A kellékes útja a sikerig

CSANDA GÁBOR

A pozsonyi Astorka-fesztiválon vendégszerepelt csütörtökön a Vígszínház és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása, A kellékes. Az Eberhard Streul-mű Parti Nagy Lajos által magyarított és feljavított változatát Kern András vitte színre.

Kern jött, telt házat látott, s végül győzött. Meggyőzte közönségét egy mérsékelten rafinált, eléggé kiszámítható szerkezetű és meglehetősen egyenetlen ritmusú produkcióban arról, hogy egy egész társulatnyi színész lakozik benne, s ha kell, ő maga a színház, a színház magyarázata, a színház története, kritikája, értelme, színe és fonákja.

A történet szerint a kellékes, miközben tesz-vesz a színpadon, egy majdani előadást előkészítendő, kitekint a nézőtérre. Amely, várakozásával ellentétben, nem üres. (Ott ültünk ugyanis.) Ezen a kínos ponton persze túl kell jutnia, miként nekünk is; mi tudjuk, hogy neki kell majd kitöltenie a színház terét és idejét, neki meg el kell játszania, hogy ez meglepetésként éri. A darabnak talán ez a legkevésbé megoldott része, a bemelegítés, a belelendülés, a színház megteremtésének fáradalmai (az elbeszélés nehézségei) a nézőt legalább annyira próbára teszik, mint a színészt.

Aztán azonban megy minden, mint a karikacsapás: előbb a kellékek kellék jellege, az egyéb színházi eszközöktől (a kulissza, a világítótechnika) való különbözősége árnyalódik, majd a színpad fő- és mellékszerepei körvonalazódnak, mígnem színművek (darabok s egyéb produkciók, film, balett, ének) szólalnak meg, színészi (rendezői, előadói) teljesítmények artikulálódnak, legtöbbször a mimézis, az irónia és a paródia szintjén.

Sajnos, a kellékek adottak, s így előrelátható, melyik mikor és milyen szerephez fog jutni, sőt ezeknek jobbára csak a klasszikus funkciójuk érvényesül: a pezsgősdugó pukkan, a földre eső poharak nem törnek, a tőr pengéje visszahúzódik. Mintha a kellékeknek nem volna, nem lehetne saját életük. Egészen a banánig: az előadás valójában ezzel a jelenettel csúszik át a leleményesség tartományába, s innentől érezhető, hogy az állólámpáról hirtelen lekapott s derékra kanyarított rojtos textíliának Pliszeckaja szoknyájaként már fergeteges sikere lesz. (A műsorajánló szórólap felsorolja a produkció minden résztvevőjét: rendező, munkatársa, producer, asszisztense, nyersfordítás, dramaturg, mozgás, látvány – egyedül a kellékest nem. De így megy ez: a kellékes ritkán kerül föl a nevesítettek listájára, s csak kivételes alkalmakkor kerül szóba. Alighanem onnan tudni, hogy érti a dolgát, hogy nem kerül szóba.)