A józan ész alapjaira kell helyezni a kapcsolatokat

Fél év múlva várhatóan miniszterelnök lesz. Ebben a tisztségében mit kíván megváltoztatni a magyar–magyar kapcsolatokon?

Szeretném újraszőni azokat a szálakat, melyek elszakadtak az elmúlt nyolc évben. Korábban ugyanis kiépült, sőt 2002-ig működött is egy olyan rendszer, amelynek segítségével a magyarországi politika nem csak meghallhatta a Kárpát-medencében élő magyar közösségek hangját, hanem képes is volt bevonni őket a magyar közösség jövőjének tervezésébe és annak felépítésébe is. A Gyurcsány-Bajnai korszak azonban szétverte a magyar nemzetpolitikát. Még ezekben a nehéz években is létrehozott valami értékeset a magyar országgyűlés, létrehozta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, melyet mindenképpen meg kívánunk őrizni. Minden bizonnyal fontos szerepe lesz majd az autonómiatanácsnak is, hiszen olyan európai érték mellett száll síkra, amelyben elfogadhatatlan a magyarokat sújtó kettős mérce alkalmazása.



Az MKP hétvégi kongresszusán elhangzott beszédében azt mondta, hogy hozzá kell látni a kárpát-medencei magyarság közös jövőjének tervezéséhez. Ez konkrétan mit jelent az ön olvasatában?

A gazdasági válság különösen súlyosan érintette a magyar-szlovák határ mindkét oldalán élő magyarokat, ezért olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek nyomán a határokon átnyúló európai együttműködés keretében végre meg tud indulni a gazdasági növekedés és új munkahelyek jönnek majd létre. Ehhez hidakat, utakat kell építeni, vállalkozókat kell támogatni. Fontos, hogy átgondoljuk a kárpát-medencei magyar nyelvoktatás ügyét, és világossá kell tennünk, hogy kinek mi a dolga abban, hogy a különböző államok magyar anyanyelvű polgárai az óvodától az egyetemig magyarul tanulhassanak. Általában a magyar kultúra elrojtosodásának, silányulásának szemtanúi vagyunk. Az a kérdés, ez ellen mit tudunk tenni – tehát egy közös kárpát-medencei kultúrpolitikát is meg kellene alkotnunk.



Ha kormányra kerülnek, a határon túli magyarok számára bevezetik a kettős állampolgárság intézményét?

Magyarországon volt erről egy népszavazás, amelyen a többség igennel voksolt. Ezért a következő magyar parlamentnek becsületbeli kötelessége, hogy pontot tegyen az ügy végére. A közép-európai jogi és politikai megoldások tárháza egyébként rendkívül gazdag, elég csak Románia, Szerbia, vagy Horvátország esetére tekintenünk.



Az elmúlt húsz évben sok tízmilliárd forintnyi támogatás irányult Magyarországról a határon túli magyar közösségek felé. Ez idő alatt viszont az asszimiláció nem lassult, sőt, még gyorsabb lett – így a támogatások felhasználásának eredményessége kétséges. Nem gondolja ezek alapján, hogy újra kellene gondolni a támogatások rendszerét, szerkezetét?

Egyetértek önnel. Határozottan ezt gondolom.



Pár héttel ezelőtt egy interjúban azt mondta, változtatni kell a Szlovákiával szembeni politikán. Hogyan és min kíván változtatni?

Új alapokra, mégpedig a józan ész alapjaira kell helyezni a kapcsolatokat. Úgy látom, hogy ma a józan ész kiszorult a szlovák–magyar kapcsolatokból.



Kinek a hibájából?

Ezt majd eldöntik a történészek. A múlttal kevesebb dolgom van, inkább a jövővel kell foglalkoznom. Széchenyi mondta, hogy a múlt elesett hatalmunkból a jövőnek urai vagyunk – ez máig érvényes figyelmeztetés minden magyar politikus számára. Az új alapokra helyezett magyar-szlovák kapcsolatoknak a szabadság, az európai értékek és egymás kölcsönös tiszteletén kell majd nyugodniuk. Mi ugyanis egy szabadságtól ihletett kormányt fogunk létrehozni Magyarországon, amely számára elfogadhatatlan lesz, ha bármelyik szomszédunk meg akarja mondani a saját területén élő magyaroknak, hogy hogyan gondolkodjanak, viselkedjenek, milyen nyelven beszéljenek, és olyan törvényeket hoz, amely megakadályozza a magyar közösségeket abban, hogy úgy éljenek, gondolkozzanak, beszéljenek, ahogy egyébként az nekik természetes. Az autonómia fontos európai érték, amely nem tűri kettős mérce alkalmazását: ami jár egy katalánnak Spanyolországban, vagy egy svédnek Finnországban, az jár a felvidéki, délvidéki, erdélyi magyaroknak is. A magyar közösség az elmúlt években nem kapta meg azt a tiszteletet a szlovák kormánytól és hatóságoktól, amely feltétlenül szükséges a kiegyensúlyozott kapcsolatok szempontjából, ezért ezen a területen is sürgősen változásokra van szükség.



Ilyen szlovák koalíció mellett, mint a mostani, s amelyhez hasonló a következő választások után is kialakulhat, leülne egy tárgyalóasztalhoz Robert Fico miniszterelnökkel?

Én ma az ellenzék vezetője vagyok, s ebből fakadóan semmi okom, hogy találkozzam a szlovák miniszterelnökkel. Ha azonban a magyar választók felhatalmaznak a következő kormány vezetésére, akkor egészen másfajta kötelezettségek fogják megszabni a napirendemet.

A teljes interjú keddi nyomtatott kiadásunkban olvasható.