, nem érte meg a háború végét. A sokat tudó, sok szálat mozgató ezredes saját kenyéradó gazdái számára is egyre kellemetlenebbé vált. Karagyorgyevics Sándor – később az első jugoszláv király, aki a háború éveiben régensként uralkodott – magára nézve is veszélyesnek tartotta a hírszerzés fejét. 1915 utolsó heteiben letartóztatták Ápiszt és az Egyesülés vagy Halál több más vezető tagját. Az ún. szaloniki perben az volt a – nyilvánvalóan konstruált – vád ellenük, hogy összeesküvést szerveztek a hadseregben, és meg akarták gyilkolni Sándort, valamint Pasics miniszterelnököt. (A vizsgálat során a szarajevói merénylet is terítékre került, Dimitrijevics itt beszámolt saját szerepéről.) A hadbíróság ítéletét – golyó általi halál – 1917. július 26-án hajtották végre. (as)