Orbán kilencéves barátsága Putyinnal

A véletlen szeszélye folytán most pár nappal azután várt rá szívélyes, meleg fogadtatás Moszkvában, hogy pár nappal előtte az európai parlamentben hűvösebben viselkedtek vele – megszavazták a magyar jogállamiság leépítéséről és a demokratikus szabályok felrúgásáról szóló Sargentini-jelentést, ami szankciókat vonhat maga után.

Emlékszünk még Vladimír Mečiarra, aki azzal fenyegetőzött, hogy ha Szlovákiát nem fogadja el a Nyugat, akkor majd elfogadják keleten. Orbán Viktor természetesen nem ezt gondolja, ő azt mondja, mindkét féllel korrekt viszonyra törekszik. Ennek ellenére Moszkva felé fordulása több mint szembetűnő.

2008-ban még bírálta Oroszországot a grúziai konfliktus miatt és az inváziót a szovjetek 1956-os magyarországi bevonulásához hasonlította. Aztán 2009 novemberében – még ellenzéki politikusként – Szentpéterváron találkozott Putyinnal és minden megváltozott.

A Putyin–Orbán-találkozók rendszeressé, sőt egyre gyakoribbá váltak, és a legtöbbször az „energetika” szót ragozzák. És persze Paks 2-t. 2014-ben kétszer is találkoztak, az egyik alkalommal Rióban, a foci-vébén, egyébként véletlenül éppen július 17-én, amikor Kelet-Ukrajna felett légvédelmi rakétával lelőttek egy utasszállító gépet, háromszáz emberrel a fedélzetén.

Putyin egyfajta Európába vezető hídként tekint Magyarországra.

Orbán meg azt mondja, ő csak azt teszi, amit az olaszok, osztrákok, németek – akik például részt vesznek az Északi Áramlat 2 gázvezeték kiépítésében.

Elhihetjük Orbánnak, hogy elsősorban a pragmatizmus vezérli, amikor jó kapcsolatokra törekszik Putyinnal. De ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen irányba mozdította el Magyarországon a demokráciát, jogos az aggodalom, hogy olyan változási folyamatok lejátszódását segíti elő Európában, amilyeneket Putyin szeretne és a Kreml érdekei kívánják. És így már teljesen másként fest ez a barátság.

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa