A határon átnyúló akadémiai kapcsolatok

Előadásomban beszámolok a Magyar Tudományos Akadémia határon túli kapcsolatairól, melyek az utóbbi hat évben jelentős fejlődésen mentek keresztül, de fontosak azok a magyarországi egyetemek és főiskolák, amelyek a határon túl hoztak létre különböző tagozatokat, az ottani magyar ajkú diákok számára. Ezek az intézmények 1989 után sikeresebb kapcsolatokat tudtak kiépíteni azokkal az országokkal, ahol a politikai és gazdasági helyzet ezt lehetővé tette. ĺgy természetesen e kapcsolatok kiépítésében nagyon lemaradtak a volt Jugoszlávia országai a polgárháború miatt. Valamivel jobb a helyzet Kárpátalján, de az adatok szerint Romániában és Szlovákiában a legjobbak. Igaz, ezek a kapcsolatok a magyar intézmények kezdeményezésére történtek, nem kevés esetben a befogadó országok akadályoztatásával. Határozott enyhülés e kérdések kapcsán a demokratikusabb kormányok megjelenésével alakult ki mind Szlovákiában, mind Romániában. Szlovákiában ez a változás 1998-hoz köthető.

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI EGYETEM SZLOVÁKIÁBAN

Az első magyarországi egyetem Szlovákiában a rendszerváltás után 1993-ban jelent meg, mégpedig Királyhelmecen a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem kihelyezett tagozatával. Első működtetője Királyhelmec Önkormányzata volt Városi Egyetem címen. 1994-ben Mečiar hatalomra kerülésével komoly támadásoknak lett kitéve az intézmény, és az ország belügyeibe való beavatkozásról beszéltek. A Királyhelmeci Akadémia adminisztratív megfontolásokból (és a támadások miatt) Királyhelmeci Akadémia Kft.-vé alakult át, majd 2001-ben Lórántffy Zsuzsanna Polgári Társulássá változott, és ezen a néven működteti ma is az egyetemet.

A királyhelmeci tagozat létrehozásában a regionalitás elvét kívánták érvényesíteni. Igaz, 1993 októberében csak 25 szlovákiai magyar diákkal indult a képzés, de a következő években kárpátaljai, erdélyi és észak-magyarországi magyar diákok is voltak a hallgatók között. Kárpátaljáról 12 hallgató, Erdélyből 5, Észak-Magyarországról 15, Szlovákiából 109-en szereztek diplomát az elmúlt időszak alatt.

A képzés nappali tagozaton folyik gazdálkodási, marketing és pénzügyi szakon. Időtartamban 8 szemeszter, a főiskolai diploma átvételéhez középfokú szakmai nyelvvizsga szükséges.

Az oktatás nyelve a magyar, kivéve a gazdasági jogot és a számvitelt, amelyek szlovákul történnek. A Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem és a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem között levő megegyezés alapján egymás diplomáit kölcsönösen elismerik, tehát az ekvivalencia kérdésében nem az Oktatási Minisztériumok járnak el.

A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem a királyhelmeci kihelyezett tagozatán kívül 2001-ben Komáromban a Selye János Egyetemi Központban, melyet a Selye János Egyetemért Alapítvány működtet, nappali tagozatos közgazdász képzést indított. 2001-2003-ban 550 hallgató nyert felvételt. A képzési szint egyetemi (10 félév).

2002-ben szintén a Selye János Egyetemi Központban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara indított műszaki informatikai szakot, nappali tagozaton. Az oktatás nyelve 80%-ban magyar, 20%-ban szlovák. 2002-2003-ban 83 hallgató nyert felvételt. A képzési szint egyetemi (10 félév).

A rendszerváltások után a másik legkorábban határon túlra merészkedő nem állami főiskola a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola (Budapest) volt, amely először 1994-ben Romániában, majd 1998-ban Szlovákiában és Szerbiában létesített képzési központokat. Romániában 1994-ben Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, és Kolozsváron, majd 1995-ben Marosvásárhelyen, 1996-ban Szatmárnémetiben és 1999-ben Csíkszeredán. Szlovákiában Kassán 1998-ban és Diószegen 2000-ben. Szerbiában Szabadkán 1998-ban.

Egy gondolat a küldetésnyilatkozatból: „A Gábor Dénes Főiskola a tömeges informatikai oktatás bázisa kíván lenni Magyarországon és a környező országok magyarlakta területein”.

A fenti nyilatkozatokkal vitába szállni szinte lehetetlen, különösen, ha figyelembe veszünk egy legújabb szlovákiai statisztikát, mely szerint a Szlovákiában élő, magyar nemzetiségű aktív lakosság majdnem háromszor kevesebb felsőoktatási végzettséggel rendelkezik, mint az aktív szlovák többség.

A képzés hét szakon, három egymásra építhető szinten folyik. A felsőfokú szakképzési szakon nappali tagozaton, a két alapképzési főiskolai szintű szakokon nappali, illetve távoktatási tagozaton, a négy szakirányú továbbképzési szakokon levelező tagozaton oktatnak.

A képzés kreditrendszerű. A hallgatók az egyéni tanrendjüket a tantervi kínálat kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tantárgyak sávjaiból állíthatják öszsze. A főiskolán mérnököket és közgazdászokat képeznek.

A legnagyobb harcokat a mečiari antidemokratikus érák alatt talán az 1992-ben létrehozott Komáromi Városi Egyetem vívta a megmaradásáért. Ez az egyetem három magyarországi főiskolát vont a szárnyai alá, melyek 1992-ben megkezdték az oktatást. Ez a három főiskola a következő volt: Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, Győr; Benedek Elek Pedagógiai Főiskola, Sopron és a Kertészeti Főiskolai Kar, Kecskemét. Az oktatás levelező tagozaton zajlik.

A kihelyezett konzultációs központok a magyarországi főiskolák szerves egységei: hallgatói a főiskolák polgárai, jogaik és kötelességeik nem térnek el a magyarországi levelező tagozatos hallgatóiétól. A képzéssel, a szakmai gyakorlatokkal, csoportos utazásokkal kapcsolatos munkát, a hallgatói jogviszonyból eredő adminisztrációs tevékenységet a főiskolák tanulmányi osztályai, ill. a városi egyetem biztosítja.

Az 1992-1993-as tanévben a három főiskola első évfolyamán 115 szlovákiai magyar hallgató kezdte meg tanulmányait, az 1995-1996-os tanévre, amikor már minden főiskola teljes évfolyamokkal oktatott, 335 volt a hallgatók létszáma, a 2001-2002-es iskolaévre ez a létszám 398-ra emelkedett.

A tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája először határon kívül Romániában, Székelyudvarhelyen 1998-ban indított nappali tagozaton kereskedelmi szakos közgazdászképzést. Szlovákiában, Dunaszerdahelyen 1999-ben indult be a képzés 52 hallgatóval, 2002-ben 115-re növekedett a hallgatók száma, és 2003-ban 25-en tettek sikeres államvizsgát. Mind Romániában, mind Szlovákiában a főiskola törekedett arra, hogy a diákok az angol mellett vizsgázzanak az országok államnyelvéből is. Sajátossága a képzésnek, hogy néhány tantárgy tematikája igazodik a helyi (romániai, szlovákiai) viszonyokhoz, ilyen a jog, a számvitel, a gazdaságföldrajz, az aktuális gazdaságpolitika.

Más egyetemeknek (pl. ELTE, SOT) és főiskoláknak vannak kutatóműhelyeik, melyek személyes kapcsolatokon keresztül, de az intézmények formális kapcsolata nélkül, eredményes munkát fejtenek ki a különböző szakterületeken, a határon túli kollégákkal való együttműködésben. Az ilyen kapcsolatoknak a száma olyan nagy, hogy feltérképezni szinte lehetetlen.

2000-ig Szlovákiában komoly gondot okozott a Magyarországon szerzett oklevelek elismerése, melyet addig Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság között eléggé hiányos törvények szabályoztak. 2000-ben írta alá a két ország oktatási minisztere az ekvivalenciatörvényt, mely elsősorban az egyetemekre és a tudományos fokozatokra vonatkozik. Ennek értelmében a két ország kölcsönösen elismeri a másik ország egyetemein szerzett okleveleket, tudományos minősítéseket. Nem sikerült viszont megegyezni a főiskolákat illetően. Szlovákiában a rendszerváltás után minden főiskolát egyetemi szintre emeltek és jelenleg szinte nincs főiskola. Különösen gondot jelent ez a tanítóképzés és az óvónőképzés esetében. A tanítóképzés Szlovákiában egyetemen zajlik és magiszteri szinttel fejeződik be. ĺgy az a diák, aki pl. a Komáromi Városi Egyetemen a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző kihelyezett tagozatán végez, annak még 4 szemesztert valamelyik szlovákiai pedagógusképző egyetemen el kell végeznie, mivel az ő képesítését csak baccalári szintnek ismerik el, melylyel nem taníthat, vagy ha mégis, akkor jóval alacsonyabb fizetési kategóriában. Fordított a helyzet az óvónőképzéssel, mivel Szlovákiában az óvónőképzés középiskolai szinten, érettségivel végződik, Magyarországon pedig főiskolai oklevelet szereznek az óvónők. ĺgy a Magyarországon végzett óvónőknek, ha Szlovákiában akarnak dolgozni, meg kell elégedniük az alacsonyabb szintű besorolással és fizetési kategóriával.

Természetesen a két ország egyes egyetemei között léteznek olyan nagyobb múltra visszatekintő kapcsolatok, melyek megegyeztek egymás okleveleinek az elismerésében. Ezeket az eseteket nem az oktatásügyi minisztériumok között történt megállapodások szabályozzák.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy 1992-től Szlovákiában öt városban (Komárom, Királyhelmec, Kassa, Diószeg, Dunaszerdahely) főiskolai képzést indított öt, egyetemi képzést pedig két magyarországi felsőoktatási intézmény. Szlovákiából Magyarország felé egy felsőoktatási intézmény sem hozott létre hasonló szintű kapcsolatokat.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) határon túlra terjedő kapcsolataiban fordulópont közvetlenül a rendszerváltás után, 1990-ben történt, amikor az MTA februári közgyűlése létrehozta a külső tagság intézményét azoknak a kimagasló tudományos eredményeket elért kutatóknak az elismerésére, akik külföldi vagy kettős állampolgársággal rendelkeznek (azaz a magyaron kívül valamilyen más állampolgársággal is) és magukat magyarnak (is) tartják.

ĺgy 1991-ben létrejött az Akadémián a Határainkon Kívüli Magyar Tudományosságot Koordináló Albizottság a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága keretében Juhász Gyula, később Glatz Ferenc akadémikus vezetésével.

1993 februárjában sor került Budapesten az Európa Intézetben egy konferenciára is Magyar tudományosság a környező országokban címmel. A második ilyen konferencia Debrecenben volt 1995 októberében, és a profilja is egyre jobban kiformálódott: a hét környező ország tudományos műhelyeinek fórumává vált, amelyen részt vettek, ill. vesznek a hazai tudományos élet és intézmények vezetői és képviselői.

Valódi változás az Akadémia határon túli kapcsolataiban akkor következett be, amikor 1996-ban Glatz Ferenc, az Akadémia akkori új elnöke létrehozta az MTA Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságát. Az adminisztratív feladatok ellátására a későbbiekben létrejött az MTA Határon Túli Magyarok Tudományos Titkársága Tarnóczy Mariann vezetésével. A bizottság lett a gazdája az Akadémián a határon túli magyarság ügyének.

„Az Akadémiát ebben a tevékenységében az államhatárokon túltekintő kultúrnemzet koncepciója vezette”, olvasható a Berényi Dénes akadémikus által szerkesztett Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottsági kiadványában.

A bizottság ügyrendjének első mondata tömören fejezi ki a célokat és feladatokat: „Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága azzal a céllal jött létre, hogy előmozdítsa az együttműködést a hazai és a külföldi magyar tudományosság képviselői között, illetve hogy a külföldi (vagy kettős) állampolgársággal rendelkező külföldön élő magyar (magukat magyarnak vagy magyarnak is tartó) kutatókat, valamint a külföldi magyar tudományos műhelyeket integrálja a magyar tudományos életbe.”

Szélsőséges gondolkodásúak felkaphatják a fejüket, hogy itt megint egy nagy magyar-magyar összeborulásról van szó. De azt gondolom, ebben a régióban Magyarország az egyedüli ország, amely „önmagával határos”, így természetes az akadémiai szintű intézmények azon törekvése, hogy a magyar-magyar kapcsolatok kiépítését és elmélyítését tűzik ki célul. A fent említett kiadványban ezzel kapcsolatban így fogalmaznak: „Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a magyar tudományossággal való foglalkozás, ezeknek a kapcsolatoknak az ápolása távol van minden nacionalista színezettől, hiszen a tudomány mindenkor egyetemes és a magyar tudományosságon belüli kapcsolatok ápolása semmiképpen sem irányulhat az egyetemes tudomány ellen. Éppen ellenkezőleg, az egyetemes tudományon belüli kapcsolatok építésében egyfajta katalizátor szerepet kell betöltenie.”

A bizottság keretében két fontos program indult be, egyik a Kapcsolatok, a másik a Domus program. A Kapcsolatok program elsődleges feladata a kapcsolattartás az Akadémia külső (nem Magyarországon élő) tagjaival, melyek száma mintegy 160. A program keretében a külső tagok különböző akadémiai kiadványokat kapnak, továbbá mindegyiküknek joga van minden évben két hetet Magyarországon eltölteni az Akadémia költségére, saját választása szerint vagy az Akadémia közgyűlésén, vagy más akadémiai, illetve egyéb magyarországi tudományos rendezvényen való részvételre, vagy akár tudományos előadás tartására, vagy kapcsolatépítés céljából.

Ennek a programnak a része általában a kapcsolatépítés a világon bárhol dolgozó magyar (vagy magukat magyarnak is tartó) – tehát nem külső tag – kutatókkal.

1993-ban Budapesten, azóta Debrecenben kétévente megrendezésre kerül a környező országok magyar tudományos műhelyeinek találkozója. Most kb. 80 ilyen műhelyt tartanak számon, amikor a program elkezdődött, alig 10-20 műhely volt ismeretes.

A Domus program az MTA kezdeményezésére indult, és az Akadémia az Oktatási Minisztériummal közösen működteti. Ennek keretében pályázati alapon mehetnek magyar kollégák Magyarországra kutatómunka céljából. Ezenkívül a program Magyarországon rendezett tudományos konferenciákon való részvételre is nyújt támogatást. A program hat éve működik, 1997 tavaszán kezdte meg hivatalosan munkáját. Az ötéves mérleg szerint a kuratórium mintegy ezer pályázati kérelmet bírált el pozitívan. Az ösztöndíjak legnagyobb része (90%) a környező országokból érkezett. A világ többi részéből érkező ösztöndíjasoknak mintegy fele az USA-ból pályázott, és ott rendelkezik állandó munkahellyel. Az ösztöndíjasoknak kb. 15%-a nem Budapesten folytatja kutatómunkáját, hanem vidéki kutatóközpontokban, elsősorban Debrecenben és Szegeden.

1999 decemberétől két új és lényeges program indult. Az egyik a Szülőföld program volt, a másik pedig: a köztestület kiterjesztése a határokon túli magyarokra. Tudni kell, hogy az MTA-nak nemcsak választott tagjai vannak, de bárki, akinek tudományos fokozata van, jelentkezhet az Akadémia köztestületébe. 2000-től közgyűlési határozattal a köztestületi tagságot kiterjesztették a határon túli magyar kutatókra is. Ezen tagok nyilvántartása, valamint ügyeik intézése is a Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottság, illetve az MTA területi központjainak a feladata. A jelentkezéshez szükséges űrlapok először a környező országokba kerültek terjesztésre a tudományos fokozattal rendelkező magyar kollégák körében, és 2002-ig közel 500-an jelentkeztek.

A köztestületi tagokkal a környező országokból az MTA területi központjai tartják a közvetlen kapcsolatot.

A másik a Szülőföld program volt. A határokon túli magyar tudományosság elnöki bizottságának kezdettől fogva az volt a felhatalmazása, hogy a magyar tudományosságot ne Magyarországon, hanem otthon, a szülőföldön segítse. Berényi Dénes akadémikus, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke többször hangsúlyozta: mi nem a magyar származásuk miatt támogatjuk e kutatókat, hanem azért, mert otthon (külföldön) a magyar nyelvű tudományosság életben tartói.

Mióta a határon túli tudományossággal kapcsolatos programok beindultak az Akadémián, kérések is érkeztek arra vonatkozólag, hogy a Domus program keretében ne csak Magyarországon lehessen kutatómunkát végezni, hanem a határon túli magyar kutatók otthoni, szülőföldön történő kutatásokra is kaphassanak támogatást (itt valójában a környező országok magyar tudományos kutatóiról és a környező országok magyar tudományos műhelyeiről van szó). 2001-től ezt a jogos igény is kezdte az Akadémia kielégíteni egy új program keretében, mely az Arany János Közalapítványon keresztül valósult meg. Az első időben 146 beérkezett pályázatból 121 került támogatásra. A fentieken kívül 4-4 MFt-os költséggel Beregszászon, Dunaszerdahelyen, Kolozsváron és Szabadkán kutatóállomások kerültek felállításra, amelyek magyar nyelvi kutatással, ill. tanácsadással foglalkoznak.

Még 1998-ban, az akadémiai fejlesztési és stratégiai program keretei között alakult meg az Akadémiai Kisebbségkutató Műhely. 2000. december 31-éig tartó két és fél éves működése során tudományos eredményeivel, kutatószervezési tevékenységével, nemzetközi kapcsolatai kiépítésével, sikeres pályázataival, kiadványaival, rendezvényeivel bizonyította az intézményesített akadémiai kisebbségkutatás létjogosultságát. A Műhely munkájába kezdettől fogva bekapcsolták az érintett kisebbségi közösségek kutatóit, intézményeit.

A Műhely 2001. január 1-jével Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet néven önálló akadémiai kutatóhellyé vált. Az intézet a Műhely tapasztalatait hasznosítva továbbra is keretintézeti modellben folytatja munkáját.

A vizsgált három nagy kisebbségi célcsoport – a környező országokban élő kisebbségi magyar, a magyarországi nem magyar és a kelet-közép-európai cigány/roma közösségek – helyzetében, önszerveződésében, a többség–kisebbségi kapcsolatokban lezajló dinamikus változások jelentették a Műhely, illetve az Intézet egyéni és csoportos kutatási programjainak a legfontosabb vizsgálati szempontjait. Emellett az etnikai tér- és identitásszerkezeti változásokat, a potenciális és valóságos etnikai konfliktusokat, a különböző elméleti és gyakorlati megoldási alternatívákat, a kétnyelvűséggel, nyelv- és identitásváltási folyamatokkal összefüggő történéseket, kisebbségi léthelyzeteket, az etnicitás és felekezetiség összefüggéseihez tapadó etnoszociális, kulturális jelenségeket kutatja a három kisebbségi csoportban.

Az Intézethez 2001 szeptemberében csatlakozott a Migrációs Kutatások Központja, amely a kelet-közép-európai migrációs folyamatait vizsgálja. 2002 januárjában megalakult a magyarországi kisebbségek közös akadémiai kutatását koordináló programtanács, amelynek feladata a magyarországi kutatások összehangolása.

Aláírt együttműködési szerződés alapján közös kutatások folynak több magyarországi, szlovákiai, szerbiai és romániai kutatóintézettel.

Az Intézetben kapott elhelyezést a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) magyarországi képviseleti irodája. A két Akadémia együttműködési irodákat hozott létre a közös kutatások támogatására, fejlesztésére és elősegítésére. Erről a megállapodásról 2001 június 8-án írt alá szerződést Štefan Luby, az SZTA és Glatz Ferenc, az MTA elnöke.

A két Akadémia 2002-ben közös tanulmánykötetet adott ki Tudomány a Duna két partján címmel, mely azonos volt az Akadémiai közös kutatásaink című konferencián elhangzott előadások anyagával. A kötet a pozsonyi Kalligram Kiadó és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete gondozásában jelent meg Pozsonyban szlovák és magyar nyelven, egy kötetben.

A tudományos kapcsolatok beindulását Szlovákia és Magyarország között az is bizonyítja, hogy 2003. november 5-én az MTA Veszprémi Területi Bizottság, Gazdaság- Jog és Társadalomtudományi Szakbizottsága a Somorján székelő Fórum Kisebbségkutató Intézettel, Székesfehérváron közösen tudományos konferenciát szervez Európa Uniós csatlakozásunk kulturális hatásai címmel. Ezt a kezdeményezést hamarosan több együttműködés követi majd az említett somorjai intézettel és a Selye János Egyetemmel.

Az MTA együttműködése más környező országokkal:

A Horvát Tudományos és Művészeti Akadémiával 2001-2003 között 12 közös projektet adtak be. Ebből 2 projekt az MTA Atommagkutató Intézet, 3 az MTA KK Izotóp és Felületkémiai Intézet, 3 az MTA Kémiai Intézet, 1 az ELTE Geofizikai Intézet, 1 a Földrajztudományi Intézet, és 2 a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék részéről érkezett. A horvát oldalon pedig: 8 a Ruder Boskovič Institut (Radiation Chemistry and Dosimetry Laboratory), 4 pedig a zágrábi egyetemről. A Román Akadémiával 2001-2003 között 23 közös projektet adtak be. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiával (SASA ) 2001-2003 között 9 közös projektet adtak be. A Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémiával (SASA) 2001-2003 között 4 közös projektet adtak be. Az Ukrán Tudományos Akadémiával (UTA) 2001-2003-ra 20 projektet és az Ukrán Mezőgazdasági Akadémiával (UMA) 2 projektet adtak be.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a környező országokkal történt akadémiai kapcsolatok kiépítésében kezdeményező és lebonyolító szerepet főleg a magyarországi intézmények vállaltak. Úgy tűnik, hogy a környező országok akadémiai szintű intézményei a kapcsolatteremtések területén (főleg Magyarország felé) még Csipkerózsika álmukat alusszák.

Elhangzott Székesfehérváron 2003. szeptember 26-án; a Régiók Európája: Hálózatok és határon átnyúló együttműködések című nemzetközi konferencián (rövidített változat)