A magyar ellenzék az utcai politizálással próbálkozik

„És ekkor föllép a világot jelentő deszkákra Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselő úr (kétszeres [volt] miniszterelnök), hogy előadja az ellenállás paródiáját. (…) Gyurcsány (volt) miniszterelnök úr gyéren látogatott és értelmetlen rendezvényén a mai miniszterelnök kolléga arcképével ékesített műanyag dobokat osztottak szét, hogy a megjelent DK-párthívek Orbán úr portréját botokkal ütlegelhessék, lábbal rugdoshassák és zászlórúddal szúrhassák le. Szimbolikus lincselés.” Az idézett sorok nem a Magyar Időkben és nem egy kormánypárti publicista tollából jelentek meg a Demokratikus Koalíció legújabb utcai (atr)akciójáról, hanem a hvg.hu-n a neves baloldali publicistától, Tamás Gáspár Miklóstól. Az írás végkövetkeztetése: az ellenzék egyre inkább olyanná válik, mint ellenfele, a kormány. Ez már eleve jelzi, hogy a magyarországi ellenzék legújabb „stratégiáját” enyhén szólva is szkepszis fogadja.

Ki az utcára!

A választások után – erről írtunk is korábban – a túlzott ambíciókhoz képest elért mérsékelt eredmények miatt (pedig a Jobbikra és az LMP-re is többen szavaztak, mint négy évvel korábban) komoly belső válság alakult ki az ellenzéki pártokban. A Jobbikban és az MSZP-ben vezetőváltás történt, az LMP-ben a párt etikai bizottsága elszabadult hajóágyúként kezdte el kizárni vagy a párttisztségek viselésétől eltiltani saját vezetőit, tagjait. A nyár nagyjából el is telt ezzel, hogy őszre mindenki megtalálja a „nyerő stratégiát” a Nemzeti Együttműködés Rendszerével szemben: „Ki az utcára, ellenállni!”.

Az ellenálló Jobbik

A Jobbik évadnyitó frakcióülése után jelentette be, hogy „szakítanak a hagyományos ellenzéki szereppel”, a párt „a jövőben ellenállóként tekint magára”, és a cél „az Orbán-rezsim lebontása”. Mirkóczki Ádám arról beszélt, hogy „nagy különbség van az ellenzék és az ellenállás között”, ezért ők „bizonyos keretek közül ki fognak lépni”, de azt nem konkretizálta, hogy ezen mit ért. Gyöngyösi Márton képviselő később az ATV-ben az „ellenállás” kifejezést az utcai politizálás visszatértével magyarázta és azzal, hogy a Jobbik erőssége korábban is az volt, hogy az ország számos településén, kis falvakban is voltak szervezeteik, tagjaik, akik konkrét helyi ügyekben segítséget nyújtottak a hozzájuk fordulóknak, ezt szeretnék ismét erősíteni.

Gyöngyösi Mártonnak abban igaza van, hogy a Jobbik megerősödését valóban az is okozta, hogy rövid idő alatt sikerült széles vidéki hálózatot kialakítani. Csakhogy azok az akciók – és a vidéki jelenlét is – elsősorban éppen a Jobbik radikális szárnyához voltak köthetők, Toroczkai László azonban ezt leszakította a pártról a nyáron.

Megrugdosott Orbán-kép

Éppen ugyanezzel a problémával szembesülnek a baloldalon is. A Demokratikus Koalíció, a Párbeszéd vagy éppen az MSZP soraiban jelenleg csak egyetlen politikus van, aki képes valódi néptribunként fellépni: Gyurcsány Ferenc. Ő viszont a kritikusai szerint – lásd az idézett sorokat Tamás Gáspár Miklóstól – éppen, hogy lejáratja mostani fellépésével a békés demonstrációk jelentőségét. A műanyag hordókra ragasztott Orbán Viktor-képeket rugdaló, botokkal verő DK-s szimpatizánsok a parlament előtt valóban visszatetszést keltettek. Abszurd volt az is, hogy miközben Gyurcsány Ferenc vasárnap még arról beszélt, hogy „nektek csak megér néhány hetet, hogy megdöntsük a rendszert”, ő maga egyetlen éjszakát sem töltött a Kossuth téren. Majd a vasárnap meghirdetett, keddi napon megkezdett „folyamatos tüntetést” két nappal később már le is fújták. Az ok: péntekre Szegedre terveztek hasonló megmozdulást, és a színpadot és a hangtechnikát oda kellett vinni.

Mit kell követelni?

A szeptember 16-ra szervezett „nagy” ellenzéki demonstrációval kapcsolatban is felmerültek olyan információk, hogy kezdetben az LMP is tervezte a részvételt, az ő feltételük az lett volna, hogy a DK részéről ne Gyurcsány Ferenc szólaljon fel, erre a volt kormányfő még idő előtt közölte, hogy ő márpedig beszélni fog. Sajátos a demonstráción felszólaló Mellár Tamás független pécsi képviselő javasolt stratégiája is, szerinte „most nem azt kell követelni, hogy lemondjon a kormány, mert úgysem fog lemondani”, hanem olyan feladatokat kell kitűzni, „amiket végig is kell vinni”. Például, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagy az Állami Számvevőszék vezetésében kapjon helyet az ellenzék is, a közmédiában pedig a műsoridő legalább egyharmadát kapja meg.

Vegyen tévét!

Sajátos, hogy a 2002-es választási vereség után egy tömegdemonstráción Orbán Viktor szintén azt javasolta, a közszolgálati 1-es és 2-es csatornát osszák el a kormány és az ellenzék között. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök erre mondta, hogy „akinek tévé kell, vegyen magának” – nem sokkal később megalapították a Hír Televíziót. Még nem látszik, miben jelentene fordulatot a most meghirdetett régi-új ellenzéki stratégia, valószínűleg Török Gábornak van igaza, aki a Népszavában azt mondta, 12 évvel az őszödi beszéd elhangzása után ismét Gyurcsány Ferencről és Orbán Viktorról szól a politika. „Kell ennél több Orbánnak?” – tette fel a kérdést a politikai elemző.